Halálos szarvas gázolás!
- Egy 50 éves motoros meghalt, amikor nagy sebességgel egy, az úton átfutó szarvasnak ütközött.
- Elkezdődött a szarvasbőgés időszaka – ott is feltűnhetnek a nagyvadak, ahol máskor nem látni őket.
- Ha elkerülhetetlen az ütközés a vaddal, tapossunk a gázra, mert azzal az életünket menthetjük meg.
Halálos balesettel kezdődött az idei szarvasbőgési szezon. Vasárnap este a 8-as úton Városlőd felől Veszprém irányába haladt egy 50 éves motoros, sajtóértesülések szerint a megengedett 90 helyett 120 km/h feletti sebességgel, amikor egy termetes szarvas ugrott elé az útra. Esélye sem volt a motorosnak elkerülni az ütközést. Olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy már nem lehetett megmenteni az életét.
Az erdőn átvezető út mentén sűrűn kihelyezett Vadveszélyre figyelmeztető táblák jelzik: az adott szakaszon számítani kell vadállatok felbukkanására. Különösen most, hogy megkezdődött a szarvasbőgés időszaka. Szeptember elejétől október végéig, az észak-keleti országrészben november közepéig is eltarthat a szarvasok párkeresése és a bikák harca a párzás jogáért.
Ilyenkor a szavasok is pont úgy viselkednek, mint a szerelmes emberek: nem látnak, nem hallanak, csak mennek, amerre az ösztöneik vezetik őket. Sokkal nagyobb területet járnak be ilyenkor, mint az év többi időszakában, ezért olyan helyeken is számolni kell a felbukkanásukra, ahol máskor nemigen fordulnak elő. Ezért még a helyismerettel rendelkező autósoknak sem tanácsos félvállról venni mostanság a Vadveszélyre figyelmeztető táblákat.
Ha elgázolnak egy szarvast, más ugyanis az eset jogi megítélése, ha kellő körültekintéssel vezettek (jelentsen ez a szófordulat bármit is), mintha bizonyíthatóan fütyültek a figyelmeztetésre, amit mi sem bizonyíthat jobban annál, minthogy a sofőr túllépte a megengedett maximális sebességet. Márpedig, ha bebizonyosodik, hogy a járművezető figyelmen kívül hagyta a vadveszélyre figyelmeztető táblát, a területen illetékes vadásztársasága kifizettetheti vele a keletkezett vadkárt!
Más a helyzet, ha a gázoló a „tőle elvárható óvatossággal” vezetett a vadveszélyes útszakaszon – arra, hogy ez pontosan mit jelent, még visszatérünk. Fontos azonban tudni, hogy ha az autóvezető, avagy a motoros kellő körültekintéssel vezetett, akkor nem kell a vadkárt megfizetnie, de a vadásztársaság sem fizeti ki a kocsijában, motorjában keletkezett kárt!
Ha a sofőr „kellően óvatos és körültekintő volt” a Polgári törvénykönyv veszélyes üzemekre vonatkozó rendelkezése értelmében mindkét fél – azaz a vadásztársaság és a gépjármű tulajdonosa, üzembentartója is – maga viseli a saját kárát. Jogilag ugyanis, mint erről korábban már itt írtunk, a vad éppúgy veszélyes üzemnek minősül, mint a gépjármű. Két veszélyes üzem konfliktusa esetén pedig, ha egyik felet sem terheli felelősség, mindenki fizeti a maga kárát.
Fontos: a nem minden casco formáció téríti a vad elütésekor az autóban, motorban keletkezett kárt. Léteznek azonban kifejezetten vadbalesetekre, vádkárra vonatkozó biztosítási formációk, érdemes ilyet kötni azoknak, akik gyakran közlekednek olyan helyeken, ahol nagy vadak, őzek, szarvasok, vaddisznók, muflonok is előfordulnak.
Szakemberek javasolják még az erdős területeken élőknek, rendszeresen vadveszélyes területeken autózóknak, hogy szereltessenek a kocsijuk elejére vadrácsot, ami valamelyest csökkentheti az autójuk többi karosszériaelemében keletkező kárt egy ütközés esetén és használjanak vadriasztót. Megfizethető áron kaphatók ma már olyan eszközök, amelyek hangja az ember számára lényegében hallhatatlan, a vadakat azonban állítólag elriasztja.
Meglehetősen ellentmondásos véleményeket olvasni a közösségi médiában ezekről az eszközökről. A forgalmazóik istenítik egyiket másikat, sokan azonban haszontalannak tartják valamennyit. Tény, hogy az soha nem derülhet ki, hogy hány nagyvad keresztezte volna egy autó útját, ha a tulajdonosa nem használ vadriasztó sípot. És az őzek, szarvasok körében sem készült még felmérés, hogy vajon hallják-e a vadriasztó síp hangját és valóban elriasztja-e őket.
A legjobb, ha van az autón érvényes vadkár-biztosítás és a sofőr kellően óvatos. De hogyan legyen óvatos?
Nappal még talán feltűnhet az út felé tartó nagyvad és fékezhet, dudálhat, villogtathatja a fényszóróját, bár arra semmi garancia nincs, hogy a vad úgy reagál majd mind ezekre, ahogy azt az autós, motoros reméli. Jobb inkább lassítani, akár állóra fékezni az autót és megvárni, amíg a vad eldönti merre is akar menni tulajdonképpen. (Fontos tudni, ahol egy szarvas bóklászik, ott több is van, pláne a szarvasbőgés időszakában! Ha egy átfutott az úton érdemes alaposan meggondolni, hogy az „el innen” jegyében padlógázt adjon a sofőr vagy inkább legyen óvatos és guruljon tovább szép lassan, hátha jönnek a többiek.)
Való igaz, mi vagyunk a tápláléklánc csúcsán, de ő a nagyobb. Ha 80-90-es tempóval nekihajtunk az már majdnem olyan, mintha betonfalba csapódnánk. Az állat biztos elpusztul. Azonban arra sincs semmi garancia, hogy mi (és utasaink) túléljük a találkozást, főleg, ha egy szarvast ütünk el és a teteme aganccsal előre beköszön az utastérbe!
Éjszaka még nehezebb felmérni a helyzetet, hiszen a sötétben legfeljebb a vadak mozgó árnyát és ha épp ránk néznek, a világító szemeit láthatjuk. Ha látunk ilyet, lassítunk, mert bármi megtörténhet! Ezerszer elmondott ajánlás, hogy ilyenkor lehetőség szerint minél inkább az út közepén autózzunk. Ha a forgalom engedi, a sebességváltó legyen egy vonalban a felezővonallal. Nem teszi szóvá a rendőr, ha épp arra jár. Így viszont nagyobb mozgásterünk lesz manőverezni, ha egyszer csak elénk ugrik egy kapitális szarvasbika. Feltéve, ha elég lassan haladunk.
A szarvasok általában kerülik az embert és a számukra félelmetes zajt keltő járműveket is, a párzási időszak kivételével. Ilyenkor gyakran átfut az úton, még akkor is, ha az autó féktávolságon belül van. Ilyenkor nincs más megoldás, mint a satufék!
A vészfékezés életet menthet, de annak is meg vannak a korlátjai, hogy meddig is mikor! Vészfékezni azért kell, hogy csökkentsük a becsapódáskori energiát, azaz minél kisebb ütés érje a szarvast és persze az autónkat is.
Sok évvel ez előtt készült egy felmérés, amiből az derült ki, hogy az autósok túlnyomozó többsége nem tud vészfékezni, sőt, még az elméletét is rosszul tudja. Sokan előbb kinyomják a kuplungot, s csak aztán taposnak a fékre, amivel értékes tizedmásodperceket veszítenek. Mások úgy lépnek a fékre, mintha hímes tojás lenne a talpuk alatt. Sokan megijednek, ha zakatolni kezd a talpuk alatt az ABS, vagy ha „úgy érzik, mindjárt megcsúszik alattuk a kocsi”. És vannak, akik ráállnak a fékre, és várják, hogy mi történik.
Szakavatott vezetéstechnikai trénerek szerint akkor jó a vészfékezés, ha a fékpedált akkora erővel és olyan elszántsággal nyomjuk a padlólemez felé, mintha ki akarnánk rúgni azt. Lehet a féket és a kuplungot egyszerre, netán előbb a féket és aztán a kuplungot… A lényeg, hogy még az előtt ki kell nyomni a kuplungot, hogy a motor lefulladna. Márpedig egy jól beállított és karbantartott fék képes lefullasztani egy motort – így van kitalálva!
A motor lefulladása azok szerint, akik nagyon régi típusokon tanultak vezetni, nem nagy gond. Az álló motor is fékezi a kocsit az áttételeken keresztül, már ha a váltó megfelelő sebességben van. Négyesben, ötösben nem igazán. Viszont a motor leállítása azt is jelenti, hogy nincs szervo rásegítés, azaz az addig kisujjal is könnyen irányítható autó egyenesben tartásához erősen izmoznia kell a vezetőnek. Ráadásul, ha időközben kitérő manővert kell végrehajtani, nincs hajtás, hiszen áll a motor.
Vadgázolás esetén még a részleges kártérítésre sem megoldás a vadat elvinni. Sőt, még hozzányúlni sem tanácsos. Abból, hogy nem mozog, nem feltétlen következik, hogy elpusztult. A sebzett vad pedig roppant veszélyes lehet, főleg, ha méretes agancs díszlik a fején. De, ha el is pusztult az állat, a teteme a vadásztársaságé. Hazavinni lopásnak minősül!
Épp az agancsok veszélyessége miatt javasolta nemrégiben Hoffer Zsolt alezredes, a Terrorelhárítási központ (TEK) gépjármű-vezetéstechnikai osztályvezetője, sikeres autóversenyző, hogy ha még vészfékezéssel is reménytelennek tűnik megállni az autó elé ugró állat előtt, abba kell hagyni a fékezést és a gázra kell taposni. Igen, el kell gázolni a vadat!
Ilyenkor két szempontot kell figyelembe venni. Először, hogy az állat haladási irányával ellentétesen kormányozzunk, hátha még időben eltűnik előlünk, de ha mégsem, akkor is jobb a hátsójának rohanni, mint az elején és kockáztatni, hogy az agancsa a kocsi utasterébe fúródjon.
Másodszor: tartsuk egyenesen az autót. Nem egyszer előfordult már, hogy az autós el akarta kerülni a vadgázolást, a rosszul sikerült kikerülő manőverben azonban az autó megcsúszott és a karosszéria legkevésbé védelmező részével, az oldalával fának csapódott.
S, hogy miért kell gázt adni, ha már az ütközés elkerülhetetlen? Hoffer Zsolt szerint azért, mert míg fékezéskor az autó eleje lenyomódik, gyorsításkor felemelkedik, így csökken az esélye, hogy az ütközés hatására a vad a motorháztetőn keresztül az utastérbe csapódjon! Ezzel pedig saját és utasaink életét menthetjük meg.
F.Gy.A.