Jelentősen javíthatja túlélési esélyeit az, aki nem ül be egy ittas sofőr autójába

Ha nem történik semmi rendkívüli az év végéig 600 alatt maradhat a balesetekben elhunytak száma
Évente 600 milliárd forint nemzetgazdasági kár éri az országot a közúti közlekedési balesetek miatt
Nem szabadna az utasoknak szó nélkül hagyni, ha a sofőr esztelen száguldásba kezd, veszélyesen előz és nem köti be magát
Azért még nem lesz valami gyalogos és nem száguldozhat a járdán, mert a KRESZ alapján nem jármű!
Még elérhetőnek tűnik a cél, hogy 2010-hez képest 2020-ra a felére csökkenjen a balesetekben elhunytak száma.

Fotó: Iró Zoltán

Alig több mint egy éve jelentette be a sajtóban Óberling József ezredes, hogy a továbbiakban a rendőrség már nem hozza nyilvánosságra mikor és hol mérik az autók sebességét. Beváltak a titkolózáshoz fűzött remények? Javult ez által a közlekedésbiztonság Magyarországon? – egyebek között erről is kérdeztük az ORFK közlekedésrendészeti főosztályvezetőjét.

– Ön egy éve azzal állt ki a sajtó elé, hogy a jövőben már nem mondják meg előre, hogy pontosan mikor és hol fognak sebességet mérni. Megérte a titkolózás, sikerült elérni a remélt eredményeket?

– A számok minket igazolnak. Persze nem állíthatom, hogy kizárólag a rendőrség fellépésének, ellenőrzési gyakorlata megváltoztatásának köszönhetően csökkent a közúti közlekedési balesetek száma, bár nem sok más intézkedésről és változásról tudok, amelyek ebbe az irányba hatottak volna… Azt azonban ki merem jelenteni, hogy a múlt ősszel bevezetett intézkedéseknek nagyon komoly hatásuk volt a közlekedési morál és fegyelem javulására, s így a közlekedésbiztonság kedvező alakulására is.

– Akkor korábban miért nem titkolóztak? Tavaly őszig miért jelentették be előre, hogy mikor és hol tanácsos betartani az autósoknak a sebességkorlátozást?

– 2010 után volt néhány jó évünk. A baleseti statisztikák azt mutatták, hogy a közlekedők megértették, elsősorban ők azok, akik a legtöbbet tehetnek a közlekedésbiztonság javulásáért, például azzal, hogy betartják és másokkal is betartatják a közlekedési szabályokat. Akkoriban úgy ítéltük meg, hogy nekünk is tennünk kellene bizonyos gesztusokat, jeleznünk kell valahogy a társadalom felé, hogy érzékeljük és értékeljük a kedvező változásokat. És persze demonstrálni akartuk, hogy a rendőrség nyílt lapokkal játszik. Ezért vezettük be azt a gyakorlatot, miszerint sebességet mérni csak jól látható helyen álló rendőrautóból lehet. Sőt, előírtuk, hogy a sebességmérőt állítsák az autó mellé, hogy még feltűnőbb legyen.

– Nem értem. Hol van az előírva a KRESZ-ben, a szabálysértési vagy a büntetőjogban, hogy a megengedett maximális sebességet csak ott és csak akkor kell betartani, ha látja (méri) a rendőr? A tolvajnak sem szólnak előre, hogy mikor hol fognak járőrözni a rendőrök, hogy „ott akkor ne tessék betörni”, akkor a gyorshajtókat miért figyelmeztetik?

– Sehol nincs előírva, ez tény. Mondom, ez a rendőrség gesztusa volt, egyfajta reakció a közlekedési morál és a közlekedésbiztonság kedvező folyamataira. Akkoriban érzékelhetően és folyamatosan javult a közlekedésbiztonság. És ez nemcsak érzés volt, a számok is ezt mutatták. Demonstrálni akartuk: értékeljük, hogy a közlekedők szabálykövetőbbek, körültekintőbbek lettek. És persze cáfolni akartuk azokat az időről időre megfogalmazódó minden alaptalan vádakat is, hogy a rendőrség csak a pénzre hajt, nem azért vadászik a gyorshajtókra, mert azok miatt történik a legtöbb súlyos és halálos kimenetelű közlekedési baleset, hanem, hogy hizlalja az államkasszát. Sajnos azonban a kedvező folyamatok néhány biztató év után megfordultak. Muszáj volt felülbírálni az addigi gyakorlatunkat. Megjegyzem: a múlt szeptemberben nemcsak arról döntöttük, hogy nem hozzuk többé nyilvánosságra, hogy mikor és hol mérünk sebességet… Ráadásul ez sem igaz így, hiszen a TISPOL és a Speed maraton akciók keretében végzett sebesség-ellenőrzéseket továbbra is előre jelezzük… Egy éve határoztuk el azt is, hogy a jövőben már nemcsak felmatricázott rendőrségi autókból, hanem civil kocsikból is mérünk. Nem kell a rendőröknek a felszerelést jól láthatóan kipakolniuk az út szélére és akár épületek, fák és bokrok takarásából is dolgozhatnak.

– Azt mondja, az intézkedés meghozta a várt hatását…

– Szerintünk meghozta. Újra csökkent a közlekedési balesetek, azon belül is a személyi sérüléssel járó és a halálos áldozatokat követelő eseteké is. Ha nem lesz újabb negatív trendforduló – ami minket illet, mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne történjen ilyesmi –, az idén hatszáz alatt lehet a balesetekben elhunytak száma.

– Emberük, idejük vagy eszközük nincs ahhoz, hogy a gyorshajtókon kívül más súlyos szabálysértések elkövetőire is vadásszanak?

– Miből gondolja, hogy nem tesszük?

– Nemigen látni forgalom ellenőrző rendőröket, akik kiemelnék a veszélyesen manőverezőket, megbírságolnák a forgalommal szembe kerekező bringásokat, a tiloson átsétáló gyalogosokat. Autós körökben általános vélemény, hogy csakis a gyorshajtás számít önöknek, mivel csak a gyorshajtók kiszűrésére van eszközük és elegendő emberük…

– De ez nem igaz. Meglepődne, ha látná hány közlekedőt bírságolunk meg és hány ellen indul szabálysértési, közigazgatási vagy éppen büntetőeljárás nem gyorshajtás miatt. Tartok attól, hogy az autósok – legalábbis azok, akik úgy vélekednek ahogy azt ön a kérdésében megfogalmazta – tévedésben vannak. Tény, hogy az emberek zömét a gyorshajtók és a gyorshajtások foglalkoztatják, hiszen ma már köztudott, még a nem autóval közlekedők körében is, hogy a gyorshajtás a legfőbb baleseti ok. Emiatt elsősorban, kevés kivételtől eltekintve kizárólag a gyorshajtások számáról érdeklődik a sajtó is. Akik pedig a híradásokat nézik, hallgatják, olvassák, azt hiszik, hogy a rendőrség mással nem is foglalkozik, más szabálysértések elkövetőivel szemben nem is jár el. Ha megkérdeznek minket, ha nem is azonnal, de bármely szabálysértés-fajtáról pontos statisztikai adatokkal szolgálunk. És higgye el, nemcsak a gyorshajtás mellett olvashatnak nagy számokat.

– Akkor nézzünk pár példát. Roncsderbik…

– Egyre kevesebb veszélyes karavánt lát a híradókban. Nyilván, mert egyre kevesebb felvételt küldenek be a nézők, mert ma már nem lehet úton útfélen efféle szállítmányokba botlani. Ennek az az oka, hogy a elmúlt hónapokban több száz ilyen, döntően román, moldáv és szerb szállítmányt állítottunk meg. A sofőrök ellen minden esetben eljárás indult, aminek kemény pénzbírság lett a vége. A szabálytalan és túlsúlyos járműszerelvényeket szétkapcsoltattuk, nem folytathatták az útjukat addig, amíg mindent rendben nem találtunk. Úgy tűnik, emiatt leálltak. Nincsenek persze illúzióim. Amennyire tudni lehet, az ön által roncsderbinek nevezett túlsúlyos és többnyire abszolút szabálytalanul megrakodott trélerekkel bonyolított jármű és más áruk szállítása még mindig igen jövedelmező. Sok esetben talán még úgy is megéri a megbízóknak, ha a szállítási költségekbe belekalkulálják a várható bírságot is. Nem fogunk meglepődni, ha újra próbálkoznak. Abban azonban mindenki biztos lehet, hogy akkor sem lesznek a jövőben roncsderbik az autópályáinkon, ha megpróbálják újraindítani a karavánokat.

– Szintén sok drámai felvételt látni a televíziókban és a világhálón egyaránt olyan balesetekről, balesetveszélyes helyzetekről, amiket elektromos rollerek, és hasonló, új fajta elektromos meghajtású eszközökkel idéznek elő. Mit tudnak tenni az efféle esetek megelőzésére? Egyáltalán mik ezek az eszközök?

– Elektromos eszközök. Nem közlekedési eszközök, amiből számomra egyenesen következik, hogy elvileg nem vehetnek részt a forgalomban. Más kérdés, hogy népszerűek, elterjedtek, sokan szeretik használni őket, és én azt sem vitatom, hogy sokaknak igen kényelmes közlekedni velük.

– Létezik olyan jogértelmezés, miszerint szerint az elektromos „izékkel” haladókat gyalogosnak kell tekinteni, legalábbis jogilag. Osztja ezt a nézetet?

– Attól még nem lesz valami „gyalogos”, mert a KRESz értelmében nem minősíthető járműnek. Kevés gyalogos képes huzamosabb ideig 15-20 kilométer/ órás sebességgel némán haladni. Olykor még gyorsabban is. De nem az a kérdés, hogy én vagy a rendőrség mit gondolunk ezekről az eszközökről. A jelenlegi helyzet az, hogy ezek az akárminek is nevezzük őket, nem járművek, az pedig már csak baleset-megelőzési megfontolásából sem fogadható el, hogy gyalogosnak tekintsük őket. Ez pillanatnyilag egy szabályozatlan terület. Gondoljon bele! Meg lehet tiltani egy gyalogosnak, hogy ittasan gyalogoljon?

– Nem.

– És ön szerint milyen következményei lennének annak, ha egy testesebb ember csontrészegen 15-20 kilométeres sebességgel elektromos rollerezne, kerékpározna a járdán, mert hogy az ő jogértelmezése szerint gyalogos, tehát máshol nem is közlekedhet, csak a járdán. És akkor ennek a részeg embernek nem is kell leszállnia az elektromos akármijéről, ha a zebrához ér, hiszen ő egy gyalogos, miről szállna le…

– Ezek szerint jogi szabályozás hiányában itt is a közlekedők, ez esetben az újfajta elektromos dolgokat használók önmérsékletére tudnak apellálni.

– A közhiedelemmel és a látszattal ellentétben az emberek általában is jóval többet tehetnének a közlekedésbiztonságért, mint a rendőrség és az összes hatóság együtt. Beülnek egy autóba négyen úgy, hogy előzőleg együtt ittak azzal, aki vezetni fog. Senkiben nem vetődik fel, hogy ebből még baj lehet? Senki nem mondja azt a sofőrnek és a többieknek sem, hogy köszönöm, én nem, mert nem közlekedési balesetben akarok meghalni? Tapasztalataink szerint elvétve fordul csak elő, hogy valaki először vezet ittasan autót és egyből balesetet szenved. Mindenkiről tudja a környezete, hogy szokott-e vezetni ittasan. Ahogy azt is, hogy kik azok, akik ezt rendszeresen megteszik. Jelentősen javítja a saját túlélési esélyét, aki nem ül be egy ittas sofőr autójába! Nem szabad megengedni, hogy az apu kocsival vigye a gyereket az edzésre, ha már ivott, még akkor sem, ha „csak egy pohárral”. Nem kellene szó nélkül hagyniuk az utasoknak azt sem, ha a sofőr esztelen száguldozásba kezd, veszélyes manőverekbe bonyolódik, a padlóig nyomja a gázpedált és nem köti be magát.

– Ez nem felelősséghárítás a rendőrség részéről?

– Miért lenne az?

– Nem egyszer előfordul például, hogy elszíneződik a szonda, a rendőr meg is bünteti a sofőrt, aztán, mintha mi sem történt volna, az illető visszaül és megy tovább…

– Ezt erősen kétlem! Törvényes és szakszerű rendőri intézkedés esetén ilyen nem történhet meg. Az ittas vezetőktől általában azonnal elveszik a jogosítványt és a legtöbb esetben az autó kulcsait is. Legfeljebb akkor nem, ha az autóban utazik valaki, aki nem ivott és vállalja, hogy hazavezeti az autót, vagy ha a sofőr fel tud hívni valakit, aki elmegy érte és az autójáért. Egyebekben a rendőrnek fel is kell szólítania az ittas vezetésen tetten ért sofőrt, hogy semmiképpen ne vezessen! Igen súlyos következményei is lehetnek annak, ha valaki a rendőr figyelmeztetése ellenére a távozása után mégis továbbhajt.

– Az Európai Unió Fehér könyve szerint 2010-hez képest 2020-a a felére kell csökkenteni a közúti közlekedési balesetek halálos áldozatainak a számát. Nem egyértelmű, hogy 2020 január elseje vagy december 31. éjfél-e a határidő, de a számok egyelőre azt sejtetik, hogy nem fog sikerülni…

– Még nem adtuk fel a reményt, hogy sikerülni fog. Nem is tehetjük, hiszen itt emberéletekről van szó. A Fehér Könyv előírása számunkra azt jelenti, hogy a jövő év végéig a közúti közlekedési balesetekben elhunytak száma nem haladhatja meg a 370-et. Mint már mondta, a prognózisok szerint az idén sikerül 600 alatt tartani a közúti balesetek halálos áldozatainak a számát. Ez esetben nem reménytelen, hogy jövőre sikerüljön teljesíteni a Fehér Könyv elvárásait. Dolgozunk azokon az intézkedési javaslatokon, amelyek szakmai véleményünk szerint ebbe az irányba hatnak majd. Ám a sikerhez elengedhetetlen, hogy a közlekedés valamennyi résztvevőjének a támogatása. Hogy körültekintőbbek legyen az utakon, tartsák be a szabályokat, és ha mások nem tartják be, ne játszanak önkéntes rendőrt. Inkább segítség egymást, még a gyorshajtókat is, ha úgy hozza a sors. Már így is túl sok olyan autós, motoros, biciklis és gyalogos van a temetőkben, akiknek elsőbbségük volt, akiknek igazuk volt, aki betartották a szabályokat. Van egy adat, ami több, mint elborzasztó. A Közlekedéstudományi Intézet kutatása szerint évente 600 milliárd forint társadalmi kára keletkezik az országnak a közlekedési balesetek miatt. Ebben minden benne van: az elvesztett emberéletek, a kórházi költségek, annak a munkának az ellenértéke, amit az elhunyt már soha, a sérült pedig a felgyógyulásáig nem végezhet el, s az összetört, megrongálódott értékek, és így tovább, minden. Ez az évi 600 milliárd forint nagyjából a másfélszerese a központi költségvetésben 2019-re tervezett társasági adóbevételnek, illetve a negyede annak az összegnek, ami a tervek szerint az idén a munkaadóktól személyi jövedelemadóként befolyik a költségvetésbe. Irdatlan nagy összegről van szó. És ezt a veszteséget azonban csak közösen tudjuk csökkenteni…

F.Gy.A.