Segítsük egymást! Veszélyes manőverek 4.

Sorozatunk ezen részében ne keresse az Olvasó a szokásos KRESZ hivatkozásokat, mert a most következő téma legfeljebb csak közvetve kapcsolódik a közúti szabályokhoz.
Talán nincs is olyan sofőr, akivel ne fordult volna még elő, hogy apró figyelmetlenségből, az útvonal ismeretének hiánya vagy éppen egy váratlan útfelbontás miatt eltévedt. Sajnos ez még ma is, a GPS-ek, útvonaltervezők és egyéb térkép alkalmazások világában is előfordulhat, ha nem figyelünk oda eszközeink naprakész frissítésére. Ha pedig „benézünk” egy, az úticélunkhoz vezető utat vagy utcát, könnyen jöhet a pánikreakció, amellyel már el is érkeztünk a KRESZ szabályainak megsértéséhez, rosszabb esetben komoly baleseti helyzetet is kreálhatunk magunknak.
Mielőtt belemennénk a részletekbe, érdemes néhány általános – sok országban és városban alkalmazható – ismerettel is tisztában lennünk. Hazánk és a világ megannyi országának úthálózatai valamilyen településfejlesztési koncepció alapján alakultak ki, illetve fejlődtek tovább. A tervezők nyilván törekedtek arra, hogy a közlekedési útvonalak áttekinthetők legyenek, ráadásul a tájékozódást sok esetben előjelző táblák, jelzőlámpák és útburkolati jelek segítik. Léteznek tehát olyan sémák, amelyek ismerete még a legnagyobb, legkaotikusabbnak látszó városokban is hasznos lehet ahhoz, hogy ne essünk kétségbe, ha netán először járunk arra és eltévedünk. Az említett séma Budapesten is megfigyelhető, ezért felesleges azon aggódni, hogy ha valaki például egy főútvonalra kívánt volna jobbra kanyarodni, de azt tábla tiltja, vagy egyszerűen csak figyelmetlenségből túlment a kereszteződésen, mi történik majd vele. A lényeg a nyugalmunk megőrzése, hiszen pontosan tudhatjuk, hogy a főútvonalat átszelve lesz egy olyan mellékutca, amelyre kanyarodva – igaz, némi kitérővel – biztosan lesz olyan útvonal, amelyen elérjük a vágyott főutat. A kanyarodást tiltó tábla láttán pánikba esett sofőrök közül jó néhányan azonban inkább a rossz megoldást választják, azaz a tiltás ellenére – a KRESZ szabályait megszegve és balesetveszélyes helyzetet teremtve – bekanyarodnak. Pedig sokkal célravezetőbb lenne ilyenkor megmosolyogni a saját „hülyeségünket”, „benyelni” a tévedésünket és tenni egy kisebb kitérőt. Talán nincs olyan nagy város a világon, ahol ez a koncepció ne lenne érvényesíthető. Azzal persze számolni kell, hogy bár az alapkoncepció mindenhol működik, minél nagyobb az adott város, annál nagyobb kerülővel kell számolnunk. De még mindig jobb egy elkerülő hadművelet, mint egy veszélyes manőver!
Csak egy példa arra, hogy e sorok írója is csak jó néhány országban való autózás után tanulta meg a leckét. Vagy két évtizede is annak, hogy Isztambulban autózva elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, áthaladok a Boszporusz-hídon. Gyakorlott sofőrként nagyjából elképzeltem a hídra való felhajtás körülményeit, hiszen ennek is sémája van. Azzal azonban nem számoltam, hogy ezúttal nem a Margit-hídra kellett felhajtanom, hanem a világ egyik legnagyobb – Európát Ázsiával összekötő – hídját kellett megközelítenem, és a távolságokat elszámoltam. Egy ekkora híd esetében a felhajtó ugyanis nem a szomszédos utcában, hanem attól legalább két kilométerre kezdődik. Hát, mi tagadás, megszenvedtem vele. Egyszóval a városi közlekedésben nem jelenthet gondot az „eltévedés”, mert akár navigációs segítség nélkül is hamar megtalálhatjuk a kisegítő utakat, kár ezért szabályokat sérteni és balesetveszélyes helyzeteket teremteni.
Hagyjuk el azonban a várost, és induljunk el egy országúton, amelyen ugyancsak előfordulhat, hogy menet közben jövünk rá: már az utunk elején tévedtünk, eltévesztettük az utat. Természetesen nem kell 50-60 kilométert autóznunk a legközelebbi településig ahhoz, hogy visszaforduljunk, de jól tesszük, ha
–  alapos körültekintés után csak hosszan belátható egyenes útszakaszon kezdünk bele egy „y” forduló végrehajtásához,
– visszaveszünk a sebességből és keresünk egy bekötő utat, amelynek segítségével még akár az „y” fordulótól is megkímélhetjük magunkat,
– gondolatban nem azzal foglalkozunk, hogy mennyi időt veszítünk a felesleges autózással, hanem a legkockázatmentesebb megoldást keressük,
– nem felejtjük el, hogy országúton már mindenki nagyobb sebességgel közlekedik, tehát egy látszólag lassabban közeledő jármű elé se forduljunk keresztbe, mert lehet, hogy előbb ér oda, mint számoltuk.
Szándékosan hagytam a végére azt a helyzetet, amikor egy autópályán tévesztjük el az utat, hiszen itt már minden szabálytalan, KRESZ-be ütköző megoldás halálos veszélyt jelent saját magunkra, utastársainkra és a többi közlekedőre nézve is. A figyelmetlenség szabálytalansággal történő korrigálása itt már sokkal több veszélyes manővernél!
Bár az autópályákon – számolva a közlekedők nagy sebességével – már kilométerekkel korábban jelzik a várható lehajtókat, amiket aztán többször is megismételnek, mégis előfordul, hogy egyesek elvétik az utat. Az még csak hagyján, hogy ha valaki a pálya és a lehajtó közvetlen találkozásánál (felfestett, forgalomtól elzárt terület!) áll meg és próbál tájékozódni, hiszen onnan még – maximális figyelemmel – mindkét irányba lehetősége van tovább haladni. Ám az már életveszélyes manővert – és lebukása esetén súlyos bírságot – követel a sofőrtől, ha ezen az egyébként forgalomtól elzárt területen már túlhaladt, és onnan akár métereket, jellemzően 10-50 métert is megpróbál visszatolatni. A szabályokon túl illene minden sofőrnek józan ésszel felfogni, hogy az autópályán nincs helye semmiféle szabálytalan korrekciónak. Tévedni emberi dolog – tartja a mondás, és tényleg mindenki tévedhet. De az életével, pláne mások életével senki sem játszhat. És persze felesleges is, hiszen például a magyarországi autópályákon néhány (tíz) kilométeren belül biztosan találunk olyan kihajtót, amely biztonságos megoldást jelent a tévesztésünkre.

S.G.