Iskolapad kontra e-learning

  • Mik a digitális oktatás előnyei és mik a hátrányai?
  • Meg lehet-e tanulni a KRESZ-t egyedül, otthon, a számítógép előtt ülve?
  • A jövő képzési módja vagy csak egyesek hóbortja az e-learning oktatás?

Időről időre fellángol a vita a gépjárművezető-képzés kapcsán (is), hogy meddig tartható még a mai gyakorlat, amikor a autóvezető-tanulók többsége autósiskolákban, tantermi körülmények között tanulja meg a KRESZ-t, és általában az autóvezetéshez szükséges elméleti ismereteket. Mikor kell végérvényesen szakítani ezzel a kritikusai szerint idejét múlt képzési formával és kötelezően áttérni az e-learningre? Egyáltalán elkerülhetetlen, hogy a végén csak egy képzési forma maradjon?

Bár sokak szerint a vita álvita, mert valójában már csak azok ragaszkodnak a tantermi oktatás fenntartásához, akik anyagilag abban érdekeltek, azért a kérdés ennél bonyolultabb. Mindkét oktatási formának vannak előnyei, hátrányai, nem lehet a kérdést leegyszerűsíteni arra, hogy aki tanteremben oktat, nyilván ragaszkodik a régi rendszerhez, de legfőképpen a bevételéhez, az e-learning programok fejlesztői pedig az újhoz.

Az e-learning legfőbb előnye, hogy a tanuló ott és akkor tanul, amikor és ahol az ideje engedi. Egy-egy leckét akár több tételben is átvehet: elkezdheti miközben a buszra, vonatra vár, de akár már a munkahelyén is az ebédszünetben,  folytathatja utazás közben, majd alkalmasint befejezheti otthon. És, ha szükségét érzi, meg is ismételheti az egész anyagot, vagy annak egyes részeit többször is.

Jómagam ahhoz a korosztályhoz tartozom, akik még az autósiskolában, tanfolyamon tanulták a KRESZ-t. Nemrég azonban – már sok tízezer levezetett kilométerrel a hátam mögött – kipróbáltam egy e-learning programot. Késő este jutott rá idő, hogy elkezdjem, de ennek semmi jelentősége nem volt. A programba ugyanis bármikor be lehet jelentkezni és bármikor félbehagyhatjuk a tanulást. Persze ez nem segíti a hatékony tanulást, ha már belekezdtünk, vigyünk végig egy fejezetet, de olykor a szükség nagy úr. Főleg, ha munka, tanulás vagy épp gyereknevelés közben tanul az ember.

A tantermi órákon is mindig vannak, akik nem állítják repülő módba a telefonjukat, mert egy nagyon fontos hívást várnak. Mások az óraközi szünetekben sietve ellenőrzik nem kell-e valakit azonnal visszahívniuk, munka, randi vagy más ügyekben. Sokan meg is eresztenek pár telefont, és utána agyban még a beszélgetés hatása alatt ülnek vissza a padba. Hogy az első percekben elhangzottakból mi marad meg a fejükben, soha nem derül ki.

Előnye az e-learningnek, hogy mindenki a saját tempójában haladhat, egy-egy leckét vagy leckerészt akárhányszor újraismételhet, utazás, pihenés, még akár nyaralás közben is készülhet a vizsgára. Egy 30 órás KRESZ-tanfolyamot akár egy hétvégén letudhat, elvileg. És eközben nem kell utaznia, esetleg még szállásról is gondoskodnia, vagy másokat megkérni, hogy fuvarozzák haza a tanfolyam után.

Mindenki otthon (ha megteheti akár a munkahelyén is) kényelmesen tanulhat, a saját tempója szerint. Ráadásul a jó e-learning tananyagokban egy-egy önálló fejezet végén teszt is található. Így folyamatosan ellenőrizheti magát mindenki, hogy az addigi anyagot valóban megtanulta-e. Ha a teszt nem sikerül, a gép már eleve tovább sem engedi. Hiába hazudja magának azt, hogy „csak félreütöttem egy billentyűt, fog ez menni a vizsgán”.

És ez otthon korán sem annyira ciki, mintha egy hagyományos tantermi oktatás végén, pláne ha a vizsgán derül ki, hogy a legelején nagyon félreértett valamit és ez a félreértés végigkísérte az egész tanfolyam alatt, azaz mindent rosszul tanult meg. Ráadásul minél hamarabb derül ki, hogy mit nem tud valaki, annál több ideje lesz pótolni a hiányzó tudást, pontosítani azt, amit rosszul tudott, amit félreértett.

Az e-learning mindezeken túl lehetőséget ad arra is, hogy az egyes leckéket, animációkkal, videofelvételekkel színesítsék, tegyék érthetőbbé. Így nemcsak olvashat a tanuló az egyes szabályokról és azok alkalmazásáról, hanem már az elméleti foglalkozás közben is átélheti mindazt, amit majd az úton, a gyakorlati tanfolyam alatt tapasztalni fog. Így talán nemcsak a szabályok, hanem azok jelentősége, értelme is jobban rögzül.

Hátránya viszont az e-learningnek, hogy szükség van hozzá számítógépre (de legalább egy kényelmes méretű okos telefonra) és internetkapcsolatra. És persze kezelni is tudni kell a gépet és a programot. Emellett tudni kell egyedül tanulni, ami nem is olyan könnyű annak, aki még soha nem csinálta. Önfegyelem kell hozzá, feszes időbeosztás és akaraterő.

Itt nem lehet pár szavas magyarázatot kérni a padszomszédtól, nincs informatikus, és a tanár is távolabb van.

Az e-learning anyagokat úgy szerkesztették meg, hogy minden állításhoz, ha a KRESZ-ről van szó, minden közlekedési szituációhoz, táblához, szabályhoz részletes magyarázatot fűztek. Ha még ezek sem elegendők az anyag megértéséhez, az e-learning tanfolyamokon is van lehetőség arra, hogy telefonon, skype-on, messengeren vagy videotelefonon konzultáljon az iskola oktatójával, vagy legkésőbb a vizsga előtti napokban tantermi foglalkozáson kérdezzék.

Az e-learning amellett, hogy személytelen, kizárja a csapatmunkát. Aminek persze hosszú távon több előnye is van. Például, hogy időben megtanulhatja a tanuló, hogy a járművezetés nem kollektív műfaj. A sofőré a döntés joga és felelőssége, még akkor is, ha a vele utazóknak lennének ötleteik, hogy adott helyzetben mit kellene tennie. Vezetés közben sem kérhet tanácsot az utasaitól, hogy „most mit csináljak”. Pontosabban kérhet, de jó eséllyel már későn kap választ…

Legyünk őszinték magunkhoz: a KRESZ nem az a „tudomány”, nem agysebészet, de még csak nem is olyan, mint a szakács vagy a kőműves szakma, amelyek megértéséhez, a szakmai fogások elsajátításához elengedhetetlen tanár és diák szellemi összehangolódása, folyamatos kommunikációja. Sok szabályát nem is kell megérteni. Nem azt kell tudni például, hogy a stoptábla miért olyan alakú, amilyen, azt sem, hogy egy adott kereszteződésben miért annak kell elsőbbséget adnia, aki az A vagy a B jelű úton halad, miért nem a másiknak. Még ha a gyakorlatban nem is mindig logikus minden közlekedési helyzet és forgalmi rend, az autósoknak a gyakorlatban sincs joguk felülírni a KRESZ, a lámpák, a táblák és az útburkolati jelek által meghatározott szabályokat.

Az „ebben a kereszteződésben miért annak az autónak van elsőbbsége?” kérdésre az esetek döntő többségében a tantermi foglalkozások oktatói sem adhatnak kimerítőbb választ annál, mint hogy „azért, mert a tábla, a jobbkéz-szabály, a lámpa jelzése alapján neki van. Pont.” Nyilván van valami ennél komolyabb oka is, például mert a védett úton közösségi közlekedés is bonyolódik, vagy mert az a forgalmasabb út, és így tovább. Nem mindegy? Elsőbbséget kell adni, különben bajba kerülhet az, aki nem teszi.

Hogy miért olyan népszerűek mégis még mindig a tantermi órák? Sokak szemében azért, mert kényszert jelentenek. Tanulási kényszert. Ott kell lenni, készülni kell, mert ciki nem tudni valamit, ha kérdeznek…

Az otthoni (e-learning) tanulás viszont fegyelmet követel a tanulótól, azt, hogy mindegy mikor, de foglalkoznia kell a tananyaggal. A harminc óra otthon is harminc óra. Nem lehet fejezeteket kihagyni, a program nem engedi, és közben még tesztel is, azaz kíméletlenül szembesíti a tanulót azzal, ha csak ül a számítógép előtt és lapozgatja a tananyagot, de nem tanulja azt.

A számítógépet nem lehet bepanaszolni az autósiskola vezetőjénél, a hatóságnál, a minisztériumnál. A gép tesz arra, hogy aki nem tudta kitölteni jól a tesztet magas beosztású fontos ember, akinek ország-világ gondjai nyomják a vállait, netán csak egy szerelmes kamasz, akinek már hétfőn a következő hétvégi randin jár az esze. Ha nem tud kellő számú kérdésre helyesen válaszolni, a tananyag elejére ugrik, és lehet elölről kezdeni az adott fejezetet.

Halkan-csendben jegyzem meg, egy baleset vagy közlekedési szabályszegés után a rendőrt sem igen érdekli majd, hogy miért nem figyelt a balesetet okozó sofőr!

Senkinek ne legyenek kétségei: az élet mind több területén fogunk már a nem is oly távoli jövőben találkozni az e-learninggel. Az élethosszig tartó tanulás nemcsak a holnap generációjával szemben elvárás, hanem még a nyugdíjhoz közel állókra is igaz.

A cégeknek sok esetben olcsóbb megvenni egy számítógépes tananyagot, kiosztani a dolgozónak, és megfizetni nekik azt az időt, amit az elsajátítására fordítottak a szabadidejükből, mint előadót hívni, összehívni a dolgozókat az egymástól távoli telephelyekről, elszállásolni őket, útiköltséget fizetni nekik (ez alatt a gyárban, hivatalban áll a munka) és a többi…, továbbképzés címén.

Már ma is sok olyan cég és hivatás van, ahol az új szabályokat, technológiákat és általában az új tudnivalókat e-mailben közlik a dolgozókkal. Kapnak egy e-book-ot, és a felkészülésüket segítő oktató elérhetőségét, ha személyes konzultációra volna szükség. Persze az e-tanfolyam végén kikérik a véleményüket a tananyagról, hogy a következő még érthetőbb, még könnyebben feldolgozható legyen.

Nyilván egy ideig még lesznek hagyományos autósiskolák, oktatókkal, tantermekkel. A kérdés csak az: meddig! Bárhogy is lesz, nem szabad elfelejteni, hogy az e-learning csupán egy oktatási technika, módszer. Akár e-learninggel tanul valaki, akár úgymond hagyományosan, a vizsgán ugyanazokra a kérdésekre kell tudni a jó választ, ráadásul számítógépen.
Ma persze még lehet választani az iskolapad és a számítógép között. Én azonban – bár nem vagyok éppen mai gyerek – mindenképpen a kényelmesebb, hatékonyabb, a jövőt is jelentő megoldást választanám. Annál is inkább, mivel az egyszer már bevált. Igaz, nem a KRESZ tanulásakor, hanem a nyelvtanulási kurzusomon.

F.Gy.A.