Vigyázat! Sünök az úttesten!
- A sünök ősszel vonulnak el téli szálláshelyeikre. Előtte bőséges táplálékra van szükségük ahhoz, hogy az 5-6 hónapig tartó hibernációs időszakot túléljék.
- Ezekben a hetekben gyakran keresztezik az utak forgalmát, és sokan válnak gázolás áldozatává.
- A járművezetők sokat tehetnek a sünök biztonsága érdekében.
- A legtöbben azt a megoldást választják, hogy haladásuk során a sünöket a keréknyomok közé igyekeznek venni, s így próbálnak a kisállat felett áthaladni.
- Ez nem jó módszer akkor, ha a sün megtorpan, vagy a sofőr elvéti a mozdulatot.
- A kis emlősök úttesten való megjelenésekor ajánlott a lassítás, a sün áthaladásának a biztosítása, és amennyiben a feltételek adottak, a biztonságos kikerülés.
- Ugyanakkor mindenképpen kerülni kell a kockázatos manővereket, a vészfékezést és a körültekintés nélküli kormánymozdulatokat saját magunk, utasaink, valamint más közlekedők biztonsága érdekében.
Minden évben számtalan sün válik közúti baleset áldozatává. Ez részben arra is visszavezethető, hogy a vadon élő álatokkal szemben az apró sünök nem jelenthetnek veszélyt a járműre, illetve annak vezetőjére, utasaira nézve, és a sofőrök általában túl gyorsan haladnak ahhoz, hogy az úttestre tévedt állatkáknak legyen idejük elmenekülni. Márpedig a sofőrök sok mindent tehetnek az ilyen balesetek elkerülése, a kis tüskéshátú állatok védelme érdekében. Alapvető fontosságú ugyanakkor, hogy bármilyen elhárító manővert, biztonsági intézkedést csak a saját, illetve más közlekedők biztonságának kockáztatása, veszélyeztetése nélkül szabad végrehajtani.
Ősszel, amikor a nappali hőmérséklet tartósan 15, éjjel pedig 8 Celsius fok alá csökken, a sünök megkezdik elvonulásukat téli szálláshelyeikre. Ennek általában októberben, illetve novemberben van itt az ideje. Először a fejlettebb példányok, a felnőtt hím sünök szenderülnek hosszas álomba (pontosabban kifejezve: 5-6 hónapos hibernált állapotba), ugyanis ők gyűjtik össze a leghamarabb a téli időszakra szükséges energiabázist, majd őket követik a felnőtt nőstények. Legtovább a fiatal sünök maradnak ébren, ők még fejlődésben vannak, kisebb a testük, és nehezebb elérniük azt a kritikus pontot, amely kulcsa a hibernáció túlélésének. A hibernáció a sünök számára azért szükséges, mert a téli, hideg időben lehetetlen a természetben elegendő táplálékot találniuk. Ez a folyamat tehát egy túlélési stratégia.
Elvonulásuk előtt a sünök még javában mozognak, hiszen a téli álom előtt nagyon sok kalóriára van szükségük ahhoz, hogy az előttük álló több hónapnyi böjtidőszakot túléljék. Ahhoz, hogy egy sün túlélje a telet, és fel is tudjon ébredni, a hibernáció kezdetekor legalább 500, de inkább 700 gramm tömegűnek kell lennie. Ezért a sünök ilyenkor élelmet, majd megfelelő fészekhelyet keresnek, eközben gyakran keresztezik az utak forgalmát. Sünökkel leginkább a családi házas, kertes településeken, városrészeken találkozhatunk, de lakott területen kívül szinte mindenhol megtalálhatók.
Ősz közepére a kis emlősök összetekeredve akár kézilabda méretűre is megnőhetnek, tehát egy figyelmes sofőr részéről az úttesten többnyire lassan, keresztirányban áthaladó, és a veszély észlelésekor megtorpanó sünök – főleg nappali viszonyok mellett – mindenképpen észrevehetők.
Esti, valamint éjszakai időszakban a sünök észlelése ugyanakkor már jelentősen nehezebb. Márpedig a sünök egyik jellemzője, hogy túlnyomórészt éjszakai életet élnek, és a legtöbb esetben egyedül közlekednek.
Több országban bevált gyakorlat, hogy az őszi időszakban az érintett helyeken figyelmeztető táblákat, illetve plakátokat helyeznek ki az utak mentén, amelyek a sünök úttesten való megjelenésére hívják fel a figyelmet.
A sofőrök leggyakrabban azt a megoldást választják, hogy haladásuk során a sünöket a keréknyomok közé igyekeznek venni, s így próbálnak a kisállat felett áthaladni. Ez sokszor be is válik. De nem jó módszer akkor, ha az úttesten haladó sün az érkező járműről tudomást szerezve hirtelen megtorpan, illetve ha a vezető rosszul méri fel a helyzetet, hiszen ebben az esetben az apró állat könnyen a kerekek alá kerül, ami szinte minden esetben az élete végét jelenti. A tapasztalatok szerint a legtöbb gázolás éppen akkor következik be, amikor a sünök veszély észlelése esetén ösztönösen megállnak, majd összegömbölyödnek az úttesten (ez a ragadozók ellen általában bevált módszer, a közeledő autókkal szemben sajnos nem). A legjobb tehát, ha lassítunk, és igyekszünk biztosítani a sün áthaladását az úttesten. Ha van rá lehetőségünk, mert szemből nem érkezik más jármű, és gyalogos sem közlekedik ott, akkor a másik sávba való áttéréssel is kikerülhetjük a tüskéshátút. Ha pedig a sün mozdulatlan marad az úttesten, a kikerülésére nincs lehetőség, és megállásra sincs mód, akkor a fölötte való áthaladást mérsékelt sebességgel hajtsuk végre. Hasznos lehet, ha jelezzük a veszélyt a szemből érkezőknek, illetve más közlekedőknek, például a vészjelző rövid ideig tartó működtetésével, vagy más módon.
A napokban a Varsói Városi Autóbusz Társaság (MZA) két fényképet tett közzé a közösségi felületén, amelyeken az látható, hogy egy buszsofőr egy sün életét menti meg. A lengyel fővárosban a késő esti órában egyidejűleg két, egymással szemben közlekedő buszsofőr is észlelte az úttestre tévedt, védtelen állatkát, és annak érdekében, hogy valamelyik gyorsan haladó gépkocsi el ne üsse a kis emlőst, mindketten megállították a járműveiket. Egyikük ki is szállt az autóbuszból, és a megriadt, összegömbölyödött sünhöz lépett. Némi idő elteltével sikeresen ráterelte a sünt egy kartonlapra, amelyen egy biztonságos helyre, az út túloldalán lévő füves területre vitte. Ezután egy vállrándítást követően köszönetet intett a kollégájának, mosolyogva visszament az autóbuszhoz, és továbbhaladt.
Egyet azonban soha ne tegyünk: kockázatos manőverekkel, vészfékezéssel, körültekintés nélkül végzett kormánymozdulatokkal soha ne veszélyeztessük a közlekedés biztonságát, saját magunk, valamint más közlekedők életét, testi épségét, egészségét!
G.I.
