Kettős jubileum – ünnepel az első, és a jelenlegi KRESZ

• Első közlekedési kódexünk 90 évvel ezelőtt, 1930-ban lépett hatályba, egy évvel megelőzve a brit „First Highway Code”-t.
• 45 évvel ezelőtt írták alá a hatályban lévő KRESZ-t.
• A jelenlegi az ötödik a hazai közúti közlekedési szabálygyűjtemények sorában.
• A KRESZ eddig 37 kisebb-nagyobb módosításon esett át.
• A folyamatos módosítások eredményeként még ma is képes betölteni a szerepét, de egyre nagyobb az igény a kor követelményeinek megfelelő új szabályozás megteremtésére.

A napjainkban hatályos KRESZ, a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975 (II.5.) KPM-BM együttes rendelet most ünnepli 45. „születésnapját”. A közlekedési és postaügyi miniszter, valamint a belügyminiszter által 1975. február 5-én aláírt, és a következő év első napján, 1976. január elsején hatályba lépett eredeti változat az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult, hiszen időközben számos módosításon esett át. (a KRESZ, mint mozaikszó, a Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozását jelenti).

Amennyiben a KRESZ címszó alatt a közúti közlekedés szabályainak egységes szerkezetbe foglalt, valamennyi közúthasználó csoportra vonatkozó változatát értjük – s a kezdeti időszakra jellemző rövid, korántsem átfogó jellegű, esetenként az éppen aktuális tünetek kezelésére szolgáló szabályozási elemeket nem soroljuk ide -, akkor a hatályos változat az ötödik a hasonló hazai jogszabály-gyűjtemények sorában.

A közúti közlekedést érintő első hazai normák főleg az infrastrukturális háttér kialakításához, mint pl. az utak és a hidak megépítéséhez kapcsolódtak. Ilyen szabályok már a középkor végén, s az újkor hajnalán is megjelentek. A XIX. század utolsó harmadában azonban a közúti közlekedés a népesség növekedésének, a tömegközlekedés fejlődésének, valamint a gépjárművek megjelenésének köszönhetően jelentős fejlődésen ment keresztül, és ez együtt járt a szabályozási igények növekedésével. Ennek következtében a századforduló környékén megjelentek a közúti forgalmat érintő első konkrét szabályozási elemek.

Magyarországon a KRESZ előfutára egy 1910-ben megjelent belügyminiszteri rendelet, ugyanakkor korábbról is származnak olyan jogi normák, melyek a közúti közlekedést szabályozták.

Ezek sorából kiemelhető az 1890. évben kiadott I. törvénycikk, mely harmadik részének I. fejezete konkrét előírásokat tartalmaz a közúti közlekedéssel, valamint a szabályok megsértéskor kiszabható szankciókkal kapcsolatban.

Az akkori viszonyokat jól szemlélteti a törvénycikk a 107. §-a, mely a hajtási, előzési és elsőbbségi szabályokról az alábbiak szerint rendelkezett:

„a.) minden járművel balra kell hajtani, szembejövő járműnek balra kell kitérni, az előtte haladónak pedig jobbról kell eléje kerülnie;
b.) hidakon más járműnek eléje hajtani tilos;
c.) udvari, katonai, posta- és tűzoltó-, valamint mentőjárműveknek minden más, akár szembejövő, akár azokkal egy irányban haladó jármű feltétlenül kitérni tartozik.”

Akkoriban a „balra tarts!” általános szabály volt Európában, s a felsorolásból az is kitűnik, hogy a századvég „megkülönböztetett járművei” az udvari, katonai, posta- és tűzoltó-, valamint mentőjárművek voltak (a rendőri járművek még nem tartoztak ebbe a körbe)

A századfordulón Budapesten – különösen a belvárosban – a lóvontatási járművek és a gyalogosok közlekedése gyakran idézett elő kaotikus állapotokat. A zajos, füstös, még kevésbé megbízható automobilok egyre nagyobb számban történő megjelenése csak tovább rontott a helyzeten. A kezdetleges motorok jellegzetes robbanó hanghatásai gyakran ijesztették meg a lovakat, melyek ezáltal kezelhetetlenné váltak, de a gépkocsik megjelenése a személysérüléses közúti balesetek és tragédiák számát is gyarapította. Ezért a Budapest rendőr főkapitánya a 17.902/1901. sz. rendeletében – hazánkban első alkalommal – szabályozta a gépjárművek közlekedését. Titulusánál fogva ezt természetesen csak a főváros viszonylatában tehette meg.

A főkapitányi rendelet többet között arról rendelkezett, hogy:

– „minden automobilt számmal kell ellátni, melyet a főkapitányság ad ki,

– menet közben a jelzőkürttel gyakorta jel adandó; meghibásodott kürt esetén csak lépésben és mellékutcákban szabad közlekedni,

– az utcai lámpák fölgyújtásakor – köd esetén nappal is – az automobil lámpáját működtetni kell,

– A megengedett legnagyobb sebesség széles és kis forgalmú úton 15 km/h, keskeny, vagy nagy forgalmú úton 10 km/h, lakott területen kívül – ha az útvonal szabad – 30 km/h.”…

A fővárosi rendelet után kilenc évvel jelent meg a belügyminiszter 57.000/1910 számú rendelete, mely immár országos viszonylatban rendelkezett a közúti közlekedési előírásokról, igaz, csak a gépjárművek vonatkozásában (eme hiányossága miatt sokak szerint nem tekinthető első KRESZ-nek). A belügyminiszteri rendelet hátterében a hazai tapasztalatok mellett az ún. „Párizsi Egyezmény” állt, melyet a résztvevő országok képviselői az 1909. október 11-én Párizsban megtartott nemzetközi konferencián írtak alá. A jogszabály az automobilok műszaki vizsgálatával, rendszámmal történő ellátásával, a közúti közlekedés rendjével, a gépjárművezetők képzésével, valamint a külföldön történő járművezetéssel kapcsolatban egyaránt tartalmazott rendelkezéseket.

1910-ben bevezetésre került az első négy közúti jelzőtábla, melyek a párizsi ajánlásoknak megfelelően az alábbiak voltak: bukkanó, kanyar, vasúti átjáró, és útkereszteződés.

Az első hazai KRESZ-nek a magyar királyi belügyminiszter és a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter 250.000/1929. BM. sz. rendeletét tekinthetjük. Az egységes szerkezetbe foglalt közúti közlekedési szabálygyűjtemény az évtized fordulóján, 1930. január 01-én lépett hatályba, így első közlekedési kódexünk 90 éves jubileumát ünnepelhetjük. A norma az érvényben lévő nemzetközi előírásokra és ajánlásokra figyelemmel határozta meg a közúti forgalom résztvevőire (a gépjárművekre, egyéb járművekre, kerékpárosra és gyalogosokra) vonatkozó előírásokat.

A sínpályához kötött közúti járművek közlekedését akkoriban még külön jogszabály rögzítette.

Az első KRESZ összesen kilenc fejezetből, ezen belül 129 paragrafusból állt, s a kor követelményeinek megfelelően foglalta össze mindazokat az ismereteket, amelyeket a közlekedésben résztvevőknek ismerniük kellett. A gépjárművek megengedett legnagyobb sebessége az abroncsozás neme (tömör abroncs, fúvott abroncs) és a gépjármű tömegének megfelelően lakott területen belül 20-40 km/h között változott, míg az autóbuszok – ha az út- és forgalmi viszonyok ezt lehetővé tették – a korábbi 12 km/h helyett 40 km/h-val közlekedhettek. Az első KRESZ hatályának idején, 1941-ben vezették be hazánkban a jobboldali közúti közlekedést.

A második KRESZ kiadására az elsőt követően 20 évvel később került sor. A belügyminiszter és a közlekedés- és postaügyi miniszter 2500/1950. (XII.01.) rendelete hat fejezetre tagozódott, mely összesen 217 paragrafust foglalt magába. Az új rendelet megalkotásakor az alkotók figyelembe vették az eltelt két évtized során szerzett tapasztalatokat, kiegészítették és módosították a korábbi szabályozás hiányosságait, valamint a megváltozott közlekedési viszonyokhoz igazodó KRESZ megalkotására törekedtek. Az új jogszabály immár 51 különböző jelzőtáblát tartalmazott, valamennyi fúvott gumiabronccsal rendelkező gépjármű sebességét lakott területen belül 40 km/h-ban maximálta, s először jelent meg írott formában az a szabály, hogy az útkereszteződésben a kanyarodó járművel elsőbbséget kell adni az egyenesen haladóval szemben.

A második közlekedési kódex mindössze három évig volt hatályban, mert 1953-ban jelent meg a következő, sorban a harmadik KRESZ. A belügyminiszter, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter 1/1953. BM. rendelete két részre – általános és különös részre – tagozódott, s 146 paragrafusban foglalta össze a közúti közlekedés akkori szabályait. A közúti jelzőtáblák száma 8 új tábla bevezetésével 59-re nőtt, lakott területen kívül az autóbuszok megengedett legnagyobb sebessége 60 km/h-ra emelkedett, ugyanakkor a személygépkocsikra sebességkorlátozást lakott területen kívüli közlekedés esetén nem írt elő. A korábbi hiányosságok pótlására az új jogszabályban az olyan fogalmak tisztázására is sor került, mint pl. a lakott terület, az irányjelzés, vagy a műszaki üzemképtelenség.

A harmadik KRESZ kilenc évig szabályozta a hazai közlekedést, majd a közúti forgalomban bekövetkezett dinamikus változások következtében 1962-ben kiadásra került a következő közlekedési kódex. A 2/1962. (IX. 29.) BM-KPM együttes rendelettel kiadott negyedik KRESZ két részből állt. Első része – az aktuális nemzetközi trendnek megfelelően – a közlekedésrendészeti hatóságok felsorolását, valamint azok jogkörét tartalmazta, míg a második fejezetbe foglalták a közúti közlekedés részletes szabályait. Új elemként jelent meg az osztottpályás út és a forgalmi sáv fogalma, a közúti jelzőtáblák száma – az 1949. évi genfi közúti egyezményben foglaltakat figyelembe véve – 158-ra emelkedett, s bevezetésre került a vasút-közút szintbeni kereszteződéseknél a fénysorompó. Hazánkban ekkor határozták meg először jogszabályban, hogy a kerékpárokat elöl és hátul ki kell világítani, s érdekesség – mellesleg ez napjainkban is igen hasznos lenne -, hogy a rendelet megtiltotta a kerékpárok világító eszközök nélküli forgalomba hozatalát. Az 1962. évi KRESZ tizenhárom év alatt összesen hét módosításon esett át.

Az 1968-as esztendő mérföldkőnek tekinthető az európai közúti közlekedés történetében. Ebben az évben hirdették ki Bécsi Közúti Közlekedési Egyezményt, mely a mai nemzeti szabályozások alapját képezi. A résztvevő államok által elfogadott, s 1968-ban aláírásra megnyitott egyezményben foglaltakat gyakorlatilag valamennyi európai ország alkalmazza. Az egyezmény hiányossága ugyanakkor, hogy átfogó jellege ellenére sem képes maradéktalanul biztosítani az európai szabályozások egységességét, hiszen napjainkban az Európai Unió egyes tagállamainak előírásai között még mindig több tíz kisebb-nagyobb eltérés van (pl. a sebességhatárok, ill. a közúti jelzések alkalmazása terén).

Az 1968. évi Bécsi Közúti Közlekedési Egyezmény képezi az alapját a jelenleg hatályban lévő, immár negyedik évtizedében lévő, sorrendben az ötödik hazai KRESZ-nek, mely az 1/1975. (II.5.)  KPM-BM együttes rendelet által 1976. január elsején lépett hatályba.

A KRESZ nem más, mint a közúti közlekedés szabályainak meghatározó alapdokumentuma, mely az aláírása óta eltelt 45 évben összesen 37 alkalommal módosult. Nevezetesek az 1993. március 01-én hatályba lépett módosítások, amikor lakott területen belül 50 km/h-ra csökkentették a megengedett legnagyobb sebességet, és előírták a tompított fényszóró kötelező használatát lakott területen kívül a gépkocsik számára (először csak autóúton és főútvonalon, egy évvel később pedig valamennyi lakott területen kívüli úton). 2001. május 01-én váltak teljessé a főbb járműkategóriákra vonatkozó, ma is érvényes sebességhatárok, míg a gyermekek biztonsági gyermekülésben történő rögzítésére vonatkozó szabályok 2002. január 01-től hatályosak. Legutóbb a KRESZ 2019. július 27-én módosult, mely során külön tájékoztató táblát kaptak a templomok, valamint azóta a kiemelt sporteseményeket kiszolgáló járművek a buszsávban haladhatnak, amennyiben erre szóló matricával rendelkeznek.

Legfontosabb közlekedési szabálygyűjteményünk napjainkban 66 §-ból és két függelékből áll, tartalmában és szellemiségében megfelel az európai uniós jognak.

A 45 éves KRESZ a rendszeres módosításoknak köszönhetően ma is képes eleget tenni a küldetésének. Az elmúlt időszakban ugyanakkor egyre gyakrabban jelent meg kritikaként, hogy a jogszabály túl hosszú, nyelvezete helyenként bonyolult és nehezen értelmezhető, továbbá egyes szabályozások – konkrét megfogalmazások hiányában – szubjektív mérlegelésre adnak lehetőséget. Ezért megkezdődtek azok a munkálatok, mely eredményeként a közeljövőben egy olyan, teljesen új KRESZ kerülhet elfogadásra, mely megfelel a jelenkor kihívásainak és a közlekedők elvárásainak.

G.I.