Kerékpárral a vonóhorgon – fél Európán át
- Hosszú távon autóval, rövid távon kerékpárral: ez az új nyaralási trend
- A szállásadók immár nemcsak a gépkocsik, hanem a biciklik tárolására is felkészültek
- A fejlett kerékpáros úthálózat megnöveli egy-egy népszerű úticél vonzerejét
A hátamon a házam, de ha az nem is, akkor legalább a biciklim. A nyári főszezonban szemmel láthatóan sokan váltogatják a négy kereket két kerékre és vissza. Az autópályákon ilyenkor sokkal több családi autón szállítanak kétkerekűeket. Magam Ausztria és Olaszország sztrádáin haladva jutottam le az Adriáig, és ennek a kétszer hat órának a tapasztalait leszűrve úgy vélem, hogy főszezonban sokkal több a bringaszállító, mint más évszakokban, valamint feltűnt, hogy egyetlen tetőre szerelt kerékpárt sem láttam.
Hogy miért olyan népszerű a bringás nyaralás, azt könnyű belátni, ha csak a magyar családok kempingkerékpár iránti vonzalmát idézzük fel. Persze a kis kerekű, a csomagtartóba behajtogatható szükségbringák helyett manapság elektromos rásegítésű túra-, hegyi- vagy városi felhasználású gépek kerülnek a konzolokra. Ausztrián keresztül utazva sokan megszakítják az utazásukat valamelyik alpesi tónál, mondjuk a Wörtherseenél. Utóbbi minden tekintetben felkészült a kerékpárosokra, szépen kiépített bringaút várja mind a síkvidéki jellegű, mind a hegyes-völgyes szakaszokon. A szállásadók gondoskodnak arról, hogy az éjszakát ne csak az autók töltsék biztonságos helyen, hanem a bringákat is biztonságosan elzárják.
Olaszországban is vannak alpesi jellegű tavak (Garda-, Como-, Lago Maggiore), amelyek kiváló kerékpáros túrákat kínálnak, például hegyoldalra függesztett, esetenként plexi padlójú bicikliutakkal, elképesztő kilátással. De a kerékpár akkor is jól jön, ha valaki a tengerparton tölti a nyaralását. A zsúfolt nyaralótelepüléseken autóval nagyon nehéz mozogni, és minél közelebb van a strand, annál nehezebb. Az olasz parkolási szabályok a külföldieknek nem könnyen áttekinthetők, különböző színű felfestések szerint szabad vagy nem szabad, illetve fizetős vagy ingyenes a parkoló. Mennyivel egyszerűbb, ha a szálláson, vagy egy másik település határában hagyjuk az autót, és kerékpárral megyünk a strandra, a boltba, sőt, akár hosszabb kirándulásokra is vállalkozhatunk. Az olasz tengerparti nyaralóvárosok és a környékük remek kerékpáros infrastruktúrával rendelkeznek, sokkal könnyebb két keréken eljutni a bevásárlóutcákba, a parti promenádokra, mint autóval. A Trieszti-öböl – Velencén át egészen Ravennáig, sőt tovább – sekély vizű, homokos, öblös, lagunás partokat kínál, és az aranyhomokos strandszakaszok között számos lápos, nádas, vadmadaras természetvédelmi terület található. Ezeket máshogy nem is igen lehet bejárni, mint kerékpáron.
Érdekes fejlemény, hogy a nyugat-európai autópályákat használó kerékpárosok körében szinte kizárólagossá vált a vonóhorogra szerelt bringaszállító, amelyik ugyan a legköltségesebb, de közlekedésbiztonsági szempontból a legfejlettebb megoldás. A konzolon lévő világítás megismétli a jármű hátsó jelzéseit: helyzetjelző, index, féklámpa, tolatólámpa. Megismétli a rendszámot is, a magyar szabályozás szerint szürke alapszínű táblával. Az olasz szabályozás szerint kötelező a “vontatmányra” 40 x 40 centis, piros-fehér csíkos táblát erősíteni, ami mutatja, hogy a szállító konzol térbeli kiterjedése miatt óvatosan kell megközelíteni a kerékpárokat hordozó gépkocsit.
A kerékpárszállítás különböző eszközei közül – a tetőcsomagtartóra vagy a hátsó ajtóra erősített konzolok – mára, úgy tűnik, a vonóhorog lett a legnépszerűbb. Előnyei vitathatatlanok: a legkisebb fizikai erőfeszítést kívánja a felhelyezőtől, ami a súlyos és terjedelmes elektromos biciklik általánossá válása miatt fontos szempont lett. Az autó hátfala mögötti elhelyezés a legkisebb többlet légellenállást generálja, ami magasabb átlagsebesség mellett már megmutatkozik a fogyasztásban is. Nem mellesleg a leginkább szilárd rögzítést teszi lehetővé mind közül. Utoléréses autópályás ütközés esetében a hordozókról elszabaduló kerékpárok komoly kárt képesek okozni a közelben tartózkodó gépkocsikban.
Az autós utazó számára a fedélzeten szállított kerékpár – némi kényelmetlenség ellenében – többlet szabadságot, lehetőséget ad a felkeresett település vagy vidék bejárására. Ahol a négykerekűek számára már elfogy a tér, esetleg behajtási tilalom sújtja őket – mint egy történelmi kisváros belsejében – a biciklik még mindig szabad mozgást biztosítanak.
A kétkerekű meghosszabbítja az autós utazó akció-rádiuszát, ráadásul egy környezetbarát, szennyezésmentes eszközzel. Az autó-bicikli “kentaur” messzebb jut, mint egyik vagy másik külön-külön.
N. V.
