Az új e-rollerek már önmagukra vigyáznak!

• A belga paradoxon, avagy a jogi szabályozás csődje
• A fejlesztők és az algoritmusok beelőzték a jogalkotást
• Az e-roller nem viszi tovább a szabálytalankodó utast
• Ki írja a jogszabályt: a parlament vagy az algoritmus?

 

1200 mesterséges intelligenciával megerősített e-roller gurul Brüsszel utcáin április 22. óta. A Bolt megosztó rendszeréből bérelhető rollerek érzékelik, ha a használójuk a járdán közlekedik velük, figyelmetlenül vagy túl gyorsan halad. Előbb csak figyelmeztetik a rollerest, hajtson lassabban, legyen körültekintőbb, ha továbbra sem tartja be a szabályokat, a roller önállóan lassítani kezd.

Hogy miért van mindezekre szükség? Mert sem Brüsszel, sem az Európai Unió tagállamai nem tudtak érdemben reagálni az elektromos rollerek robbanásszerű elterjedésére. A szabályozás mára messze lemaradt a valóságtól és a távolság köztük folyamatosan nő!

Az elektromos rollerek néhány év alatt meghódították a világot. Gyorsak, hangtalanok, tömegesen használják őket fiatalok és idősebbek, turisták és munkába járók, diákok és menedzserek, miközben a legtöbb országban semmiféle előírás nem szabályozza, hogy kik, hol, milyen feltételekkel közlekedhetnek velük.

Közben a rollerbalesetek száma is drasztikusan megnőtt. A kormányok – és Brüsszel is – már csak emiatt is kényszerhelyzetbe kerültek –, de mindmáig nem találtak megoldást a rollerek és a rolleresek okozta problémákra.

Belgiumban Jean-Luc Crucke mobilitási miniszter szeptembertől kötelezővé tette a sisak viselését minden e-rolleren, amelyek sebessége meghaladhatja a 20 km/h-t. Azonban ez is csak egy ellentmondásos próbálkozás a sok közül, amikkel a kormányok Európa-szerte próbálkoznak. Egy belga paradoxon és nem a remélt megoldás.

Az új belga szabályozás ugyanis a megosztott rollerekre nem vonatkozik. A megosztott rollerek üzemeltetői korábban önként vállalták, hogy 20 km/h-ban korlátozzák a járműveikkel elérhető maximális sebességet, ennek fejében az ő rollerjeikkel közlekedők mentesülnek a sisakviselési kötelezettség alól.

Márpedig, ha a rolleres elesik, 20 km/h sebesség mellett is csúnyán összetörheti magát, és halálos fejsérülést is szenvedhet, ha nem visel sisakot.

Mindeközben a magántulajdonban lévő rollereken kötelező lesz a sisakviselés, noha azokkal akár 25 km/h sebességgel is hajthatnak a használóik.

A belga szabályozásban tehát az, hogy „kell-e neked sisak” és hogy „mekkora sebességgel rollerezhetsz”, attól függ kié a roller!

Az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács szerint nem ez a megoldás.

Az ETSC évek óta sürgeti a közös uniós fellépést a rollerek okozta közlekedésbiztonsági kockázatok csökkentését. Egyfelől azt szeretnék elérni, hogy az unióban egységesen, gyárilag beállított 20 km/h-s sebességkorlátozást vezessenek be műszaki szabványként. Másfelől, hogy mindenütt tegyék kötelezővé a sisak használatát, határozzák meg az e-roller használathoz szükséges minimális életkort és tiltsák meg az e-rollerezést a járdákon.

Bár 2024-ben az Európai Unió által finanszírozott átfogó kutatások is zajlottak a fentiekkel kapcsolatban, konkrét jogalkotási javaslat azóta sem készült.

Miközben a fejlesztők és a gyártók léptek. Olyan AI-vezérelt vagy -támogatott megoldásokkal álltak elő, amelyek a jogi szabályozatlanság mellett is képesek jelentősen növelni az e-rollerek használatának biztonságát.

Környezetérzékelő rendszerekkel látták el a rollereket, amelyek már nem csak GPS-koordinátákra hagyatkozva „látják” hol járnak éppen, hanem kamerák és szenzorok segítségével a modern roller már képes megkülönböztetni az úttestet a járdától, felismerni (és nem gázolja el) a gyalogosokat, és valós időben alkalmazkodni a forgalmi helyzethez.

Ez már nem előre programozott „térkép alapú tiltás”, hanem valós idejű helyzetfelismerés. És ez még csak a kezdet.

A legmodernebb rollerek viselkedésalapú (behavioral) AI rendszere megfigyeli a rolleres vezetési stílusát, például a hirtelen fékezéseket, stabil haladást, veszélyes kanyarodásait. Ha a rendszer kockázatot azonosít, figyelmeztet, korlátozza a sebességet, vagy akár le is tiltja a felhasználót. A roller megáll és aki addig használta nem mehet vele tovább.

A szolgáltató a behavioral AI jelzése alapján akár hosszabb időre ki is tilthatja a felhasználót a felhasználói közül, ha rendszeresen és súlyosan megszegik a szabályokat. És ehhez a jövőben rendőri intézkedésre, bírságolásra vagy baleset okozására sem lesz szükség.

A geofencing – az a rendszer, amely előre kijelölt zónákban előre meghatározott szinten korlátozza az ott közlekedők sebességét – szintén átalakult. A dinamikus változat napszakhoz, eseményekhez és valós idejű forgalmi adatokhoz igazítja a korlátokat. A bulinegyed közelében éjjel más korlátozásokat vezet be, mint ugyanott délelőtt – emberi beavatkozás nélkül.

És már kopogtat az ajtón a még újabb rendszer, a prediktív balesetmegelőzés, ami talán a hosszútávon legnagyobb sikerrel kecsegtető fejlesztés. A prediktív balesetmegelőzés lényege, hogy adatelemzéssel azonosíthatóvá válnak a veszélyes útszakaszok, és a rendszer még azelőtt csökkenti a járművek sebességet, hogy a vezető egyáltalán érzékelhetné a kockázatot.

A jogalkotás már kétszeresen is kényszerhelyzetben van. Nemcsak a nagy számú és súlyos sérülésekkel járó rollerbalesetek miatt egyre nagyobb lesz rajta a nyomás, hogy kezelje a helyzetet, hanem azért is, mert a technológia rohamtempóban fejlődik és láthatóan nem vár a lassan reagáló jogalkotásra. A fejlesztők és gyártók mind több olyan biztonsági megoldást építenek a járművekbe, amelyeket a szabályozás eddig nem tudott, talán nem is akart előírni.

Így ma már nem az az igazi kérdés, hogy biztonságosabbá tehetők-e az elektromos rollerek és a használatuk. Sokkal inkább az, ki dönt a szabályokról: a parlamentek vagy a fejlesztők és az algoritmusok.

 

F. Gy. A.