Jövőbe vagy múltba repítő autók?

• Mi a fontosabb manapság: egy másodperc alatt 100-ra gyorsulni, vagy két autóval elférni egy parkolóhelyen?
• A bennünk élő kisfiú tátott szájjal olvassa a repülő autó piaci bevezetéséről szóló híreket
• Az új évezred igazi technikai bravúrja azonban inkább az: 450 kiló alá beszorítani egy nagyvárosi használatra alkalmas, négyszemélyes autó önsúlyát

A Tesla immár sokadszor jelentette be a szuperképességekkel felruházott sportautója elkészültét. Egy űrrepülőtér hangárjában mutatták be a tudását: a jármű fejjel lefelé megállt a rámpán, több parkoló autó felett elrepült, és a levegőben pörgött, forgott. Ezek mellett még aszfalton közlekedni is tud, kevesebb mint egy másodperc alatt gyorsul fel 0-ról 100 km/h-ra.

Mintha láttunk volna már ilyen autót: a Vissza a jövőbe című kultfilmben a sirályszárnyas DeLorean volt képes rá, hogy felemelkedjen az aszfaltról.

Kamasz fiúk álma, de most íme – talán – megvalósul. A cég honlapján már foglalható, 5+45 ezer dollárért. A piacra kerülés ára még nem ismert. Egy ilyen pénzügyi tranzakcióhoz azért már elég nagyfiúnak kell lenni. Méghozzá egy olyan nagyfiúnak, akiben valahol mélyen legbelül még elevenen él, sőt intézkedik a valaha volt kisfiú.

A kamaszálmoknál azért talán fontosabb dolgok foglalkoztatják az autógyártókat. Eladható autókat akarnak gyártani, amelyek azonban megfelelnek a kontinensenként eltérő előírásoknak. A legtöbben feleslegesen, irracionálisan nagy, erős, túlsúlyos járművekkel akarnak a felszínen maradni. De szerencsére akad olyan gyártó is, amely a másik végén kívánja megragadni azt a bizonyos botot.

Vissza a jövőbe! – azaz vegyük csak elő azokat a világháborús idők után született szükségautókat, a Topolinókat, a Multiplákat, az 500-asokat. Az új technológia, vagyis az akkus villanyhajtás követelménye időnként riasztó külsejű masztodonokat eredményez, ha hosszú távú autózás a cél. De a városban szaladgáló kisautók – sőt a mikromobilitási eszközök (L6e, L7e) elboldogulnak kis akkucsomaggal és villanymotorral is. Míg az elektromos Topolino csak kétüléses, 8 lóerős és legfeljebb 45 km/h-val haladhat, a Multipla-utód, új nevén Multiplina 20 lovas, négyüléses és eléri a 90 km/h-t. A Fiat szerint a modell átmenetet képez az extrém aprócska Topolino és a személyautóként forgalomba helyezett 500-as között.

Csakhogy az előírások szerint az L7e kategóriában is 450 kg a felső súlyhatár. A Multiplina konstruktőreinek ezért a legnehezebb feladata most a súly lefaragása.  A Fiat vezető formatervezője, François Leboine az Autocarnak  azt mondta, hogy a fejlesztés lényege a mostani végső szakaszban a súlycsökkentés: trükkök százai és ötletek keresése a cél érdekében. Ez egy kicsit olyan, mint egy versenyautóban – és vicces, mert a Multiplinának éppen semmi köze a versenyzéshez. De ugyanaz a megközelítés szükséges. Ha lyukat tudsz fúrni egy darab fémen, akkor lyukat fúrsz. Valójában a súlycsökkentésről szól minden.

A Fiat, amely történelme során sok legendás kisautót dobott piacra, most ott igyekszik megtalálni a maga feladatát és a piaci rést, ahol mára kevés versenytárs maradt: a kisméretű, kis teljesítményű, könnyű városi autók között.

A Multiplina egyébként nem az ezredforduló környékén forgalmazott hatüléses egyterű Multipla utódjának tekinti magát, hanem a 1956-os 600 Multipla leszármazottjának. Mindkét karosszéria formája csak a legszükségesebb módon és helyeken tér el a téglatestétől. Valaha ezeket az autókat reklámozták úgy, hogy “nagyobb belül, mint kívül”.

Talán még van remény: a kisautók újjászületése élhetőbbé tehetné az európai metropoliszokat.

N. V.