Városkép és töltőoszlop-rengeteg

• Ahogy nő az elektromos autók száma, úgy lesz egyre több töltőre szükség
• Az üzemanyagtöltő állomások mellett utcai, lakóövezeti töltők is kellenek majd
• Egyes német városokban már megjelentek a járdaszegélybe süllyesztett csatlakozó pontok

Történelmi rekordot döntött az akkumulátoros villanyautók és részben elektromos hajtások térnyerése Európában, a szeptemberi adatok alapján az újonnan forgalomba helyezett járművek piaci részesedése 32,6%-ra ugrott – tette közzé a Reuters. Az eladások több mint 70 százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához képest.

Persze ez a növekedési ütem messze elmarad ahhoz képest, ami a “tervezőasztalon” született az EU Bizottság háttérműhelyeiben. A Green Deal meghirdetésekor úgy gondolták, hogy az új autó értékesítéseken belül az elektromos autók részarányának körülbelül az 50–60 százalékot kell elérniük 2030-ra. Ennek a fényében a 2026-os 33 százalék meglehetősen karcsú.

Ugyanakkor a jelenlegi részarány növekedése bizonyára nem független a nemzetközi kőolaj- és dízelolaj kereskedelemben tapasztalható zavaroktól, illetve a magas üzemanyagáraktól. Ha egy átlagpolgár naponta azt olvassa, hallja, hogy akadozik az ellátás, elgondolkodik rajta, hogy nem lenne-e jobb, ha az otthoni áramhálózatról tölthető járművel közlekedne. Különösen, ha az az áram a maga telepítette napelemekből származhatna, mert akkor még a különböző ellátó hálózatok esetleges zavarai sem befolyásolják a hozzáférését.

Az akkumulátoros-elektromos járművek, angol rövidítéssel EV-k elterjedésének azonban gátat szab az áram vételezésének a nehézsége nagyvárosi körülmények között. Elővárosban, kertvárosban csak a tulajdonos anyagi helyzete és vállalkozó szelleme szab határt a fejlesztésnek. Elég egy garázs, vagy akár egy fedett autóbeálló, amelyre telepíthető a szükséges mennyiségű napelem. Csakhogy a népesség túlnyomó része számára, például a belvárosi történelmi negyedekben vagy a lakótelepeken, ahol nem, vagy csak elenyésző számban épültek garázsok, nem elérhető a saját napelem-rendszer. A nyilvános töltőállomások száma korlátozott, az egyes töltőpontok a mindennapi tapasztalatok szerint gyakran meghibásodnak, és a töltők kihasználtsága nem arányos. A legtöbben munka után, késő délután, este töltenének. A német villanyautósok egyik jellegzetes kritikája a töltéssel kapcsolatban, hogy késő este, éjszaka – gyakran csak ilyenkor van szabad időpont a kiválasztott töltőn – a női autótulajdonosok nem szívesen időznek hosszú félórákat a néptelen töltőállomáson, mert inzultustól tartanak – tette közzé felmérésében az ADAC.

Miért probléma, hogy a városlakók többsége nem tudja maga tölteni az EV-jét? Mert egyébként éppen a városi használat – rövid távok, dugóban álldogálás, gyakori megállás, újraindulás, intenzív lassítás, gyorsítás – az a terep, ahol az elektromos hajtás előnyei előtérbe kerülnek. Városok, országok közötti távokon a töltések miatti időveszteség hátrányos a villanyt használóknak. Városon belül csak az előnyöket élvezi az autós.

Nyugat-Európa több városában – párhuzamosan az EV-k elterjedtségével – egyre több töltési lehetőséget igyekeznek kialakítani az utcán, a lakókörzetek közelében. Ez azonban azzal jár, hogy a járdán kell telepíteni a töltőoszlopokat, ám ezek helyet vesznek el a gyalogosoktól, a babakocsit toló kismamáktól és a mozgáskorlátozottaktól. Ezeknek a helyzeteknek az elkerülésére több európai városban igyekeznek helytakarékos megoldásokat kialakítani. A németországi Düsseldorf utcáján már telepítették a járdaszegélybe épített elektromos autós töltőt, amely egy speciális elektromos csatlakozóval használható. A megoldást a svédországi Helsingborgban is tesztelik az idei télen – a zord körülmények közepette. Az Egyesült Királyságban pedig lehetővé kívánják tenni, hogy a polgárok saját házuk előtt, a saját elektromos hálózatuk bővítésével, a járdába süllyesztve vezessék ki az úttesten lévő parkolóba az áramvételező pontot. De vajon kell-e ehhez engedélyezési terv? – tette fel a kérdést az Autocar.co.uk. Simon Lightwood, a helyi közlekedésért felelős miniszter felesleges bürokráciának tartaná ezt, és azt állította, hogy az engedélyeztetés eltörlése 300 fontot (mintegy 130 ezer forintot) takarít meg az autósoknak a töltő telepítésekor.

Mindezek a megoldások jelzik, hogy a városi, nagyvárosi EV-töltés milyen új módokon tör magának utat. De azt is jelzik, hogy még igen hosszú út vezet addig, amíg a nagyvárosi autósok többsége nyugodtan választhatja a helyben kibocsátásmentes EV-hajtást, mert már nem okoz gondot számára az elektromos töltés a lakóhelye közelében.

N. V.