Karambolok kamerák kereszttüzében

  • Az ütközés után a Fiat továbbhajtott, és csak másnap találták meg egy közeli mellékutcában a rendőrök
  • Ha két másodperccel hamarabb indulok el, a szakértő szerint pont a bal első ajtót kapta volna telibe a piroson áthajtó kocsi
  • A Flórián téren épp akkor váltott a lámpa zöldről sárgára, amikor a Mercedes odaért és a Corsa elvitte az elejét
  • Kimerészkedhetünk-e a forgalomba ilyen esetek láttán bekapcsolt fedélzeti kamera nélkül?

Évekkel ez előtt magam is megtapasztaltam milyen az, amikor az ember totál zöldön éppen áthajtana egy kereszteződésen, majd hirtelen a semmiből elé kerül egy másik autó és elviszi a kocsija elejét. És még szerencsésnek mondhatom magam, mert nem lendületből futottam be a kereszteződésbe, így még egészen lassan haladtam, amikor balról az autóm orrának hajtott egy kocsi.

Egy kora őszi péntek este történt. Másodpercekkel az előtt váltott zöldre a lámpa, valaki hátulról már dudált, mert a jobboldali sávban álló „kollégával” együtt kissé bealudtunk. Mindketten a villamosmegállóban várakozó csinos és erősen nyáriasan öltözött lányokat bámultuk, ahelyett, hogy azonnal indultunk volna, ahogy a lámpa zöldre váltott.

Így viszont, pár másodperccel később indultam, mint tehettem volna. Ennek köszönhettem, hogy a balról nagy sebességgel érkező Fiat csak a kocsim orra hegyét vitte el. Soha nem felejtem azt az érzést, amikor a semmiből egyszer csak előttem volt az az autó.

Nem is láttam, hogy mi az, csak egy nagy, gyorsan mozgó szürke folt tűnt fel egy pillanatra, aztán éreztem, hogy egy jókora ütés érte a kocsi elejét. Mire ráléptem volna a fékre, a ütközéstől a kocsim megállt. A biztonsági öv megfeszült, de a légzsák nem nyílt ki.  A kocsi még egyesben volt, azon nyomban le is fulladt.

Fülemben csengenek még ma is az ütközés zajai. Az összetört fém, műanyag és üveg csörömpölése, a behorpadó karosszéria roppanása, és ahogy a szilánkok az aszfaltra csapódnak és szétszóródnak az aszfalton.

Ma is tisztán hallom a Fiat kerekeinek csikorgását. Már akkor úgy tűnt, mintha az egyik kereke kitört volna, ahogy a Fiat megpördült. De aztán elbizonytalanodtam, mert a vétkes autó – mert abban már ott és akkor sem voltak kétségem, hogy nem én okoztam a balesetet –, elhajtott.

Aztán hirtelen csend lett. Minden idegszálam megfeszült, a gyomromat görcs szorította. Néhány pillanat alatt átfutott az agyamon, hogy „biztos nem én hibáztam?”, majd az, hogy a másik autó elhajtott, így nehéz lesz tisztázni mi történt. Még később pedig azon idegeskedtem, hogy mennyi idő lesz, amíg rendbe teszik az autót, s mibe fog ez nekem kerülni?

Ott és akkor kilátástalannak tűnt minden. Pedig még csak meg sem sérültem.

A balesetet okozó Fiatot másnap este találták meg egy közeli mellékutcában, hála a térfigyelő kamerák felvételeinek és annak a taxisnak, aki „engem felejtsen el” felszólítással a kezembe nyomta a helyszínről segítségnyújtás nélkül elhajtó kocsi rendszámát. Egy napra rá a sofőr, egy olasz fiatalember, önként jelentkezett a rendőrségen. Ott és később a bíróság előtt is elismerte a felelősségét.

Nem ivott, nem drogozott vezetés előtt, állította, csak sietett, ezért hajtott át a piroson. Aztán az ütközés miatt pánikba esett és elhajtott. Sajnálja, tette hozzá.

Drogozni biztos nem drogozott, az orvosszakértői vizsgálat is erre jutott. Azt pedig, hogy ittas volt-e, amikor mintegy 80-90 kilométer/órás sebességgel áthajtott a piroson az Astoriánál, teljes bizonyossággal már sosem tudjuk meg. Amikor feladta magát, a szervezetében nyoma sem volt annak, hogy előzőleg ivott volna.

Miután senki nem sérült meg, egészen olcsón megúszta. Eltiltották pár hónapra a vezetéstől és kapott egy pár száz eurós pénzbüntetést mellé. A végén még bocsánatot is kért tőlem. Nem állítom, hogy őszintének tűnt volna, csak fegyelmezetten végigcsinálta, amit az ügyvédje mondott neki.

Köszönettel tartozom a szép lányoknak, hogy akaratlanul is feltartottak. Ha két-három másodperccel hamarabb indulok, a balról igen nagy sebességgel érkező Fiat telibe kapta volna a bal eső ajtót. Azaz engem. Legalábbis ezt mondta a szakértő, akit később a bíróság is meghallgatott az ügyben. Akkor pedig…

És köszönettel tartozom azoknak a fiataloknak is, akik egy szakadt autóval mögöttem álltak a lámpánál, és a baleset után megkérdezték: – Itt maradjunk tanúskodni? – Az jó lenne, mondtam nekik, mire lezárták a kocsijukat és gyalog elmentek a közeli McDonald’sba. Vásároltak pár szendvicset és üdítőket, aztán visszaültek és várták, hogy a rendőrök majd csak kihallgatják őket is. Nekik aznap ez volt a péntek esti program.

Hatalmas szerencsém volt, tudom. Ha nincsenek a térfigyelő kamerák, s ha azok létezésére az olasz fiatalembert nem figyelmeztetik magyar barátai, lehetséges, hogy soha nem kell bíróság elé állnia.

Hasonló eset játszódott le a közelmúltban Budapesten a Flórián téren. A Budapesti Autósok Közössége oldalára felöltött képet, ami a legnagyobb videomegosztóra is felkerült, egy Mercedes és egy Opel Corsa karambolja látható, már több mint 54 ezren nézték meg.

Sötétedés után, gyér forgalom mellett a Mercedes éppen behajtott a kereszteződésbe. Épp akkor váltott a lámpa zöldről sárgára. Forgalom alig volt, a kereszteződés minden irányba jól belátható. A Corsának így nyilvánvalóan még totál piroson kellett behajtania a kereszteződésbe.

Az Opel elvitte a Merci elejét. Utóbb kiderült, hogy a sofőrjének nem volt jogosítványa, az autónak pedig kötelező biztosítása. Ezekhez jön még minden jel szerint a piroson áthajtás és alighanem valamilyen mértékű gyorshajtás is.

Ami történt mindezek fényében még inkább megmagyarázhatatlan. Brahiból hajtott át a piroson, egyfajta elmebeteg bátorságpróbát tartott a sofőr, hogy meg meri-e tenni, képes lesz-e áthajtani a Mercedes előtt a kereszteződésen? Állítólag vannak, nem is kevesen, akik egyfajta bátorságpróbából csinálnak ilyesmit.

Vagy egyszerűen csak figyelmetlen volt az Opel sofőrje?

Bárhogy is történt, az eset ismét felveti a kérdést: megkockáztathatja-e bárki is, hogy bekapcsolt fedélzeti kamera nélkül hajt ki a forgalomba? Ahogy a személyes történetem, úgy a mercis esete is egyértelműnek mondható. De mi történik akkor, ha nem egy bekamerázott kereszteződésben történik a baleset, és nincs mindkét autóban fedélzeti kamera?

Ma már hetente jelennek meg a fentihez hasonló képek a világhálón megtörtént, vagy kis híján megtörtént balesetekről. Ezeket látva akár aggódhatunk is, pedig mindenkit haza várnak…

F.Gy.A.