50 ezer forintot hat perc előnyért?
- Mennyibe kerülhet a 20 km/h-s sebességtúllépés az autópályán?
- A kilenc leggyakoribb magyarázat, amit a gyorshajtóktól hallhatunk.
- A legnagyobb tévedés, ami gyorshajtásra sarkallja a közlekedőket.
A közlekedők többsége veszélyesnek tartja a gyorshajtást. Kisebbségben vannak, akik szerint semmiféle kockázatot nem vállalnak a gyorshajtók. De akkor mi lehet az oka annak, hogy olyan sok gyorshajtó van az utakon, ha egyszer a többség szerint veszélyes, és nem mellesleg a törvény bünteti?
Európában – az Európai Unióban is – az első számú baleseti és baleseti halálok a gyorshajtás. Évente mintegy 20 ezren halnak meg közúti közlekedési balesetekben, közülük majd’ minden harmadik haláleset közvetlen ok-okozati összefüggésben áll a gyorshajtással.
Magyarországon a sérüléssel járó balesetek kevéssel több, mint negyedében számít a fő baleseti oknak a gyorshajtás, ami azonban nálunk már nem az első számú baleseti ok. 2024-ben éves átlagban több baleset történt az elsőbbségi jog meg nem adása miatt a statisztikák szerint, mint a gyorshajtás abszolút vagy relatív formája miatt.
Azonban az is tény, hogy számos esetben a baleset okozói épp azért nem adták meg az elsőbbséget az arra jogosultnak, mert túl gyorsan hajtottak és már nem maradt idejük, terük megállni vagy legalább annyira lelassítani a járművüket, hogy még elengedhessék azt, akinek elsőbbséget kellett volna adniuk.
A hagyományos módszerek nem működnek?
Úgy tűnik, a gyorshajtást a bírságok összegének és az ellenőrzések, sebességmérések számának növelésével sem sikerült jelentősen csökkenteni. Ezek a klasszikusnak mondható módszerek nem vagy nem kellő mértékben hozzák meg a remélt eredményeket. Nem véletlen kongatta még már a vészharangot az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács és az Európai Számvevőszék is emiatt.
Ha az EU és a tagállamok külön-külön és együtt nem tesznek hatékony intézkedéseket a gyorshajtás visszaszorítása érdekében, nem sikerül 2030-ra a felére csökkenteni 2019-hez képest a közúti balesetekben elhunytak számát Európában.
Majd’ mindenki tudja, hogy a gyorshajtás nemcsak tiltott, veszélyes is. Mégis sokan vállalnak irreálisan nagy kockázatot minimális előnyért, amikor „csak” 10-20 km/h-val gyorsabban hajtanak a megengedettnél, vagy amikor annak ellenére tartják a megengedett sebességét, hogy ott és akkor az út, látási, forgalmi viszonyok, autójuk állapota, saját vezetési képességük – ezek kombinációi vagy mind együtt – azt nem teszik lehetővé.
Számoljunk! Aki a megengedett 130 helyett 150 km/h sebességgel hajt végig az M7-en Budapesttől Siófokig, hat (!) perccel ér le hamarabb, mint ha szabályosan közlekedett volna. Ha eközben csak egyszer is bemérik, objektív felelősség alapján 50 ezer forint a bírságot kaphat.
Aligha van olyan autópályán száguldó gyorshajtó, aki költség-haszon számításba kezdene mielőtt padlóig nyomja a gázpedált. A legtöbben már azt sem mérik fel, hogy a bírságon kívül még mi mindent tesznek kockára a gyorshajtással.
Nem reprezentatív felmérések szerint az autósok többsége rá se néz a sebességmérőre vezetés közben. Érzésre vezet, és alkalmazkodik a többiekhez. Ha mindenki 60-nal autózik, könnyen bajba kerülhet az, aki megpróbálja betartani az 50-es sebességkorlátozást, esetleg még annál is lassabban haladna.
Még nagyobb a kockázata annak, ha 130-cal hajt az autópályán, amikor – ha éppen nincs teherforgalom – még a külső sávban is 140 „az elvárt minimum”! Így működünk. Alkalmazkodunk a többséghez, még akkor is, ha ezzel szabályt sértünk.
Ha mindenki gyorsan hajt, mindenki megússza?
Mert ha mindenki gyorsabban hajt egy kicsit, a rendőrség nem fog mindenkit megbírságolni ugyebár…
Csakhogy ez nem feltétlen és nem mindig igaz. Az ország 134 pontján működnek VÉDA kamerák és azok a nap 24 órájában dolgoznak. Ha gyors egymásután tíz gyorshajtó száguld át alattuk, tízet büntetnek meg, ha 100, akkor százat. Emellett a rendőrség gyakran tart úgynevezett lavina ellenőrzéseket, amikor egy adott úton egy bizonyos időszakban mindenkit megállítanak.
Korábban írtunk arról, hogy a magasan automatizált, kvázi önvezető autók pontosan tudják, hogy mennyi a megengedett sebesség ott, ahol éppen haladnak, mégis gyorsabban haladnak és már a Tesla sem áll meg az Állj! Elsőbbségadás kötelező! táblánál, ha a védett úton épp nem közeledik felé senki. Eltanulta az emberi közlekedést! A mesterséges intelligencia követi az emberek gyakorlatát, tanul tőlük. Úgy számol: így kisebb a baleseti kockázat, mintha szabálykövető lenne, amikor rajta kívül senki más nem az.
[Korábbi írásunk innen érhető el.]
De miért hajt gyorsan az ember? A természetes intelligencia miért nem képes felmérni milyen kockázatokkal jár másokat másolni az utakon?
- Mások is gyorsan hajtanak! Ha mindenki gyorsabban hajt a megengedettnél, én is. Így biztonságosabb, vagy ha nem is az, legalább nem tartanak lúzernek és kisebb az esélye, hogy belém rohan valaki.
- Széles az út, jó a burkolat minősége, miért cammogjak 90-nel, ha 110-zel is biztonságosan hajthatok?
- Sietek! Már akkor késésben voltam, amikor elindultam, mert a gyerek…, a dugók…, mert valaki elállta az utat a parkolóban…, épp akkor jöttek a kukások…
- Én tudok vezetni, nem úgy, mint azok a drogosok, fiatalok, részegek, már gyalogolni is alig képes öregek – a sor tetszés szerint folytatható.
- Ismerem az utat, itt nem szoktak mérni a rendőrök, és tudok vezetni…
- Ezen az úton sosincs nagy forgalom, bekötött szemmel is végigmennék rajta.
- Ez én autóm (motorja) 100 alatt rosszul érzi magát és sokat fogyaszt.
- Ezzel az (nagy teljesítményű) autóval nem cammoghatok! Nem azért vettem drága pénzért, hogy ne használjam ki, amit tud! Különben is: kell az adrenalin!
- Nehogy azt higgyék már a nagymenők, hogy ezzel a kis autóval nem lehet „menni”!
A gyorshajtás indokai, magyarázata, a gyorshajtók magyarázkodásai, amikor megállítja őket a rendőr, még hosszan folytatható lenne. Sokan az utakon élik ki, hogy autójuknak, vakmerőségüknek és a szerencséjüknek köszönhetően lehetnek valakik. Sikeresek – végül is mindenkit maguk mögé utasítottak. Megmutathatják „mire képesek” barátaiknak, és mindenkinek, aki látja őket.
A sérthetetlenség illúziója
Olykor azonban belefutnak a gyorshajtók olyan rendőrökbe is, akik szánnak időt arra, hogy elmagyarázzák, sőt ott, helyben ki is számolják, mennyivel nő a fékút, ha nem 130-cal, hanem 150-nel hajt valaki az autópályán. (130 km/h-nál 180 méter, 150-es tempó esetén már 225! 45 méter a különbség!
Azonban a volán mögött ülve a sofőrök többsége ösztönösen abból indul ki, hogy már sok-sok kilométert vezetett baleset nélkül, ugyanolyan figyelmesen vagy figyelmetlenül (nézőpont kérdése), még soha nem okozott balesetet, és őt is elkerülték az ámokfutók! Tehát ő mindent jól csinál.
Ez a legnagyobb tévedés, ami nemcsak, hogy a sérthetetlenség hamis illúzióját kelti még azokban is, akik amúgy sem vezetnek jól, de mivel még soha nem érte őket baleset, ezt ők nem tudják, de tudat alatt még bátorítja is őket az addigi rossz, veszélyes és szabálytalan gyakorlatuk vezetési szokásaik megtartására.
A legtöbben észre sem veszik, vagy ha mégis, természetesnek tartják, hogy „az a másik jármű” fékezett, lehúzódott, utat adott neki – ezért nem érte őket baleset. Ha olykor rájuk dudának valamiért, elintézik annyival, hogy az a másik a… nem normális. Csak kevesen pörgetik vissza fejben az előző másodpercek történéseit, hogy mit tettek, és vajon más valaki miért reagált rá úgy, ahogy…
Pedig hasznos volna az önreflexió! Részben, mert abból lehet tanulni, az alapján javíthatja az ember saját vezetési képességét, tudását, részben pedig azért, mert a nap végén mindenkit hazavárnak.
F.Gy.A.