Mennyi legyen a sztráda tempó?

• Van olyan ország, ahol csökkentik, van olyan, ahol emelik, és van olyan is, ahol nincs is sebességhatár az autópályán.
• A nagyobb sebesség egyenlő lenne a nagyobb balesetveszéllyel? Nem ilyen egyszerű az összefüggés.
• Végső soron minden a használóktól függ. Ha együttműködnek, a lassabb és gyorsabb járművek elférnek egymás mellett a kétszer két sávon.

Európa számos országában folyamatosan zajlanak viták az autópályákon megengedett legnagyobb sebességről. Az EU legnagyobb autós társadalmában, az Autobahn szülőföldjén mostanában minden választási kampányban kiélesednek a viták a sebességkorlátozás nélküli autópályák sorsáról. Az eredmény ismert: még a zöldek által dominált jelzőlámpa-koalíció sem tudta bevezetni az általános tempolimitet az Autobahnon. Európa többi országában azonban mindenütt van felső határ, a legtöbb esetben a magyar szabályozáshoz hasonló 130 km/h. De van jónéhány eltérő is: Nagy-Britanniában csak 70 mérföld/óra, ami alig haladja meg a 110 kilométert óránként. De vannak más érdekességek: Hollandiában, Svédországban és Lettoszágban különböző külső körülmények, mint évszak, napszak, időjárás függvényében mozog a sebességplafon. A közeli Csehországban – miként arról mi is beszámoltunk – éppen ezekben a napokban kezdődött meg az egyik “okos” autópályaszakaszon a sebességkorlátozás felső határának megemelése 150 km/h-ra, de csak akkor, ha az időjárási körülmények ezt lehetővé teszik. Esőben, hóban, ködben marad a 130 km/h.

Az úrvezető mindig a magasabb sebességhatároknak szurkol, önző okból. Ki ne szeretne gyorsabban odaérni valahová, ki ne szeretné megúszni a gyorshajtási bírságot? De ha magasabb szempontból tekintünk a problémára, akkor már az a kérdés, melyik megoldás biztonságosabb, melyik teszi lehetővé az infrastruktúra jobb kihasználását, melyik felel meg jobban a nemzetközi személy- és áruszállítás követelményeinek. De az is kérdés, melyik sebességhatár felel meg jobban az adott ország járműállománya műszaki állapotának? Vagy az infrastruktúra fenntarthatóságának? És végül milyen használati szabályok írhatók elő és tartathatók be az adott ország közlekedési morálja ismeretében?

A hazai járműflotta átlagéletkora (16 év) azt a tanácsot adja, hogy ne legyen magasabb a megengedett sebesség az autópályáinkon. Csakhogy az átlag elfedi, vannak szép számmal fiatal, korszerű, nagy teljesítményű járművek, részben magán, részben céges felhasználóknál, és ezek örömmel vennék, ha a 130-nál akár sokkal többel is haladhatnának az autópályán. Ezek a járművezetők jelenleg is maximálisan kihasználják a belső sávot a megengedett sebességhatárig, sőt azon túl is.

Mi ezzel a probléma? Az általuk használt járművek többnyire biztonságosan használhatók ezekben a sebességtartományokban, a sofőrök pedig már jelentős gyakorlatot szereztek. Csakhogy nem egyedül autóznak a sztrádán, hanem együtt azokkal az autókkal, amelyeknek az átlagéletkora 16 év, ami azt jelenti, hogy számosan vannak közülük 20 évesnél is idősebbek. Ezeknek a műszaki állapota nem támogatja még a 130-as tempót sem, ugyanakkor a sofőrjeik közül némelyek nincsenek tisztában saját autójuk, illetve saját vezetői kvalitásaik határaival. A belső sávban 140-150 km/h sebességgel suhanókat és a külső sávban alig 100 km/h-val döcögőket nem választja el semmi: ha a külső sávból besorol egy autó, mert előzni szeretne, nagyon könnyen kerülhet bajba, mert egy gyors autó utoléri. Nem önmagában az abszolút sebességgel van a baj, hanem a sebességkülönbséggel.

Ebből a szempontból érthető meg azoknak az országoknak a gyakorlata, ahol alacsonyabb sebességhatárt választanak. Biztonságosabb, ha a gyorsabbak és lassabbak közötti sebességkülönbség kisebb.

N. V.

(A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik szerkesztőségünk álláspontjával.)