Modern fényszórók – jobbak, mégis rosszabbak
- A vakító fényszórók miatt sokan inkább nem vezetnek sötétedés után
- A jobb világítás bizonyítható biztonságot jelent, de nem mindenkinek
- A jó fényszóró világítja be az utat, de a szembejövőket sem vakítja el
Sokan azok miatt a „modern fényszórók” miatt mondanak le az éjszakai vezetésről, amelyeket pedig épp a nagyobb biztonság kedvéért fejlesztettek ki. Ez nem feltételezés, hanem kutatott tény.
A brit Királyi Autóklub (RAC) 2026. októberi felmérésében a vizsgált 1208 rendszeres autóhasználó 83 százaléka panaszkodott a fényszórók vakítása miatt. A különböző mértékű káprázást tapasztalók háromnegyede szerint az újfajta fényszórók elterjedésével romlik a helyzet. Ötödük az óraátállítás után kevesebbet tervez vezetni, három százalékuk teljesen felhagyna az éjszakai autózással.
Az érintettek fele azt mondta, hogy a „mai modern lámpák” fényénél nehezebben észleli a közúti veszélyeket: 49 százalékuk a táblákat és az útburkolati jeleket is rosszabbul látja, 35 százalékuk átmeneti elvakulásról számolt be, 14 százalékuk pedig azt mondta, hogy került már ezek miatt balesetveszélyes helyzetbe.
Azt a felmérés nem mutatja ki, mennyivel nőtt az éjszakai vezetést kerülők száma. A következmények azonban így is túlmutatnak a modern lámpák megítélésén. Azoknak, akik ugyanis a lámpák miatt kevesebbet vagy egyáltalán nem vezetnek sötétedés után, a 28 százaléka ritkábban látja a barátait, 20 százaléka a családját, 21 százalékuk pedig elszigeteltebbnek érzi magát.
Amikor épp a fény takarja el a veszélyt
A káprázásnak, amire oly sokan panaszkodnak, két hatása van: a kellemetlen fényérzet (zavaró káprázás) és a látás tényleges romlása (rontó káprázás). A brit Transport Research Laboratory (TRL) szerint az utóbbi csökkenti a kontrasztérzékenységet: a vezető a szembejövő fényszórót jól látja, viszont a mellette felbukkanó akadályt jóval nehezebben.
A fényszórók vakítása természetesen a gyalogosokat és a kerékpárosokat is érinti.
Fontos azonban leszögezni: attól, hogy egy bizonyos fényforrás kellemetlen, még nem tudhatjuk az mennyivel rontja a vezetés biztonságosságát. Tény azonban, hogy a szóban forgó rosszérzés veszélyérzetet okoz, ami viszont akkor is befolyásolja a közlekedők döntéseit.
A brit közlekedési minisztérium megbízásából a TRL 2025-ben 1850 autós válaszait elemezte, és több mint ötven órán át mért éjszaka a közúton, kamerával és érzékelőkkel felszerelt autóval.
A káprázás a nagy fénysűrűséggel és az út vonalvezetésével függött össze. Emelkedőn és kanyarban – a brit forgalomban a jobb-, nálunk tehát a balkanyarokban – a szembejövő fénynyalábja gyakrabban találja el a vezető szemét. Nemcsak a lámpa számít tehát, hanem az is, hol van a jármű a többiekhez képest.
Óvatos jelek arra is utaltak, hogy a nagyobb járművek, például a SUV-k, gyakrabban kápráztatnak, és az életkor illetve a szembetegségek is fokozzák az érzékenységet. A vizsgálat ugyanakkor nem igazolja, hogy minden LED-fényszóró veszélyes, vagy hogy csak a magas autók a hibásak: a technológia, a beállítás és a forgalmi helyzet hatása egyelőre nem választható szét.
A jobb világítás valóban véd, de kit?
Az amerikai Insurance Institute for Highway Safety (IIHS) 2021-es elemzése mintegy 44 ezer éjszakai egyjárműves balesetet vizsgált. A jó minősítésű fényszórójú autók kilométerre vetített balesetszámai 19 százalékkal voltak alacsonyabbak a rossz minősítésűekénél, a vezetők kockázati tényezőit és az útviszonyokat is figyelembe véve. Ez nem LED–halogén összehasonlítás, és nem jelenti, hogy minden új fényszóró ekkora biztonsági előnyt jelent.
A kutatás azonban csak azt nézte, mennyire világít jól a lámpa: a kápráztatásért járó pontlevonásokat kivették a minősítésből, mert az egyjárműves balesetnél a másokat érő vakítás nem számít.
A 19 százalékos verseny előny tehát kizárólag a fényszóró gazdájáé. A szembejövőről ez a vizsgálat nem szól. Ahogy a baleseti statisztikák sem mondanak túl sokat.
Az IIHS szerint 2015 és 2023 között 11 amerikai államban ezer éjszakai balesetből csak egy-kettő jegyzőkönyvében szerepelt a vakítás, és ez az arány nem nőtt.
A RAC szerint viszont a hivatalos adatok eleve rosszul rögzítik az ilyen eseteket. Az érzékelt veszély nagy, a mért alig látszik. Lehet, hogy csak rosszul mérik.
A fényszórók felszerelését az ENSZ-EGB 48., műszaki követelményeit a 149. számú előírása szabályozza; ezekre épülnek a nemzeti szabályok és a műszaki vizsga. A kérdés az, hogy ezek összességében mennyire képezik le a valós forgalmi helyzeteket.
A TRL szerint nem eléggé: a szabályok a lámpa teljesítményét ellenőrzött körülmények között határozzák meg, nincsenek tekintettel arra, amit a szembejövő gépjárművezető tapasztal. Pedig nem nehéz belátni, hogy egy álló helyzetben bemért fényszóró és egy dimbes-dombos, kanyargós úton haladó autó világítása egészen más helyzetet teremt.
A kutatók szerint ezért a káprázást a vezető szemszögéből is vizsgálni kellene.
A brit kormány 2026. januárjában elfogadott közlekedésbiztonsági stratégiája márkákra és modellekre lebontott kutatást ír elő a káprázás konstrukciós okairól, amely később nemzetközi szabálymódosítások alapja lehet. Az ENSZ-EGB világítási munkacsoportjának októberi genfi ülésére pedig káprázásmegelőzési ajánlások készültek, többek között a fényszórótisztításról, a fényáram felső határáról, a tompított fény beállításáról és a műszaki vizsgálat szerepéről. A szakma tehát érzékeli az ellentmondást, de a megoldás még várat magára.
A járművezető és az oktató feladata
Addig is fontos a tiszta szélvédő, szemüveg és lámpabura, valamint a fényszórók helyes beállítása. Tudni kell, hogy nincs fix, folyamatosan és minden körülmények között megfelelő beállítás.
A hátsó ülések és a csomagtartó terhelése megemelheti a fénynyalábot; ilyenkor a kezelési útmutató szerint kell állítani. Ha a szembejövők rendszeresen ránk villognak, valószínűleg mi vakítunk: érdemes szervizben ellenőriztetni a beállítást. A halogénlámpába utólag szerelt LED-izzó pedig nemcsak szabálytalan, hanem vakíthat is.
Az automatikus távolságifény-vezérlés sem tévedhetetlen, olykor a sofőrnek be kell avatkoznia. Ha pedig minket vakítanak, lassítsunk, szükség esetén alkalmas helyen álljunk meg, és nézzünk a jobb oldali útszélre.
Az oktatásban ezért a világítás kezelését is gyakoroltatni kell, hogy a tanuló ismerje az általa vezetett autó beállításait, és tudja, mikor kell felülbírálni az automatikát. A vezetők ezen a téren sem bízhatják magukat teljesen a vezetéstámogató rendszerekre.
A felelősség azonban nem hárítható kizárólag a vezetőkre: a TRL a tájékoztató kampányok mellett a szabályozás felülvizsgálatát is szükségesnek tartja. Egy fényszóró minősége nemcsak azon mérhető, hogy mit lát a fényénél a vezetője, hanem azon is, mit hagy látni a többieknek.
F. Gy. A.