Veszélyt jelent a közlekedésbiztonságra?

• Minden ok nélkül szembement a forgalommal; mert megtehette.
• Egy utasokat szállító autóbuszt és több gépkocsit veszélyeztetett.
• Nem alkalmas a vezetésre, aki nem képes betartani a szabályokat.
• Az érdekvezérelt sofőrök szerint lúzer, aki betartja a szabályokat.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság váddal egyezően bűnösnek mondta ki és egy év, végrehajtásában két évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, továbbá végleges hatállyal eltiltotta a közúti járművezetéstől azt a férfit, aki még 2021. februárjában többször szándékosan és indokolatlanul áthajtott a szembejövők sávjába, számos gépkocsit és egy buszt is veszélyeztetve.

Az esetről egy autó fedélzeti kamerája megdöbbentő felvételt készített, ami akkoriban bejárta az egész sajtót.

A rendőrség napokon belül azonosította a férfit és közúti veszélyeztetés gyanúsítottjaként hallgatta ki. Később ugyanezen a címen emelt vádat ellene a Budapesti VI. és VII. Kerületi Ügyészség is.

A vádirat szerint a férfi 2021. február 28-án dél tájban a XVII. kerület, Pesti úton gépkocsival közlekedett. Közben „bármilyen észszerű indok nélkül, gépkocsijával, több alkalommal kisebb mértékben áttért az ellentétes irányú sávba, miközben ott folyamatos gépjármű-forgalom volt”.

A vádhatóság álláspontja szerint ezzel közvetlen veszélyeztette egy szembejövő busz haladását és több gépkocsi közlekedését is megzavarta. Egy ideig a gépkocsija teljes terjedelmével áttért a túloldalra és annak ellenére maradt ott folyamatosan, hogy szemből már egészen közel volt hozzá egy szabályosan közlekedő személygépkocsi.

A vádlott a szabályos sofőrt fékezésre kényszerítette, sőt a másik vezetőnek az úttest jobb oldalán lévő szalagkorlát mellé kellett lehúzódnia az útról, mert csak így tudta elkerülni az ütközést.

A perben kirendelt szakértő azt állapította meg, hogy a vádlott „nem rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek maradéktalanul szükségesek a biztonságos járművezetéshez, a közlekedési helyzetekhez való alkalmazkodáshoz, a járművezetés közben jelentkező terhelés elviseléséhez”.

Hozzátette még, hogy „a terhelt személyiségjegyei alapján közlekedésbiztonsági kockázatot jelent, összességében közúti járművezetésre nem alkalmas”.

A vádlott és védője a váddal egyező ítélet ellen fellebbezett. Jogorvoslati kérelmüket azonban az ügyészség nem tartja megalapozottnak. A végső szót a majd a Fővárosi Törvényszék mondja ki az ügyben.

Nem gyakran olvasni bíróság által kirendelt szakértői véleményben ilyen kijelentéseket: „…nem rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek maradéktalanul szükségesek a biztonságos járművezetéshez, a közlekedési helyzetekhez való alkalmazkodáshoz, a járművezetés közben jelentkező terhelés elviseléséhez”… és, hogy „a személyiségjegyei alapján közlekedésbiztonsági kockázatot jelent, összességében közúti járművezetésre nem alkalmas”.

Megkérdeztünk egy szakértőt, mit takarnak ezek a szavak.

Milyen személyiségjegyek és viselkedés tesz valakit alkalmatlanná a gépjárművezetésre? Melyek azok a magatartásformák, azok a megnyilvánulások, amelyek alapján valakiről ki lehet jelenteni azt, hogy „közlekedésbiztonsági kockázatot jelent”, amiért örökre el kell tiltani őket a közúti gépjárművezetéstől?

Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus – nem a konkrét eset magyarázatát kutatva – azt mondta, a pszichológusok jellemzően olyan emberek viselkedésével kapcsolatban fogalmaznak így, akik különböző okok miatt nem képesek és nem is akarják betartani a szabályokat. Legfeljebb csak azokat a normákat tekintik magukra nézve kötelezőnek, melyek számukra kedvezőek.

Akik nem képesek az együttműködésre másokkal, betartani az előírt és elvárt normákat. Márpedig a közlekedésbiztonság, a biztonságos közlekedés elképzelhetetlen a szereplők szabálykövetése és együttműködése nélkül, tette hozzá a közlekedéspszichológus.

Ehhez a mentalitáshoz igen gyakran társul még egy jókora agresszivitás, és „én mindent megengedhetek magamnak” hozzáállás. Ezek az emberek az életben mindent versenyként fognak fel, és csak a győzelem elfogadható opció számukra. Vesztesnek, lúzernek tekintik azokat, akik minden szabályt betartanak, udvariasak, elsőbbséget adnak másoknak, olyankor is akár, amikor a szabályok ezt nem írják elő számukra.

Ők abból indulnak ki, hogy miközben egy sor szabályt rendszeresen és tudatosan megszegnek, még sem érte őket baleset. „Mert tudni kell vezetni!”, és ők tudnak. Így viszont mindig gyorsabban érik el a céljaikat, hamarabb, mint a lúzerek.

Zerkovitz elmondta, ezek az emberek bele se gondolnak abba, sokszor talán észre sem veszik, hogy olykor, és az ő mentalitásuk és vezetési stílusuk alapján valószínűsíthető, hogy az átlagosnál gyakrabban, mások korrigálják az ő hibáikat, mások fékezésének, kitérő manővereinek köszönhető, hogy a szabályszegésüknek nem lett baleset a vége.

Ők azonban még ilyenkor is azokat tartják lúzereknek, akik félrehúzódtak előlük, szabad utat adtak nekik, fékeztek, esetleg meg is álltak, hogy ők tovább hajthassanak.

Azáltal, hogy nem, vagy csak ritkán lepleződnek le, nem éri őket baleset és a szabályszegéseikhez képest kis számban érik tetten őket a rendőrök, sajnos csak tovább nő az önbizalmuk, tette hozzá Zerkovitz. Nem tudatosul bennük, nem is foglalkoznak azzal, hogy nem a tudásuknak, sokkal inkább a szerencséjüknek köszönhették, hogy elkerültek egy balesetet, vagy éppen a többi közlekedő figyelmének, segítőkészségének.

Ez is egy tanulási folyamat, tette hozzá a közlekedéspszichológus. Az ilyen, súlyosan érdekvezérelt szabályszegők, akiknek semmi nem számít, sem a szabályok, sem mások szempontjai, biztonsága, minél többször követnek el következmények nélkül szabálysértéseket, hajtanak végre veszélyes manővereket, annál inkább meggyőződésükké válik, hogy őket nem érheti baj, ők tudnak vezetni, balesetet csak a lúzerek szenvednek, csak ők okoznak. Mert nem tudnak vezetni.

Ugyanez, vagy legalábbis nagyon hasonló folyamat játszódhat le azoknak a fejében is, akik rendszeresen áthajtanak a közeledő vonat előtt a síneken. Miután a múltkor is sikerült, és az előtt is, előbb-utóbb eljön a nap, amikor a túlzott magabiztosságukért nagyon nagy árat kell fizetniük.

A közlekedéspszichológus szerint nemcsak a Pesti úti és a hozzá hasonló ámokfutók hajlamosan azonban arra, hogy csak a nekik tetsző, a számukra előnyös szabályokat tartsák be, ami nem tetszik, nem kedvez neki, azokat ne. Ez a hajlam kicsit szinte mindenkiben benne van. A kérdés csak az, ki mennyire képes uralkodni magán, milyen helyzetekben és milyen mértékben hajlandó áthágni a szabályokat némi előny reményében.

Sokan elhajtanak például egy látszólag kész, a forgalomnak átadott úton a 30-as sebességkorlátozást jelző tábla mellett lassítás nélkül, olykor még nagyobb sebességgel is talán, mondván: azt a táblát biztos kinnfelejtették. Nem egy esetben pár tíz méterrel távolabb kiderül, szó sincs feledékenységről. Nem véletlen maradt ott a tábla. Még maradt némi javítani való az úton. 30 km/h sebesség mellett a javítandó úthiba nem okozhat semmiféle kárt a rajta keresztülhajtó járművekben, ám nagyobb sebesség mellett már akár a lengéscsillapítójuk is bánhatja.

Ha csak egy hirtelen kormánymozdulat miatt nem okoz balesetet a 30-as táblát figyelmen kívül hagyó sofőr, legfeljebb a saját autóját rongálja meg, magának okoz kárt. Másképp fogalmazva az ilyen esetekben az öntörvényűsége árát mindenki maga fizeti meg.

F.Gy.A.