Nem veszélyes, ha megtanulja használni
- „Nem mindig megyek gyorsan, csak itt, mert itt nincs autó”
- Sisak, tűzoltás, újraélesztés – egy nap, amikor lehetett tanulni
- Sorok a mini-KRESZ-pályáknál: a kicsik mindent kipróbáltak
- Miért ódzkodott sok felnőtt kitölteni a gyerekek KRESZ-tesztjét?
„Én egy gyorshajtó vagyok!”, mondta büszkén egy hatéves forma kisfiú, amikor satufékkel megállt az épp leereszkedő sorompómakett előtt. Ne legyél gyorshajtó! – szólt rá megértő mosollyal, de határozottan a KRESZ-pálya trénere. Szabálytalan és veszélyes. Mi lesz, ha nem tudsz megállni? Ha nekimész másoknak?
A kisfiú gyorsan pontosított: „Nem mindig szoktam gyorsan menni csak most, itt…, mert itt nincsenek autók…”
Egy másik pályán kiderült, nem igaz, hogy nem a méret a lényeg? Az alig négyesztendős kislány sírva könyörgött a nagyobbik bicikliért, hiába győzködték, hogy nem éri el a lába a pedált. „Engedjétek lejjebb az ülést!” követelte, de még akkor is túl nagynak bizonyult az ülés. Később egy másik pályán futóbiciklivel kezdte el róni a köröket.
Mindenki talált magának „játékszert”. A felnőttek is.
Műegyetem-rakpart, vasárnap. Zene, gyermekes családok sokasága, sorállás a különböző korú gyermekeknek készített alkalmas KRESZ-pályák előtt. Tegnap, ebéd után mindenütt sor állt, annyian voltak – mondják a KTI munkatársai, akik tucatnyi programmal várták a Biztonság hete számtalan rendezvényének egyikére érkezőket.
Tudományos igényességű előadások közérdeklődésre számot tartó témákban, fél tucat mini-KRESZ-pálya, tesztek, ajándékok minden mennyiségben. Szakértő instruktorok segítségével bárki kipróbálhatott egy e-rollert. Volt kisebb és nagyobb is a stand előtt, és a szakértők példás türelemmel magyarázták az újabb és újabb érdeklődőknek, hogy nem a méret a lényeg, hanem hogy mire kívánják használni a rollert, milyen távolságra mennének vele, és persze egyáltalán nem mellékes, hogy ki használja majd: milyen korú, magasságú, súlyú az illető.
„Karbonszálas, és nincs 15 kiló”, sorolja az instruktor a legkönnyebb e-bike főbb paramétereit. Eszerint az akkumulátora egy napot simán kibír töltés nélkül, s mivel könnyű, a nap végén csak a hóna alá csapja az ember, és bárhova be- vagy felviheti, ahol van egy konnektor. De, akkor sincs baj, ha menet közben fogyna el a töltés. Akkor az e-bike ugyan már csak egy sima kerékpárként használható, de semmivel sem lesz nehezebb tekerni akkor se, mint egy szokványos biciklit.
A KTI standjai közelében vertek sátrat a mentősök két Ambu babával. A kisebbek csak érdeklődve figyelték ahogy a nagyobbak nyomkodják a baba mellkasát, bár néhányan azért megpróbálták maguk is újraéleszteni Ambu babát. Mindeközben azt is megtanulhatták, hogy ha egy bácsi vagy a néni elesik vagy a földre fekszik, azonnal szólni kell a felnőtteknek!
A Biztonság hete záróeseményei jobbára a szórakozásról, pontosabban a szórakoztatva tanításról, az ismeretek elmélyítéséről, a tanultak gyakorlásáról szóltak. Voltak felnőttek, akik bevallották, nem azért nem töltötték ki az amúgy gyerekeknek írt tesztet, mert nem akarták elvenni a lehetőséget elölük. Olykor bizony maguk sem voltak biztosak abban mi a helyes válasz. De azt ígérték, este otthon utánanéznek…
Nem mindenki számára egyszerű azonban eljutni A pontból B-be. Mozgásukban korlátozottak és a látássérültek számára például komoly kihívás az, ami másnak napi rutin feladat. Hogy mennyivel? Bárki beleülhetett egy kerekesszékbe, kipróbálhatta milyen úgy kerülgetni a bójákat, hogy közben nem lát semmit, csak a botjával tájékozódhat. Akik kipróbálták alighanem másképp tekintenek majd a látás- és mozgáskorlátozottakra a hétköznapokban, s talán segítőkészebbek is lesznek velük szemben az utakon
A zárónapon, ami egyben az Autómentes hétvége is volt, azonban a szórakozás mellett minden a biztonságos közlekedésről szól. És persze arról, hogy bármely közlekedési eszköz veszélyes lehet, ha nem szabályosan és nem kellő körültekintéssel használják, és a felépítésüknél, gyorsulásuknál, instabilitásuknál fogva eleve veszélyesebbekkel is lehet biztonságosan közlekedni, csak előbb meg kell tanulni használni ezeket az eszközöket, gyakorolni kell velük és később sem szabad felelőtlenül viselkedni rajtuk.
A rendezvényen bemutatót tartott a tűzoltóság; szép számmal voltak önként jelentkezők a kicsik között, amikor kiderült, bárki beöltözhet tűzoltónak, kipróbálhatja a védőruháikat, sisakjaikat. A bátrabbak tüzet is olthattak.
Hosszú sor állt a Budapest Közút autója előtt is – végül is nem túl gyakran mászhat fel az ember fia/lánya egy ilyen járműre. És közben még hallhat is egyet s mást arról, mi mindent csinálnak a közutasok az utcákon, tereken.
És miután a programokról a gyerekes családoknak nem volt könnyű elszabadulni, hiába várta a Szabadság híd közelében számos pavilon megannyi finomsággal a családokat, a szülők. Ha mégis menekülni próbáltak volna, az eseménysorozat egyik fő szervezője, a MABISZ menekülőszobájában megtehették. Kisebb kihívást jelentett, mint leparancsolni a gyereket az e-rollerről vagy a KRESZ-pályáról.
Mindemellett a rendezvénysorozat a közúti biztonság mellett a tűzvédelem, a vagyonbiztonság és a digitális tudatosság aktuális kérdéseit is igyekezett közelebb hozni a látogatókhoz és külön hangsúlyozni, mennyi minden múlik a saját döntéseinken, egyéni felelősségvállalásunkon. A standokon ehhez sok praktikus tanácsot is kaphattak az érdeklődők.
F. Gy. A.
