Kerékpáros város lesz Frankfurt
- Frankfurt városa jövőre a „kerékpáros város” cím elnyerésére törekszik.
- Az egyik legfontosabb feladat a közlekedők megnyerése, hogy autózás és a tömegközlekedés helyett a lakók a kerékpározást részesítsék előnyben.
- Nagyot fejlődött az infrastruktúra: többek között feltűnő színű új és felújított kerékpárutakat, kerékpáros hidat, 2 100 új tároló helyet adtak át a bringásoknak.
- A városban reneszánszát élik a velotaxik, és egyre népszerűbb a kerékpáros teherszállítás szolgáltatás.
- A jó példa itthon is ragadós lehet: az önkormányzatoknak csak válogatniuk kell a bevált megoldásokból.
A Majna folyó mentén fekvő Frankfurt am Main Németország ötödik legnagyobb városa. Lakosainak száma 760 000, mely az agglomerációban élőkkel együtt 2,5 millióra emelkedik. A legtöbben nem turisztikai látványosságai révén, hanem hatalmas repülőteréről ismerik, de azt már kevesen tudják, hogy a város ad székhelyet az Európai Központi Banknak, itt található Európa legnagyobb tőzsdéje, így nem csoda, hogy az EU egyik leggazdagabbjának tartott városa az élet minőségét tekintve a hetedik helyen állt a világ nagyvárosainak sorában (utóbbit egy 2017-es felmérés állapította meg). Idén ebben a „gazdag városban” úgy döntöttek, hogy a forgalmi dugók és a zajterhelés csökkentése, a levegőminőség javítása, valamint egyéb város- és környezetvédelmi szempontok miatt vissza kívánják szorítani a gépjármű közlekedést, és 2020-ban kerékpáros várossá teszik Frankfurtot. A „Kerékpáros város” cím elérése azonban nem jön magától, hiszen a megvalósításhoz számos intézkedésre van szükség. Az információk alapján a frankfurtiak ezeket a munkálatokat késedelem nélkül meg is kezdték, és azokat jelenleg is gőzerővel folytatják.
Az egyik kulcskérdés a közlekedők megnyerése, hiszen annak hiányában senki nem fog átülni a kényelmes, meleg, extrákkal teli autójából, vagy éppen autóbuszról kerékpárra. Nos, úgy látszik, a németeknél ez viszonylag könnyen megy, mert az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján a kerékpárosok száma jelentősen megnőtt Frankfurtban. Persze, az eredmény mögött jelentős háttérmunka volt és van, hiszen minden felületen (online oldalakon, közösségi portálokon, „hagyományos” média és információs felületeken) igyekeznek tájékoztatni a közlekedőket a kerékpározás előnyeiről. Bringával közlekedni ugyanis nem csak egészséges, hanem viszonylag gyors is, főleg csúcsforgalmi időszakban, amikor a kerékpáros akkor is halad, amikor a gépjárművek állnak. Olcsóságban a kerékpározással semmilyen más jármű nem vetélkedhet, továbbá nagy előny, hogy nem kell parkolóhelyek keresésével vesződni, ami nem csak az időnyereség, hanem a pénztárca kímélés szempontjából is pozitívum. Végezetül a bringa nem szennyezi a város levegőjét, nem okoz idegrendszert károsító zajokat, pihenni hagyja az arra szándékozókat, s mindezek által a nagyvárosi élet minősége tovább javul – legalábbis a tervek és az elvárások szerint.
A városházi intézkedések másik fontos pontját az infrastruktúra kiépítés, illetve átépítés képezi. Ennek keretében az elmúlt hónapokban új szakaszok átadásával bővítették a kerékpárút hálózatot, valamint számos régebbi kerékpárutat is felújítottak, szélesebbé és egyben biztonságosabbá téve azokat. Növelték a kerékpárosokra vonatkozó közlekedési jelzések és tájékoztató táblák számát is.
Fontos szempont volt a kerékpáros és gyalogos közlekedés fizikai szétválasztása: mindenhol ezt tették, ahol erre lehetőség adódott. A legnagyobb forgalmú, legveszélyesebbnek tartott helyeken a kerékpárutak igen feltűnő, piros színű burkolatot kaptak, és helyenként fizikai korlátokat, oszlopokat is elhelyeztek annak érdekében, hogy az autósok még véletlenül se tudjanak a kerékpársávon parkolni. Ha pedig valaki mégis úgy dönt, hogy a kerékpársávon parkol, akkor nagyon valószínű, hogy a kapacitásukban megnövelt autóelszállítókkal gyűlik meg a baja, és járművét egy külvárosi telephelyen veheti át, miután az elszállítás és a büntetés összegét megfizette.
Az elmúlt hónapokban Frankfurtban jelentősen megnövelték a kerékpártárolók és parkolóhelyek számát, nem csak a bevásárló központok, a tömegközlekedési pályaudvarok és a munkahelyek, hanem a lakóépületek környezetében is. Csak az idén 2 100 új parkolóhelyet biztosítottak a kerékpárral közlekedők részére.
Ezen túlmenően új kerékpáros hidat építettek a helyi szabad strand felé vezető úton, ügyelve arra is, hogy a hídra felvezető kanyarodó útszakaszra eltérő színű, durvább felületű, ezáltal nagyobb tapadást biztosító burkolat kerüljön, mert így előzhetők meg azok az elcsúszásos balesetek, melyek különösen az esős-csapadékos időben jellemzők.
Ugyancsak a kerékpározás térnyerését igazolja, hogy a városban egyre népszerűbb a velotaxi szolgálat, és a részben fedett utasterű, pedálos háromkerekű járművekkel rendelkező taxisok időnként ingyenes, vagy kedvezményes szállítási akciót is hirdetnek a program népszerűsítése érdekében. Néhány cég pedig arra állt rá, hogy gyors és olcsó kerékpáros teherszállítást vállal városon belül, a nagyobb méretű csomagok (például kisebb bútorok, gépek stb.) szállíthatósága érdekében speciális utánfutót kötve a bringák mögé.
A frankfurti városvezetés természetesen a legfontosabbról, a kerékpárosok biztonságáról sem feledkezett meg. Figyelemfelhívásokkal, kommunikációs kampányokkal és internetes megjelenésekkel ösztönzik a kerékpáros fejvédő használatát, mely a súlyos sérülések és halálozások többségének hátterében álló fej-és agysérülések elkerülését hivatottak szolgálni. Ezen túl lépten-nyomon javasolják a bringásoknak a feltűnő tónusú ruházat, a fényvisszaverő hatású tárgyak, illetve mellény viselését, valamint felhívják a figyelmet a kerékpár első és hátsó lámpáinak, valamint a fényvisszaverő prizmáknak a használatára – nem csak korlátozott látási viszonyok esetén. Hiszen a kerékpáros elemi érdeke, hogy őt más közlekedők időben észleljék és felismerjék, még mielőtt például valaki rányitja egy parkoló gépkocsi ajtaját.
A „Kerékpáros város” cím elnyerése anyagi áldozatokat is követel, méghozzá nem is keveset. A biztonságos bringázást lehetővé tévő infrastruktúra kialakítása ugyanis jelentős összegeket emészt fel, és bár jóval kisebb tételeket jelent, de az intenzív kommunikáció is pénzbe kerül. Ugyanakkor nemzetközi kutatások állapítják meg, hogy a közúti közlekedésbiztonság fejlesztésére irányuló intézkedésnek a költséghatékonysági tényezője egyértelműen kedvező, tehát bármilyen jellegű beavatkozás történik, az bizony megéri. Hiszen az eredmény a megmentett életekben, a súlyos sérülések számának csökkenésében, valamint az elkerült, megelőzött balesetekben lesz mérhető.
Magyarországon is fontos cél a kerékpáros közlekedés fejlesztése, a kerékpáros úthálózat bővítése és a jelenleginél biztonságosabb közlekedési környezet megteremtése. Ennek érdekében hazánkban is kívánatos lenne, hogy azok az önkormányzatok is fordítsanak az eddigieknél nagyobb figyelmet a kerékpáros közlekedés témakörére, amelyek eddig ezt nem, vagy nem kellő hangsúllyal tették. A frankfurti példa – és megjegyzem, jó néhány hazai példa – alapján a recept adott, már csak „szemezgetni kell” az ismert és bevált lehetőségek közül.
G.I.