Új év, új remények

Ahogyan azt az országos rendőrfőkapitány helyettesétől, dr. Halmosi Zsolt vezérőrnagytól megtudtuk (a sajtótájékoztatóról készült beszámolónk megtalálható ITT), év végi megérzéseink beigazolódtak, azaz, 2020-ban a hivatalos statisztika szerint is számottevően csökkent a közúti balesetben elhunytak száma. Hogy ebben vajon milyen arányban töltött be szerepet a koronavírus okozta forgalomcsökkenés, azon lehetne vitatkozni, de felesleges, inkább örüljünk annak, hogy tavaly kevesebb tragédiáról kellett beszámolniuk a tudósításoknak. A nagy kérdés az, hogy idén is folytatódik-e majd ez a kedvező tendencia, avagy a COVID-19 elleni oltásoknak köszönhetően ismét sokkal többen lesznek majd az utakon, következésképpen visszaáll a régi rend. Ha ugyan rendnek lehet nevezni azt, hogy sokan úgy érzik, a KRESZ csak egy szükséges rossz, amit legfeljebb csak a legelvetemültebb jogkövetők vesznek komolyan.
Még alig telt el pár nap az új esztendőből, még alig hullott le pár centiméternyi hó, máris olyan balesetek történtek az országban, amely jól mutatja, hogy nem mindenki tette magáévá a téli autózással kapcsolatban közzétett tanácsainkat. Sokan még mindig nyári gumikkal közlekednek, a sebességüket a száraz, meleg aszfaltra méretezve választják meg, a sebességkorlátozásokra vonatkozó korlátozásokra pedig csak legyintenek. És persze az új év kezdetén sem ment ki a divatból az egyesek körében tavaly nagy sikert arató büntetőfékezés.
Csak remélni tudjuk, hogy az év nyugodtabban folytatódik majd a közutakon (is). Annál is inkább, mivel a meteorológusok szerint idén – minden ellenkező híresztelés és az utóbbi évek tapasztalatai ellenére – lesz tél, nyakunkon a farkasordító hideg és a havazás. Finoman szólva egyikük sem nagy barátja a közúti, de még a vasúti közlekedésnek sem. Szerencsés lenne, ha ezekben a fagyos napokban kocsiba szállunk, előzetesen átgondolnánk, mi a fontos nekünk az életünkben. Az, hogy mindent kockára téve öt-tíz perccel előbb érjük el az úticélunkat vagy az, hogy a körülményeket és persze a szabályokat figyelembe véve biztonságosan és épségben jussunk el az adott célunkhoz. Magyarul, fontos-e annyira a családunk, hogy józan ésszel üljünk az autóba, vagy fontosabb az idővel való versenyfutás, amelynek soha vissza nem fordítható következményei lehetnek.
Több közlekedési baleset ügyében folytatott bírósági tárgyaláson hallottam már, hogy az elkövető – legyen ő gyorshajtó, ittasan vagy jogosítvány nélkül vezető, netán egyszerűen csak figyelmetlen – bocsánatot kér áldozata(i) hozzátartozóitól. Nem vitás, szép gesztus. Ám ettől még egyetlen áldozat sem fog feltámadni vagy a tolószékből felkelni. Talán egyszerűbb, és a bocsánatkérésnél is szebb gesztus (amúgy kötelezettség is) lenne a szabályoknak megfelelően, a felelősségünk teljes tudatában vezetni.
A tavalyi baleseti statisztikák mindenesetre biztatók. Tegyünk azért, hogy 2021 végén, a majdani még kedvezőbb adatok ismeretében is legyen okunk a további bizakodásra.

S.G.