Mit tegyünk, ha elmenekül az áldozatunk?

• Fellökte az autó a biciklis kisfiút, aki azonnal felpattant és elkerekezett.
• A sofőr állítja, ő megkérdezte a fiút, hogy megsérült-e, de nem válaszolt.
• A sofőr ellen segítségnyújtás elmulasztásáért indítottak büntetőeljárást.
• Hogyan nyújtsunk segítséget, ha a sértett nem partner benne?

Személygépkocsi kerékpárossal ütközött július 26-án Balatonfüreden. A baleset – az első híradások szerint – szerencsés kimenetelűnek mondható, hiszen a kerékpáros, egy 13 éves fiú könnyű sérülésekkel megúszta a találkozást. Az autónak csak a rendszáma esett le, az eset mégis több, mint elgondolkodtató.

Amit tudni lehet: egy 13 éves fiú kerékpározás közben a bokrok közül kihajtott az útra, ahol felborította egy autó, amit egy 79 éves budapesti férfi vezetett. Az idős férfi két nappal később, amikor a rendőrség elfogta és segítségnyújtás elmulasztásáért gyanúsítottként hallgatta ki, azt mondta, ő megkérdezte a gyerektől, hogy jól van-e, hívjon-e mentőt, elvigye-e orvoshoz, de a fiú nem válaszolt, felpattant a kerékpárjára és elhajtott.

Nem tudni, hogy mindezt hallotta-e bárki is. A híradások szerint a fiú egy 15 éves barátjával biciklizett a baleset idején. Kérdés, ő hallotta-e az autós szavait, és ha igen, vallomása milyen súllyal esik latba az eljárásban.

Annyi bizonyos, hogy a 13 éves fiú édesanyja elmondása szerint sírva ment haza, majd könnyű sérüléseinek ellátásáért orvoshoz vitte. Onnan pedig egyenesen a rendőrsége mentek és feljelentést tettek. A sértett elmondása szerint ugyanis az idős sofőr a baleset után kiszállt ugyan az autójából, de csak addig, amíg felvette rendszámtáblát, majd elhajtott.

Egyelőre ebből indul ki a rendőrség is. Segítségnyújtás elmulasztásáért indítottak eljárást a biciklis fiút elütő sofőr ellen.

Segítségnyújtás elmulasztása Btk. 166. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az általunk megkérdezett jogászok véleménye megoszlik az esetről. Borbély Zoltán közlekedési ügyekre specializálódott ügyvéd, szakjogász szerint az idős sofőr nem hagyhatta volna annyiban a dolgot. Kovács Kázmér, a Magyar Autóklub Jogi Bizottságának elnöke szerint viszont a baleset okozójának – már, ha ez esetben az idős sofőr a felelős a történtekért, vagy egyedül ő a felelős – megszűnik a segítségnyújtási kötelezettsége, ha a másik fel szabad akaratából elhagyja a helyszínt.

Hasonló történetekkel gyakran találkozni a közösségi médiában. Autósok panaszkodnak, hogy „az áldozatuk egyszerűen elsétált, faképnél hagyta” és fogalmuk sincs mi történik, ha utóbb kiderül, mégiscsak megsérült, esetleg súlyosan.

Egy baleset után a sokk hatása alatt olykor még a súlyos sérülések sem mindig okoznak a sérüléssel arányos fájdalmat. Előfordult, hogy a sértett csak napokkal később az ujja nem lankadó dagadása és folyamatos fájdalma miatt ment orvoshoz, akkor derült ki, hogy a baleset csonttöréssel járt, azaz jogi szempontból súlyosan megsérült.

Máskor erőnek erejével kellett visszatartani a vérző gyalogost, aki egy kereszteződésben a gyalogosok védelmét szolgáló korláton átlépve féktávolságon belül lépett egy autó elé. Tudta, hogy ott nem kelhetett volna át az úttesten, ráadásul körül sem nézett. Vélhetően már csak ezek miatt sem szeretett volna a rendőrséggel találkozni. Csakhogy vérzett, és emiatt az őt elütő (fellökő) autós nem engedte el.

Mit tegyen az, aki baleset részesévé válik és a másik fél még azelőtt távozik, hogy tisztázták volna: pontosan mi történt, ki a felelős a balesetért, és – ami még ennél is fontosabb –, hogy megsérült-e valaki, mert ez esetben kötelező rendőrt hívni?

A hatályos szabályok szerint baleset helyszínén mindenkinek kötelessége a tőle elvárható mértékben segítséget nyújtani a rászorulóknak. Minimum, hogy meggyőződik arról, szorul-e bárki is segítségre, és szükség esetén mentőt és rendőrt hív. (A segítségnyújtás kötelezettsége nemcsak a balesetben érintetteket terheli, hanem mindenkit, aki épp arra jár, ott tartózkodik!)

Az ügyészség és a bíróságok abból indulnak ki, hogy „a segítségnyújtás elmulasztásának vétsége kizárólag mulasztással valósítható meg, és mert a törvény eredmény bekövetkezését sem kívánja meg, a segítségnyújtás elmulasztása alapesetben úgynevezett tiszta mulasztásos bűncselekmény”.

Kérdés persze, hogy a sértett távozása esetén miképpen bizonyítja az autós, hogy ő nem mulasztott….

Ráadásul a bírói gyakorlat szerint az sem mindegy hogyan győződik meg valaki arról, hogy segítségre szorul-e valaki.

Januárban számoltunk be arról az esetről, ami még 2022 decemberében történt Esztergomban. Egy ház biztonsági kamerája rögzítette, amint egy gyalogos körültekintés nélkül lép a járdáról a zebrára, egy közeledő autó előtt, féktávolságon belül. Mivel az autó lassan haladt, a gyalogost fellökte ugyan, de a gázolás nem okozott még könnyű sérülést sem. Az áldozat felállt, pár szót váltott a sofőrrel az anyósülés-oldali ablakon keresztül, majd mindketten folytatták az útjukat.

Csakhogy később kiderült, a baleset mégsem volt olyan szerencsés kimenetelű, mint azt ott és akkor maga a sértett is érezte. A fiatalember ugyanis nyolc napon belül gyógyuló, azaz könnyű sérülést szenvedett a gázolás következtében.

Végül 300 ezer forintjába került az autósnak a gázolás a zebrán. Egészen pontosan az, hogy az eset után kilenc másodperccel már elhajtott a helyszínről. Ennyi idő az ügyészség szerint ugyanis kevés volt ahhoz, hogy valóban meggyőződjön: áldozata nem szorul segítségre. Pusztán az a tény, hogy az „áldozat” felállt és váltott is pár szót az elgázolójával, az ügyészség szerint kevés volt. És a bíróság is így ítélte meg a helyzetet.

Kovács Kázmér szerint a két eset nem összehasonlítható. Amennyiben a sértett a helyszínen marad, meg kell győződni arról, hogy nem serült-e meg, nem szorul-e orvosi ellátásra.

Mint azt az esztergomi eset is bizonyítja, nem mindig egyértelmű, hogy szükség van-e orvosi beavatkozásra. Nem véletlen, hogy a mentők olykor még a látszólag csak karcolásokat szenvedett sérülteket is megfigyelésre kórházba szállítják.

Más azonban a helyzet, szögezte le az autóklub jogásza, ha a sértett, akiről nem tudni, hogy sérült-e vagy sem, elhagyja a helyszínt. Ez esetben neki kell majd megmagyaráznia, hogy ezt miért tette!

Sógor Zsolt, aki egykor rendőrként szolgált, jelenleg közlekedési ügyekben eljáró ügyvéd azt mondta, ő nem hagyná el a helyszínt, függetlenül attól, hogy felelősnek érzi-e magát a történtekért vagy sem és hogy az „áldozata elment”.

„Felhívnám a 112-őt, elmesélném, hogy szerintem mi történt, és megpróbálnék személyleírást adni a sértettről. Ezután azt tenném, amit a 112 diszpécsere mond. Ha küldenek helyszínelőket, megvárom őket, ha nem, nem. Mindenesetre így egyértelműen jelezném, én minden tőlem elvárhatót megtettem az ügyben.”

Ezt a gyakorlatot pártolja egyébként az ügyészség is.

Arra is volt azonban már példa, hogy a vétkes autós megfenyegette és elzavarta a sérültet. Olyan eset is előfordult, amikor a sofőr ránézésre úgy ítélte meg, a sérültnek semmi baja és elhajtott. Ma már azonban elég sok térfigyelő kamera működik a lakott területeken és sok autós is használ fedélzeti kamerát, így könnyen meglehet, hogy az érintettek tudtán kívül voltak szemtanúk.

Akkor is célszerű azonban egy kis időre félreállni, ha végül a rendőrség nem kéri a sofőrt, hogy maradjon a helyszínen. Egy baleset, bármennyire is szerencsés kimenetelű, a legjobb idegrendszerű sofőrt is felzaklathatja annyira, hogy egy ideig könnyebben hibázhat. Jobb lehiggadni egy kicsit, nehogy a következő sarkon még súlyosabb baleset szereplőivé váljunk.

… mert mindenkit hazavárnak!

F.Gy.A.