Van, ahol mások nem segíthetnek! - Közlekedésbiztonság

Nincs magyarázat arra, miért nőtt idén időarányosan a másfélszeresére az útátjárós balesetek száma.
A MÁV a szabályok betartására kéri a közúton közlekedőket és újra felpörgeti figyelemfelhívó kampányait.
A közúton is több baleset történne, ha a közlekedők nem segítenék egymást, nem korrigálnák egymás hibáit.

Vonatbaleset Ceglédnél
Forrás: szoljon.hu

Augusztus második felében egymást érték az útátjárós balesetek a MÁV hálózatában. Kisteherautó és személygépkocsik próbáltak meg áthajtani még az út-vasút kereszteződés felé közeledő szerelvények előtt, gyalogosok gondolták úgy, „ők még átérnek, mire a vonat eléri az útátjárót, különben is messze van és lassan közeledik”.

Sokaknak közülük sajnos ez volt életük utolsó tévedése.

A MÁV legfrissebb adatai szerint közel másfélszeresére nőtt az elmúlt év azonos időszakához képest az útátjárós balesetek száma. Az első félévben már 30-nál is több történt és azóta a helyzet csak tovább romlott.

A balesetek okait többnyire nem ismerjük, legfeljebb csak a magyarázatokat, amelyekkel a túlélők magyarázták, miért nem vették észre, hogy a fénysorompó piros jelzést ad vagy, hogy a félsorompót leeresztették, miért törték át a sorompót és hajtottak a vonat elé.

„Szemembe sütött a nap és teljesen elvakított.”

„Olyan erős volt a nap fénye, hogy nem lehetett látni melyik lámpa világít.”

„Észre sem vettem, hogy itt vasúti átjáró van, még soha nem láttam itt vonatot közlekedni.”

„Az előttem haladótól nem láttam, se a táblákat, sem a lámpát/sorompót, ezért is kezdtem előzésbe.”

„Beragadtam a kereszteződésbe a két sorompó közé, mert az előttem haladó (aki persze közben továbbhajtott) túl lassan ment előttem.”

„Lefulladt alattam a kocsi és nem tudtam újraindítani a motort.”

„Fogalmam sincs mi történt, a baleset előtti pillanatokra egyáltalán nem emlékszem.”

Az utolsó, a „Fogalmam sincs mi történt, a baleset előtti pillanatokra egyáltalán nem emlékszem” kivételével valamennyi válasz egyszersmind akarva-akaratlan beismerése annak, hogy a sofőr figyelmetlenül haladt át a kereszteződésen. Hiszen akár a napsütés, akár egy másik közlekedő zavarta a biztonságos áthaladásban, körültekintőbbnek kellett volna lennie.

A KRESZ tételesen felsorolja, hogy a közlekedőknek hogyan kell megközelíteniük az útátjárókat és miként kell áthajtaniuk azokon. Eszerint:

A vasúti átjárót csak fokozott óvatossággal szabad megközelíteni.

Biztosított vasúti átjárón csak akkor szabad áthajtani, ha mindkét sorompó nyitva van, a fényjelző vagy hangjelző berendezés nem ad tilos jelzést, illetve a fénysorompó vagy a félsorompóval kiegészített fénysorompó villogó fehér jelzést ad.

A vasúti átjárón folyamatosan, azaz megállás nélkül, legalább 5 km/h-ás átlagsebességgel szabad áthaladni.

Vasúti átjáróban és közvetlenül a vasúti átjáró előtt tilos előzni.

A sorompók, fél- vagy fénysorompók tilos jelzése mindenkire vonatkozik. Gépjárművekre, kerékpárokra, gyalogosokra egyaránt. Sőt, még a megkülönböztető jelzést használó járművekre is! Pedig ők a közúti kereszteződéseken a tilos jelzés ellenére is áthajthatnak, feltéve, hogy meggyőződtek róla, a többiek megadták nekik az elsőbbséget.

Az út-vasút kereszteződés felé haladó gyakran több tíz, olykor több száz tonnás szerelvények vezetőinek azonban nincs lehetőségük lemondani az elsőbbségükről. Még vészfékezés mellett is több száz méter a fékútjuk. Amikor meglátják a sorompót kikerülő vagy a piros jelzés ellenére az útátjáró felé lassítás nélkül közeledő – járműveket, már késő. Csak abban bízhatnak, hogy a közúton haladó tényleg átér még, mielőtt ők odaérnek.

2022 a MÁV fekete éve volt. 90 útátjárós balesetben 34-an haltak meg. [Az erről szóló cikkünk itt érhető el.] Emiatt a rendőrség szigorította az útátjárók ellenőrzését, a MÁV pedig sokkoló-figyelemfelhívó kampányokat indított, hogy felhívja a közlekedők (nemcsak az autósok!) figyelmét a szabályok betartására és fokozott óvatosságra bírja őket.

Bár minden KRESZ-tanfolyamon kihangsúlyozzák, hogy ez nem igaz, sokan még abból indulnak ki, hogy ha a fénysorompó fehéren villog, az azt jelenti, szabad az út. Pedig a fehér fény csak azt jelzi, hogy a sorompó működik. Ezért kell, avagy kellene körülnézni (meggyőződni arról, hogy nem közeledik vonat az útátjáróhoz) akkor is, ha a lámpa fehér jelzést ad. Ugyanúgy, mint amikor nem működik vagy ott, ahol egyáltalán nincs sorompó, sem fény-, sem hagyományos.

Az útátjárós baleseteket jellemzően a figyelmetlenség okozza. A sofőr „gondolataiba merülve vezetett” (közkeletű kifejezéssel: elbambult) és későn vette észre, hogy egy útátjáróhoz közeledik. Sok esetben érezték úgy, hogy már nincs más választásuk, mint nyomni a gázpedált és remélni, hogy még átérnek a vonat előtt.

Mások a telefonjukkal foglalkoztak, ezért nem vették észre a közeledő vonatot, vagy már az útátjárót sem.

Sokan eleve gyorsabban hajtottak a megengedettnél, ezért nem volt idejük lelassítani és körülnézni, és „kellő körültekintéssel” áthajtani a síneken.

Közlekedésbiztonsági szakértők azonban felvetettek még egy lehetséges okot, ami szerepet játszhat abban, hogy olykor – ha a MÁV és a rendőrség nem sulykolják nap mint nap: legyenek sokkal körültekintőbbek az útátjárókban – hirtelen jelentősen növekedésnek indul a vasúti átjárós balesetek száma.

Túlságosan magas azoknak a közlekedőknek a száma, mondják, akik nem figyelnek kellőképpen vezetés közben. Úgymond: robotpilóta üzemmódban közlekednek. Megszokásból. Ha bármi kizökkenti őket a gondolataikból és emiatt fejben hirtelen „vissza kell térniük a való világba”, kapkodni kezdenek, túl gyors és túl nagy kormánymozdulatokat tesznek, indokolatlanul nagy erővel taposnak a fékre és olykor épp emiatt sodródnak le az útról vagy át a szembejövők oldalára, esetleg kényszerítenek másokat vészfékezésre és vele dudálásra.

Szakértők szerint, akik így vezetnek, azokban a töredéke se tudatosul azoknak a veszélyes helyzeteknek, amelyeket ők maguk idéztek elő és csak azért nem történt végül baleset belőlük, mert mások korrigálták a hibáikat is. Lassítottak, esetleg vészfékeztek is, lehúzódtak az útról, hogy be tudjanak fejezni egy eleve elhibázott előzést, és így tovább.

Csakhogy a mozdonyvezetők nem tudják korrigálni a közúton haladók hibáit. Hiába lassítanak, azzal többnyire már nem sokat érnek el. Kitérő manőverekre pedig a kötött pályán közlekedők eleve képtelenek. Igazából az útátjárókban szembesülnek sokan azzal, hogy az óvatlanságuknak, a szabályok be nem tartásának, a figyelmetlenségnek milyen súlyos következményei lehetnek. Ott, ahol a többiek nem segíthetnek elkerülni korábbi hibáik következményeit.

F.Gy.A.