Hogyan nem tehetjük láthatóbbá az autónkat?

• A gyalogosok, a kerékpárosok és a mopedesek is kedvükre használhatnak fényvisszaverő holmikat.
• A 6/1990-es KÖHÉM rendelet tiltja a személygépkocsikra fényvisszaverő matricák felragasztását.
• Ha a rendőr nem is szól érte, ha a vizsgán is engedik, baleset esetén okozhat problémát a matrica.

Az őszi-téli időszakban az autósok kifejezetten örülnek, ha láthatósági mellényben közlekedő gyalogosokkal, kerékpárosokkal találkoznak az utakon, ahogy a bukósisakjukra a legkülönbözőbb élénk színű fényvisszaverő matricákkal ragasztó motorosok is megkönnyítik számukra a tájékozódást.

Az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság folyamatosan hangoztatja: saját biztonsága érdekében mindenki viseljen magán, a ruházatán, a táskáján valamilyen fényforrást (bárhová felcsíptethető apró lámpák ma már fillérekért beszerezhetők az autós- és a sportboltokban egyaránt) vagy fényvisszaverő karszalagot, sálat, sapkát, bármit, ami láthatóvá teszi őket a sötétben mások számára.

És ne csak ott és akkor, ahol és amikor kötelező.

A fiatalok között egyre népszerűbbek a világító talpú cipők, a kutyások fényvisszaverő anyagból készült pórázon sétáltatják kedvenceiket. És a sort még hosszan folytathatnánk.

Ma már nemcsak „ronda sárga” műanyag láthatósági mellényt választhatnak, akik látszani akarnak az utakon, akik ott is viselnének magukon fényvisszaverő holmikat, ahol a KRESZ szerint nem kötelező. Neonsárga, neonzöld, türkizkék, hogy csak a mostanság legkedveltebb színeket említsük. A lényeg, a láthatóság. Hogy a gépjárművek fényszóróinak fényében már messziről látható legyen a gyalogos, a kerékpáros, a segédmotoros.

A láthatóság a gépjárműveknél is fontos. Sok autós irigykedve nézi a nyáron is már-már karácsonyi fényben pompázó kamionokat, amelyek olykor már kilométerekről látszódnak a rájuk szerelt megannyi plusz lámpának és fényvisszaverő felületnek köszönhetően.

De mit tehet és mit nem tehet egy hétköznapi autós, egy átlagos személygépkocsi-tulajdonos és -használó, ha ő is láthatóbbá szeretné tenni az autóját? Ragassza tele ő is mindenféle fényvisszaverő matricával? Lehetséges lenne?

Rossz hír, hogy a gépjárműveken csak olyan lámpák és fényvisszaverő felületek (gyakorlatilag prizmák) helyezhetők el, amelyeket a jogszabály megenged. A közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet nem teszi lehetővé az autók tetszés szerinti felmatricázását.

[A rendelet teljes szövege itt érhető el.]

A rendelet 37§.-a kimondja: A járművön csak olyan fajta, olyan színű, oly módon elhelyezett és annyi világító-, illetőleg fényjelző berendezést szabad alkalmazni, amilyet és amennyit a rendelet előír vagy megenged.

Ez a szabály értelemszerűen nem vonatkozik az olyan világítóberendezésekre, amelyeknek a fénye a jármű üzemszerű használata közben kívülről nem látható, mint például a csomagtér-megvilágító lámpa, szerelőlámpa), továbbá azokra a világító-, illetőleg fényjelző berendezésekre, amelyeket jóváhagyási engedéllyel gyárilag szereltek fel.

Az előre, hátra, sőt a jármű oldalára megálmodott matricákra azonban igen.

Eszerint tehát láthatóságot javító fényvisszaverő matricák sem helyezhetők el az autókon.

Köztudott, hogy az autók színe nagyban befolyásolja a láthatóságukat, észrevehetőségüket. A fehér, az arany és a sárga, valamint a napjainkban sokak által kedvelt ezüst számítanak a „legbiztonságosabb színeknek”. A fekete, és általában a sötét színek, sötét kék, barna és szürke például nem tartoznak ezek közé.

[Arról, hogy melyek a legbiztonságosabb autó színek korábban itt írtunk.]

Az autósok azonban nem ragaszthatják tele a járműveik karosszériáját – kedvük szerint – fényvisszaverő matricákkal!   – legalább is a 6/1990. (IV. 12.) betűje szerint.

Annak ellenére sem, hogy első olvasatra nem tűnik rossz ötletnek, hogy „minél jobban csillog egy (például az út szélén álló) autó hátsója, annál kisebb az esélye, hogy egy másik óvatlanul belerohan. Ott, ahol gyenge vagy egyáltalán nincs közvilágítás, az autók többségén gyárilag elhelyezett fényvisszaverő felületek nem igazán teszik könnyen észlelhetővé az ott álló autókat.

A kérdés azonban ennél kissé bonyolultabb.

Bár azt több közlekedési szakember is elismerte, hogy amikor a 6/1990-es rendelet megszületett még nem létezett ennyi féle-fajta és színű fényvisszaverő matrica, azóta pedig „nem mutatkozott igény a rendelet módosítására”, lámpáknak és a fényvisszaverő felületeknek szerepük van a közlekedésben, már csak ezért sem lehet bárhová bármilyen színű matricát ragasztani.

Alapszabály például, hogy előre csak fehér, hátra csak piros fénnyel világító fényforrás helyezhető. Ez esetben ugyanis rossz látási viszonyok közepette vagy sötétben is egyértelmű két gépjármű találkozásakor, hogy a másik jön vagy megy. Ezért például igen valószínű, hogy ha egyszer majd változik is a 6/1990-es rendelet matricázásra vonatkozó része, az új szabály sem engedi majd meg, hogy előre, a lámpák közelébe nagy, kör alakú piros matricákat tegyenek fel „a jobb láthatóság kedvéért”, hátra pedig fehéreket. Ahogy a rendőrautók színvilágát utánzó matricákat sem.

Bár úgy tudni, a fennemlített rendelet módosítása pillanatnyilat nincs napirenden, a hatóságok viszonylag elnézőek a fényvisszaverő matricákkal szemben. Műszaki vizsgán is jóval több autó bukott meg azért, mert a szélvédőre ragasztott reklámmatrica (ami jellemzően az autó tulajdonosának szakmáját, szolgáltatásait és elérhetőségét hirdette) a még elfogadhatónál nagyobb mértékben korlátozta a kilátást, mint a színes, fényvisszaverő matricák miatt.

Azonban akik túlmatricázzák az autójukat, baleset esetén bajba kerülhetnek. Mert attól még, hogy a rendőr külön nem bírságol érte, és általában a vizsgán sem okoznak gondot az efféle matricák, még nem szabályosak.

F.Gy.A.