Mit csinálunk akkor, ha már az autók és a zebrák is okosabbak lesznek a használóiknál?

• Tessék mondani kiktől (nem) tanultak meg közlekedni „ezek a mai fiatalok”?
• A február első hetében elgázolt gyalogosok egyike sem volt már gyerek
• Okos autók, okos zebrák, buta utak és még olykor butább közlekedők

Vannak már okos autók, amik akkor felismerik a táblákat és lassítanak a sofőr helyett is akár, ha az nem vette észre a sebességkorlátozást vagy a gyalogátkelőhelyet jelző táblát, vagy ha észrevette, nem törődött vele.

Vannak már okos zebrák is. Sőt, van külön zebra program is, kifejezetten okos zebrák létesítésére, hogy aztán az önkormányzat, a rendőrség, a baleset-megelőzési bizottság vezetői látványosan ünnepség keretében adhassák át a forgalomnak a méregdrágán megépített okos zebrát, ami ezer színben pompázva-villogva jelzi, ha gyalogos akar átkelni rajta. Az okos zebra a bizonyíték arra, hogy ők akarnak tenni és tesznek is a közlekedésbiztonságért.

Mit sem ér azonban az okos autó tudása és az okos zebra figyelmeztetése, ha a használóik egy (nem kis) hányadáról már korán sem mondható el, hogy okosak lennének. Február első hetében nyolc halálos baleset történt az ország útjain, ebből ötben gyalogost gázoltak halálra. Négy esetről a rendőrség azt állítja, a gyalogos hibázott, nem figyelt volt, átment a piroson, hirtelen kilépett egy másik jármű takarásából, szabálytalanul, a forgalomnak háttal gyalogolt éjszaka, sötét ruhában, láthatósági mellény nélkül.

Egykor még arra tanították a szülők a gyerekeiket, hogy kétszer is nézzenek körül mielőtt az úttestre lépnek. Akkor is, ha a zebrán mennek át! Az autósokat pedig arra, hogy a gyalogátkelőhely előtt kötelező lassítani, főleg akkor, ha a gyalogosok egyértelműen jelzik átkelési szándékukat.

Csakhogy ezeket már mind elfelejtettük, és a mai 40-esek, 50-esek, 60-asok már nem is adták tovább ezeket az információkat, és nem követelték meg gyermekeiktől a betartásukat. Miénk a zebra, vallják sokan, és mennek, nem törődve olykor még a lámpa színével sem, és azzal sem, hogy a közeledő autó vajon meg tud-e még állni. Máskor pedig csak állnak és telefonálnak, hadd találgasson az autós, hogy mire készülnek.

És persze az autósok sem érzik már kötelességüknek átengedni a zebránál várakozókat, függetlenül attól, hogy egyértelmű jelét adták-e, hogy szándékukban áll-e átkelni az úton vagy sem. Nyomnak egy vastag gázt, akkor is, ha a lámpa már sárgán világít, hogy még átérjenek, és akkor is, amikor még egy-két lassúbb vagy később induló gyalogos nem ért át a túlsó oldalra. Ha pedig nincs lámpa, az sokak számára azt jelenti: övék az út, a gyalogosok várjanak a sorukra.

Pedig mindenki tudja: Ha baleset történik, főleg, ha a zebrán, az autós megy a bíróságra, a gyalogos pedig jó esetben csak a kórházba. Bár a térfigyelő rendszereknek és az autókba mind gyakrabban használt fedélzeti kameráknak köszönhetően ma már mind gyakrabban kiderül, hogy nem feltétlenül a gaz gázoló autós volt a hibás a balesetért. Ez persze nem vigasz sem neki, sem az áldozatának vagy annak hozzátartozóinak.

Mára az is nyilvánvalóvá vált, hogy senki nem képes szabálykövetésre bírni a közlekedőket. Az iskolának meg vannak a maga bajai, ráadásul, amit a gyerek ott tanul, azt pillanatok alatt felülírja a rossz szülői minta. Emlékeztetőül: egy felmérésben a megkérdezett gyerekek többsége arról számolt be, hogy ült már olyan autóban, amit ittasan vezetett valamelyik szülője vagy közvetlen rokona. Ezek után mesélhet neki a tanító néni a nulla toleranciáról…

A rendőrség lehetőségei is erősen korlátozottak, ráadásul gyakran a jog is a közúti garázdák oldalán áll.

Látott már valaki olyan autóst, akit az ittas vezetés mellett kiskorú veszélyeztetéséért is felelősségre vontak miután a gyermeke is az autóban ült, amikor igazoltatták és szondáztatták? Persze a jogászok meg tudják magyarázni, hogy miért lenne jogellenes és oktalan egy ilyen eljárás – végül is ők mindent meg tudnak magyarázni. Nyilván semmiféle szülői kötelezettségét nem szegi meg az ittasan vezető apa, és ezzel nem veszélyezteti sem a gyermeke testi épségét, sem pedig a testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését. (Csak a tisztán látás végett: a kiskorú veszélyeztetése egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.)

De térjünk vissza az okos zebrákhoz. Amikre legfőképpen azért van szükség, mert – mint az előzőekből talán felsejlik – a közlekedők nem kis hányada fütyül a KRESZ szabályaira, vagy egyszerűen nem is ismeri azokat. És pillanatnyilag senki és semmi nem képes jobb belátásra téríteni őket.

Világszerte számtalan megoldást fejlesztettek már ki arra, hogy miképpen bírják lassításra az átkelőkhöz közeledő autósokat. Sok helyen bordázzák az utat a zebrák előtt, hogy a rázkódás és a zaj miatt muszáj legyen lassítani az autósoknak. Máshol olyan térhatású zebrákat festettek fel, amelyek távolról az úttesten felejtett jókora betonakadályok képzetét keltik, amiknek veszélyes lenne nekihajtani, tehát az autós kénytelen lassítani. Közelről persze már látszik, hogy ez csak egy optikai trükk volt, de addigra lelassított és mivel már előtte a zebra, nem érdemes gázt adni…

Egy kanadai példa: https://www.youtube.com/watch?v=I-E8jdfv4mw

Extrém megoldás, de arra is van példa, hogy a zebra előtt – miután pirosra váltott a lámpa – felemelkedik egy fém vagy betonakadály. Aki ráhajt, annak annyi.

Újabban a nagyobb városokban a mobilozó (nemcsak) fiatalokra tekintettel már a talajszinten is elhelyezik a közlekedési táblákat, vagy eleve a zebrába építik be azokat, bízva abban, hogy ott legalább feltűnnek nekik a jelzéseik.

Ma az okos zebrák korát éljük éppen.  [A témában korábban írt elemzésünk itt olvasható.] Amik nem jelentenek plusz védelmet akkor, ha a gyalogos fékválságon belül lép az úttestre, vagy ha az autós fütyül az okos zebra jelzéseire. És végképp nem jelent nagyobb védelmet akkor, ha valaki el sem megy a zebráig, vagy ha a piros jelzés ellenére elindul, mert neki dolga van, nem ér rá kivárni a zöldet.

Idővel majd kiderül, hogy ez sem az igazi és főleg nem az egyedüli és üdvözítő megoldást, ezért más megoldásokat is be kell vetni, ha már rövid-, de még középtávon sem igen számíthatunk arra, hogy a közlekedők komolyan veszik és betartják a közlekedési szabályokat.

Kiegészítő megoldás lehet például – sok helyen már alkalmazzák is – az úttest szűkítése és/vagy bordázása a zebrák előtt, ami ösztönös fékezésre kényszeríti a sofőröket. A zebrák kiemelése az útburkolat szintjéből, hogy mint valami széles fekvőrendőr lassítsa a forgalmat. És persze a gyalogosok elé és célszerű lenne építeni egy-egy terelőkorlátot, ahol csak kivitelezhető, hogy senki ne rohanhasson át a zebrán (se) körülnézés nélkül.

Persze ezek a megoldások, és az összes többi, amit itthon és a nagyvilágban kitaláltak, pénzbe kerülnek. Nem is kevésbe. De amíg sokan nem tartják be a szabályokat és ezzel még többek biztonságát fenyegetik, s amikor lassan már az autók és a zebrák is okosabbak a használóiknál, nem tehetünk mást, fizetünk. Fizetnünk kell.

Mert mindenkit hazavárnak.

F.Gy.A.