Zebra, fénykarddal

• Csak akkor jelez, ha tényleg jön gyalogos, aki szeretne átkelni.
• Bár már több százat telepítettek az országban, az okos zebra ma is a meglepetés erejével hat.
• Az üzemeltetők szerint a villogó zebránál még nem történt baleset.

Több éve szerepelnek a médiában az úgynevezett intelligens gyalogátkelőhelyek. A működésük első megközelítésben pofonegyszerű: a zebránál egy kamera érzékeli a közeledő gyalogosokat, s ha tényleg jönnek, csak akkor kezd villogni a zebra téglalapjainak az élén az útba épített LED-fénysor. A fejlesztésről szóló cikkek, televíziós felvételek valamiért nem adják vissza az eszköz megdöbbentő hatását: annyit látni, hogy a zebra szélén egy-két lámpácska fel-felvillan, és a polgármester, a rendőrfőnök és a közeli iskola igazgatója – néhány diák kíséretében – békésen átkelnek rajta.

Ezzel szemben a valóság sokkal drámaibb. Ha autós közelít a zebrához, amely „foglalt”, akkor az úttesten keresztül, járdától járdáig tízméteres, vagy tán annál is hosszabb fénysor villan fel ritmikusan. Olyan, mintha egy fénykardot, sőt lángpallost döfne keresztbe az úton egy láthatatlan kar. Azt sejteti a fényjelenség, hogy ott vége a világnak, talán szakadék következik, talán csak tankcsapda, de akinek egy csöpp esze van, az lefékez.

Nem mintha a KRESZ rendelkezései szerint nem kellene megállnunk a zebra előtt. De, valljuk be, nem szívesen tesszük, és ha fékezünk is, mintha a fogunkat húznák.

Tőlünk nyugatra valamiért ez nem okoz gondot az autóvezetőknek. Tiszteletteljes távolságban fékeznek, és gondosan megvárják, amíg az utolsó járókelő is kihúzza a lábát. Idehaza viszont, városi környezetben, ahol a gyalogosok amúgy is hajlamosak keresztül-kasul szaladgálni az úttesten, a zebrának nincs sok becsülete, hacsak nem kap közlekedési lámpás erősítést. De még ilyenkor is, a jobbra, kis ívben kanyarodók nekihajtanak a járókelőknek, ugrálhatnak szerteszét, mint a szöcskék.

De hát ezek az autók városon belül, többé-kevésbé mérsékelt sebességgel navigálnak. Az igazán veszélyes helyzet azoknál az országúti átkelőknél alakul ki, amelyeket települések szélén, már-már lakatlan vidéken festettek fel. Ha korlátozzák is a sebességet, az autók lendületből jönnek, és az út képe nem sugallja, hogy vigyázat, itt akár gyalogos is lehet az úton.

Magam efféle helyzetben találkoztam először működő okos zebrával. Az út a várost elkerülve, a legszélén haladt. Elsuhantam ugyan a települést jelző tábla mellett, de nem sejtettem, hogy itt zebrára, különösen nem átkelni szándékozó emberre bukkanok. Nappali világosság volt, a fénykorlát mégis úgy vágódott a szemembe, mint egy lézer-show-ban. Nem jutott rá időm, hogy végig gondoljam, itt biztos zebra van, és ezért felhívják rá a figyelmemet. Szemembe szúrt a fénykard, és úgy ráugrottam a fékre, mintha áramot vezettek volna a bokámba. Már majdnem álltam, amikor megláttam a zebrát, és az út szélén az idős, botjára támaszkodó honfitársunkat, aki türelmesen várt az út szélén, és integetett, menjek csak békében, neki van ideje, és amúgy is hosszabb kaland lesz, amíg átjut az út túloldalára.

Az okos zebra igazi fegyvere a meglepetés. Rajta kívül nem látni az úton ilyen méretű, egybefüggő LED-sort. Persze ha más célra, például kereskedelmi reklám érdekében alkalmaznának ilyet, vagy a hatóságok felfedeznék, hogy az efféle zárófény hatásosabb, mint mondjuk egy sárgán villogó közlekedési lámpa, akkor veszítene a meggyőző erejéből. Reménykedjünk, hogy még sokáig a zebrák kiváltsága marad a hosszú fehér fénysor, és minél több veszélyes átkelőt védenek meg vele a figyelmetlen vagy fegyelmezetlen autósokkal szemben.

 N.V.