A „kivételezettek” halála

  • Egy hét alatt három gyalogost gázoltak halálra Budapesten
  • Országosan nyolcan haltak meg közúti közlekedési balesetben február első hetében, köztük öt gyalogos
  • Ők a legsérülékenyebbek, ennek ellenére sokan közülük nem tartják be még a legelemibb közlekedési szabályokat sem

Február első hetében négy halálos áldozatot is követelő közlekedési balesetből háromban gyalogosok vesztették életüket. A három halálos áldozat egy 72, egy 63 és egy 42 éves hölgy. Ketten közülük a gyalogátkelőhely lámpájának piros jelzése ellenére léptek le az úttestre, a harmadik halálos áldozat pedig a rendőrségi vizsgálat eddigi adatai szerint egyszerűen csak figyelmetlen volt, nem nézett körül mielőtt elindult volna az úttest túloldala felé.

Pest megyében ugyanebben az időszakban egy 50-60 év körüli ismeretlen férfit gázolt halálra egy autó; a vizsgálat szerint a baleset ismeretlen áldozata hibázhatott.

Rudabányán ugyanakkor egy buszmegállóban várakozó nőt gázolt halálra egy autós, aki feltehetőleg elaludt a volán mögött, ezért hajtott le az úttestről.

Egy hét alatt (február első hetében) nyolcan haltak meg közlekedési balesetben az ország útjain, közülük öten voltak gyalogosok. Az ORFK – Országos Baleset-megelőzési Bizottság hivatalos lapja, a kreszvaltozas.hu az esetek kapcsán arra figyelmeztet, hogy a gyalogosok legyenek sokkal körültekintőbbek.

Használjanak láthatósági mellényt, főleg városok peremterületein, a falvakban, és lakott területen kívül, ahol a belvároshoz és a településközpontokhoz képest gyengébb, vagy egyáltalán nincs is közvilágítás. Bármennyire is enyhe az idő, még mindig korán sötétedik és általában még jó időjárás esetén sem a legjobbak a látási viszonyok.

Sokan cikkeztünk már mi is, mások is a zombiként közlekedő gyalogosokról, akik telefonálás, üzenetírás, videónézés és zenehallgatás közben magukról és környezetükről is megfeledkezve gyalogolnak. Nem ritkán a halálba.

És azokról is, akik éjszaka sötét ruhában a forgalomnak háttal (a menetirány szerinti jobb oldalon) gyalogolnak, olykor még csak nem is az út szélén, aztán vagy időben észreveszik őket az autósok, vagy nem.

Lapunk is több olyan esetről beszámolt, amikor a fej-, illetve fülhallgatóval túl hangos zenét hallgató fiatal vonat vagy éppen egy vészjelzést is leadó (és alapjáraton sem túl csendes) HÉV szerelvény elé gyalogolt.

Azonban ez a viselkedés nemcsak a fiatalokra jellemző! És nem is csak magyar jelenség. Több nyugat-európai országban már a gyalogoskereszteződésekben a talajba is beépítik a közlekedési lámpákat – abból kiindulva, hogy a gyalogosok nem kis hányada lehajtott fejjel közlekedik, hiszen közlekedés közben is a telefonját bámulja – hátha az aszfaltból érkező jelzéseket észreveszi.

Nálunk is vannak már kísérletek, amikor az átkelőhelyek előtt külön a mobilozó gyalogosok figyelmeztetésére szánt útburkolati jelekkel próbálják felhívni a figyelmet, hogy „most egy kis ideig talán vissza kellene csöppenni a virtuálisból a való világba”.

De mit lehet tenni akkor, ha valaki a lámpa tilos jelzése ellenére úgy lép le az úttestre, hogy még csak körül sem néz. Vagy ha körül is néz, rosszul méri fel az autó sebességét, s hogy ő mennyi idő alatt érhet át a túloldalra, esetleg mindkettőt, és abból indul ki, hogy álljon meg az autó, neki van elsőbbsége a zebrán. Ami persze nem igaz akkor, ha a lámpa éppen pirosan világít a gyalogosok előtt.

Azok, akik ma a 60-as, 70-es éveikben járnak, még emlékezhetnek rá (sőt, még az 50-esek is), hogy volt idő, amikor a rendőr a gyalogosokat is megbírságolta – például épp azért, mert a piroson átszaladtak. Ma már ilyen esetek nem fordulnak elő.

Az okokat csak találgatni lehet. Talán mert a fiatal rendőröknek kínos lenne élemedett korú embereket akár csak pár ezer forintra is megbüntetni olyan közlekedési szabályszegésekért, amiket naponta ezrével követnek el, s ezért inkább elfordítják a fejüket? Talán mert nem szívesen tenné ki egyetlen rendőr vagy közterület-felügyelő (önkormányzati rendész) parancsok sem a beosztottjait a gyalogosok népharagjának? Talán mert őket sem noszogatja senki, sem alulról, sem felülről, hogy tessék mindenkivel betartatni a törvényt, mert különben soha nem lesz rend az utakon?

Talán nem ok nélkül érzik úgy olykor az autósok, mintha a gyalogosok kivételezettek lennének? Ha gázolás történik, „úgyis az autós lesz a hibás”, hallani igen gyakran. És bár az esetek többségében ez így is van, az elmúlt időszak eseményei bizonyítják, hogy ez azért nem törvényszerű.

Nagyon helyesen a rendőrség Pofátlan(TAN)ítás címén visszahozta a jó ideje elfelejtett mozgó forgalom-ellenőrzéseket. Vége annak a világnak, amikor a gyorshajtáson kívül nem igazán lehetett más szabályszegésért bírságot kapni – kivétel akkor, ha valamiért helyi vagy országos akciót tartott a rendőrség.

Nincs is ezzel semmi baj. Az esetek nem kis hányadában ugyanis csak egy hajszál választja el a pofátlanságot a veszélyhelyzet-okozástól, vagy a balesettől. Lassan talán azon is el kellene gondolkodni, hogy mit lehet tenni a nem autóval közlekedők szabálytiszteletének javítása érdekében. Na, nem mintha az autósok mind szabálykövetők lennének.

Csakhogy ha egy szabályszegő autós és egy, a szabályokat szintén figyelmen kívül hagyó gyalogos „találkozik”, mindig a gyalogos jár pórul. Sőt, még akkor is, ha ő maga betartotta a KRESZ rá vonatkozó előírásait, az autós azonban nem. Mert egy ütközésben a gyalogost nem védi semmi. Ezért is érthetetlen, miért mernek sokan ennek ellenére zombikként közlekedni, körültekintés nélkül lelépni a járdáról, láthatósági mellény nélkül és háttal a forgalomnak közlekedni éjszaka lakott területen kívül, és gondolkodás nélkül átmenni a piroson.

Február első hetében öt gyalogos halt meg az ország útjain. Közülük négyen, bármennyire is fájó ezt kimondani, saját hibájukból. Pedig őket is hazavárták.

Hiszen mindenkit hazavárnak.

F.Gy.A.