A fejekben még nincs rend, de legalább van remény I. rész

• Óvodás kortól folyamatosan egyre kevesebb közlekedési szabályt ismerünk, mint amennyit egy adott életkorban tudnunk kellene
• Nemcsak a gyerekek lépnek figyelmetlenül az autók elé a járdáról vagy két parkoló kocsi közül, és nemcsak a fiatalok száguldoznak az utakon
• Az elsőbbségadás szabályait gyakorlatilag egyetlen korosztály sem igen tartja be, de valamennyi meg tudja magyarázni, hogy miért nem

Halmosi Zsolt vezérőrnagy, az ORFK közrendvédelmi főkapitány-helyettese

Halmosi Zsolt vezérőrnagy, az ORFK közrendvédelmi főkapitány-helyettese azt mondta egy napokban megtartott rendezvényen: még nem dőlt el, hogy 2019 lesz-e baleset-megelőzési szempontból minden idők legjobb éve, vagy többen halnak meg az utakon, mint tavaly. Egy, a Közlekedéstudományi Intézetben (KTI) készült kutatási jelentés azonban azt mutatja, akkor sincs túl sok ok a derűlátásra, ha az idei statisztika azt mutatja majd, hogy biztonságosabbak lettek az utak, mint egy éve vagy még korábban voltak.

Nemcsak azért nincs túl sok ok örülni, mert egy tavalyi felmérés szerint – amit a Századvég közvélemény-kutatói készítettek – a magyar lakosság több mint kétharmada – bármit is mutasson a statisztika – elégedetlen a hazai közlekedésbiztonsággal és sürgős intézkedéseket, akár a szankciók szigorítását is elfogadhatónak tartja az esztelen száguldozókkal, a másokat veszélyeztetve közlekedőkkel és az ittas vezetőkkel szemben.

Azért sincs ok a túlzott optimizmusra, legalábbis rövid távon, mert a közlekedés feltételei és szereplői közül egyik évről a másikra nem sok mindent lehet megváltoztatni. Sem az utak, sem az autópark minősége nem fog egycsapásra jelentősen megváltozni, és mint az a KTI kutatási anyagából is kiderül: időre van még szükség a közlekedők mentalitásának megváltozásához, megváltoztatásához is. Valami elindult, de messze még a cél.

Nyilvánvaló, hogy a rendőrség tudna a  leggyorsabban és a legradikálisabban reagálni a közlekedési viszonyok megváltozása érdekében, ám az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, hogy az ő eszköztáruk és lehetőségeik is végesek, és erősen korlátozottak.

Nem lehet minden kilométerkőhöz rendőrt állítani, VÉDA-kaput telepíteni. Amíg a fejekben nem sikerült rendet tenni, nem sikerült a rendőrség bevetése nélkül, a bírságok drasztikus emelése nélkül szabálykövetésre és szabálytiszteletre bírni a közlekedőket – mindezekhez persze ismerniük kellene a szabályokat – inkább csak a véletlenen fog múlni, hogy egy-egy évben hányan halnak és sérülnek meg az utakon.

Félreértés ne essék, ez nemcsak nálunk van így, bár Magyarország finoman szólva sem büszkélkedhet a baleseti mutatóival, még az utóbbi évek összességében inkább javuló, mint romló statisztikái ellenére sem.

A WHO adatai szerint Európában évente 127 ezren halnak meg és 2,4 millióan szenvednek el különböző súlyosságú sérüléseket közlekedési balesetben. A közlekedési balesetekben elszenvedett különböző sérülések a vezető halálokok közé tartoznak a kontinensen. De, az 5-29 éves korosztályban a legfőbb baleseti oknak számítanak.

Berta Tamás, a KTI kutatóközpont-vezetője

A KTI 144 óvoda, általános és középiskola diákjainak kikérdezésével arra a kérdésre kereste a választ, hogyan változik a felnövekvő korosztályok közlekedési attitűdje, felismerik-e a veszélyhelyzeteket, ugyanazt tekintik-e veszélynek, mint a felnőttek. Vizsgálták továbbá, hogy „vezetőkként” (kerékpárosként, segédmotoros kerékpár vezetőjeként) gyalogosként vagy személygépkocsiban, illetve tömegközlekedési eszközön utazóként mennyire vannak tisztában a szabályokkal.

Külön is rákérdeztek, hogy mennyire tartják fontosnak, hasznosnak, illetve veszélyesnek a biztonsági öv használatát, a gyorshajtást, az ittas vezetést és a mobiltelefon használatát közlekedés közben. (Ennek a felmérésnek a tapasztalatairól beszélt Berta Tamás, a KTI kutatóközpont-vezetője a már hivatkozott rendezvényen.)

A felmérés eredménye több mint elgondolkodtató. Annak ellenére, hogy a kutatók az egy adott korosztálytól elvárható tudásszint 80 százalékos teljesítését már úgy értékelték, hogy a megkérdezettek tisztában vannak azokkal a szabályokkal, amiket az ő korosztályuknak ismernie és készség szinten alkalmaznia kell, vagy kellene, azonban ezt a „szintet” is csak az ovisok és az első-másodikos kisiskolások ugrották meg.

Forrás: KTI

A vizsgálat adatai szerint 9-12. osztályos korukra a gyerekek a koruk alapján tőluk elvárt tudásszintnek már csak alig több, mint a felét tudják. Ami azt is jelenti, hogy amikor már önállóak, s akár járművel is részt vehetnek a forgalomban, kevésbé ismerik azokat a közlekedési szabályokat, amit ehhez ismerniük kellene, mint a maga szintjén az az óvodás, akit még kézen fogva kísérnek a szülei.

Mindezek pedig akkor sem festenek túl reménykeltő képet a jövőről, ha figyelembe vesszük, az elmúlt években valamelyest nőtt a gyerekek közlekedési tudásszintje az előző évekhez képest, s a biztonságos attitűdje is jelentősen és kedvezően változott. Legalábbis a válaszokból ez derül ki. Ezzel együtt a kutatásból az is kiderül, hogy a fiatalok részben a szülői, családi, baráti minták és általában a közlekedés közben szerzett tapasztalataikból kiindulva mind nagyobb kockázatot vállalva vesznek részt a közlekedésben. Az iskolában megszerzett tudásukat gyorsan leépíti a valóság.

A felmérés szerint a közlekedési balesetek jelentős része elsősorban azért következik be, mert a közlekedők, vagy közülük némelyek, nem tartották be a vonatkozó szabályokat. Igen gyakran azért, mert nem is ismerték azokat. Bár e tekintetben a felmérés számos különbséget talált a különböző korosztályok önveszélyes közlekedési magatartásmintái között, akadtak azért hasonlóságok és egybeesések is.

A gyalogosok által okozott baleseteknél a legfőbb baleseti ok, hogy a gyalogos váratlanul, vagy valamilyen jármű takarásából hirtelen lelép az úttestre. Ez minden korosztálynál az első számú gyalogos baleseti ok. Ezt követik (már korosztályonként eltérő gyakorisággal) a tiloson történő átkelés az úton, és a felügyelet nélkül hagyott gyermekeket ért balesetek.

A kerékpárosok által okozott baleseteknél már az elsőbbségadás meg nem adása számít a legfőbb baleseti oknak. A kutatás szerint a fiatalok esetében ennek hátterében a tudatlanságuk áll, az idősebbeknél inkább a romló reflexekkel, a megnövekedett reakcióidővel, és például a manőverezésre lehetőséget adó tér szűkösségével magyarázható. Minden korosztályra egyaránt jellemző baleseti okok ugyanakkor a kanyarodási, irányváltási, behajtási szabályok megsértése.

A motorosok és segédmotoros kerékpárral közlekedők esetében a korosztálytól függetlenül a legfőbb baleseti ok (majd’ minden második baleset erre vezethető vissza)  a sebesség helytelen megválasztása. A fiataloknál ugyanakkor ehhez jön még a leginkább a 11-14 évesekre jellemző elsőbbség meg nem adása, valamint a kanyarodási, behajtási és haladási szabályok megsértése, amit a legnagyobb arányban a 14-18 évesek követnek el.

A felméréséből az is kiderül, hogy a fiatalok többé-kevésbé tisztában vannak azzal, hol milyen veszélyek leselkedhetnek rájuk, és hogy miként kell biztonságosan közlekedni. Legfeljebb nem mindig tartják be még azokat a szabályokat sem, amiket ismernek. Ennek ellenére egyes válaszaik igencsak elgondolkodtatók.

A többség egyértelműen veszélyesnek tartja a mobilozást az úton (vezetés közben), ám jóval kevesebben gondolják veszélyesnek azt, ha valaki gyaloglás közben ír üzenetet a telefonján.

Éjszaka vagy rossz látási viszonyok közepette fontosnak tartják a láthatósági mellény viselését, azonban azt már korán sem tekintik veszélyesnek, ha valaki biciklis sisak nélkül kerékpározik. És sokkal veszélyesebbnek tartják, ha valaki vezetés közben mobilozik, mint ha valaki azután kezd el vezetni, hogy megivott egy üveg sört.

F.Gy.A.