Az Autobahn győzött a zöld idealizmus felett

• A jelenlegi német közlekedési miniszter nem kívánja bevezetni az általános sebességkorlátozást.
• A kormány zöld politikusai három éve a “Autobahn – Tempolimit” jelszóval kampányoltak.
• Az autópálya az összes közútfajta közül statisztikailag a legbiztonságosabb.

Volker Wissing közlekedési miniszter szerint a német kormány nem kíván általános sebességkorlátozást bevezetni az autópályákon – tette közzé a Politico. A szocialista-zöld-szabaddemokrata kabinet ezzel elutasította a Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség által az év elején közzétett jelentés javaslatainak a gyakorlatba átültetését. Utóbbi szerint a 120 kilométeres óránkénti sebességkorlátozás az autópályákon jelentősen csökkentheti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását – de a kabinet most azzal érvel, hogy a németek többsége nem támogatná ezt. „Az emberek nem ezt akarják” – mondta Wissing. „Csak az általánosan elfogadott intézkedések lehetnek sikeresek.”

A statisztikák szerint világszerte az autópályákon történik a legkevesebb baleset, mármint a forgalomban részt vevők számához viszonyítva. Ez érthető, hiszen az autópálya a leginkább szabályozott közúti rendszer. A járművek csak egy meghatározott irányban haladhatnak, nincsenek szembejövők, nincsenek keresztezők.

A jelenlegi német kormányzat szellemiségét meghatározó zöld gondolat éppen a hagyományos német büszkeség, az Autobahnon suhanó Mercedesek, BMW-k és Porschék ellen intézte támadását a 2020-21-es választási kampányban. Mint arról ezeken a hasábokon is tudósítottunk, az indoklásban szerepet kapott a közlekedésbiztonság is, mondván az alacsonyabb sebesség csökkenti a súlyos vagy halálos balesetek számát, de a nagyobb hangsúly a CO2-kibocsátás csökkentésén volt. A vitáról tudósító, elkötelezetten progresszív Politico nem nagyon érti, hogy lehet szempont az, mit akarnak a választók, de Németországban, ahol a tartományi megmérettetések folyamatosan nyomást gyakorolnak a politikusokra, és ahol egyre rosszabbak a jelenlegi kormánypártok esélyei, az Autobahn Tempolimithez hasonlóan emblematikus témában nem látják tanácsosnak szembe menni az autóvásárló, adófizető állampolgárok véleményével.

Ez a fejlemény önmagában nem túl jelentős abban a küzdelemben, amely a hagyományos európai autóipar túlélése, illetve a belsőégésű motoros gépjárművek gyártásának a leállítása tárgyában zajlik. De mégis egyfajta “kopásjelző”, mint amilyet a gumiabroncsok futófelületébe építettek be korábban, és amely azt jelezte, probléma van az adott darab használhatóságával. A Tempolimit-vita csak egy a számos terület közül, ahol a zöld idealizmus vereséget szenved: a polgárok nem akarnak elektromos autókat venni, csak ha nagyon vonzó támogatási és szabályozási környezetet tesznek mellé, ezért aztán a gyárak sem akarnak már mindenáron ilyen autókat gyártani. Ehhez jön az az idegenkedés, amely általában a kínai termékeket övezi az USA-ban és Európában, és ami gátat vethet az olcsó elektromos autók behozatalának. Emellett Brüsszelben megkezdődött annak a döntésnek a felpuhítása, amely 2035-től megtiltaná belsőégésű motoros autók forgalmazását az EU-ban.

A Tempolimit-vita tehát jelképesen összefoglalja mindazt, amit az német és az európai autósok gondolnak az úgynevezett Nagy Elektromos Átállásról.

N.V.