Olykor az ártatlanok is vétkesek – 2. rész

• Sokszor nem vagy nem megfelelően érzékelik a közlekedők a forgalmi rendet, nem a megfelelő a sorrendben figyelik meg a veszélyforrásokat.
• Tudományos kutatások igazolják: A baleseteket okozók átlagosan jobban és pontosabban ismerték a KRESZ-szabályokat, mint a vétlenek.
• Az elsőbbséggel rendelkezőnek is vannak kötelezettségeik, az elsőbbségi jog nem feltétlenül jelent továbbhaladási jogot.

Gyakran elhangzik, hogy „a baleset azért következett be, mert a vétkes jármű vezetője nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezette gépjárművét”. Ez amolyan évtizedes rendőrségi gumiszabály, amit gyakran felemlegetnek, miközben talán senki nem tudja mit jelent pontosan!

„Egyszer egy bíró megkérdezte a szakértőt egy közlekedési baleset perében, »mit jelent, mit ért az alatt, hogy nem az útviszonyoknak megfelelően vezette a gépjárművét, mit kellett volna éreznie a sofőrnek akkor, amikor nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett« – idézte fel az esetet Major Róbert. – Erre a szakértő lakonikusan csak annyit mondott: Rajta megy! Az úton halad! Éreznie kell, ha a járműve másképp viselkedik, mint addig. Ha egy kanyarban kissé labilisnak tűnt, balgaság változatlan sebességgel behajtani a következőbe, majd az azt követőbe is. Egy sofőr érzi, éreznie kell, ha a járművének a kormánya, vagy a fékek másképp viselkednek, mint addig, és reagálnia kell a változásra. Ez lenne a járművezetés lényege. A folyamatos reagálás a környezet változására, mondta a szakértő.”

Major ezredes szerint azonban sokan csak jelentős késéssel, vagy egyáltalán nem reagálnak az autójuk „jelzéseire”, és amikor végre megteszik, akkor vagy rosszul teszik, vagy már későn.

Magyarországon a második legfőbb baleseti ok az elsőbbség meg nem adása, a harmadik a kanyarodás szabályainak megsértése. Tudatosság – azaz, hogy valaki nyilvánvaló szituációban szándékosan sértené meg az elsőbbségadás szabályait – nehezen érhető tetten az elsőbbségadás szabályainak megsértésére visszavezethető baleseteknél és Major Róbert szerint a szándékosságot amúgy is nehéz lenne bizonyítani bíróság előtt.

Akik megsértik az elsőbbségadás szabályait és azzal balesetet okoznak jellemzően nem, vagy már csak későn veszik észre azokat, akiknek elsőbbséget kellene adniuk. Látják, hogy autók állnak a vasúti átjáróban, de még nincs ott a vonat, azért kikerülik a várakozókat és áthajtanak. Vagy legalábbis megkísérelnek áthajtani. Mert ők sietnek, nem érnek rá „ki tudja meddig ácsorogni”. Tudja, hogy előbb-utóbb jönni fog a vonat, de még nem látja, vagy a szemeivel látja, de nem tudatosul benne, hogy már érkezik, esetleg – tipikus tévedés – úgy érzi, még simán áthajthat előtte.

Megint csak a figyelmetlenség, a felelőtlenség, a túlzott bizakodás abban, hogy a legrosszabb úgy sem következik be. Ilyen és ezekhez hasonló okai vannak annak, hogy az amúgy törvénytisztelő, és többnyire szabálykövető polgárok olykor elképesztő hibákat képesek produkálni az utakon, véli az ezredes.

Sokan vannak azok is, akik nem vagy nem megfelelően érzékelik az adott forgalmi rendet, nem arra (abba az irányba, vagy arra a járműre) és/vagy nem a megfelelő a sorrendben figyelik meg a lehetséges veszélyforrásokat, mint kellene. Megint csak egy gyakori hibaként említette Major ezredes, amikor egy jobbra kanyarodni készülő jármű a mellette futó buszsávban fellök egy kerékpárost vagy karambolozik egy másik járművel. Ő azt figyelte, hogy jön-e busz. Nem jött. Arra „nem számított”, hogy a buszsávban másfajta jármű is érkezhet. Nem számítania kellett volna erre vagy arra, hanem meggyőződni, hogy átsorolhat-e a szomszéd sávba vagy sem!

A figyelmetlenségre, a felelőtlenségre nehéz hatékony gyógyírt találni. Szinte magától adódik a kérdés: Megfelelő-e a gépjárművezető-képzés színvonala, tematikája, tartalma, megfelelően fel vannak készítve a gépjárművezető-tanulók a közúti közlekedésre, a forgalomban való részvételre, ha később ilyen alapvető problémákkal nem tudnak megbirkózni?

Dr. Major Róbert szerint ma már közhely, hogy az autósiskolák többsége csak levizsgázni tanítja meg a tanulóit, és nem közlekedni. Az úgynevezett vizsgaútvonalakon tudják mikor mit kell figyelniük, valószínűleg mert az oktatójuk megmondja nekik. Azonban, ha megváltoznak a körülmények, ismeretlen útvonalra navigálják őket, már elbizonytalanodnak. Ott már nem tudják mikor mire kell figyelniük…

„Tudományos kísérletekben önkéntes alapon többször tesztelték a balesetekben érintett járművezetőket és a vétleneket egyaránt, hogy milyen szinten van a KRESZ-tudásuk – jegyezte meg az NKE tanszékvezetője. – A helyzet az, hogy a baleseteket okozók átlagosan jobban, pontosabban tudták a szabályokat, mint a vétlenek. Ebből levonható az a következtetés, hogy nem szabályismeret hiánya miatt történnek a balesetek. Tudják – legalábbis a nagy többség –, hogy mikor mit kellene tenniük, de ott és akkor, amikor azt a valamit tényleg meg kellene tenniük, valamiért mégsem azt teszik. Jellemzően, mert nem figyelnek, nem elég körültekintőek, csak arra az egy dologra koncentrálnak, ami számukra fontos”. A többiek helyzete, mozgása nem számít.

Major ezredes példaként említette azt a HÉV-balesetet, amikor egy furgon a fénysorompó piros jelzése ellenére próbált meg áthajtani a vasúti kereszteződésen. Pont akkor, amikor a HÉV odaért. Esély sem volt elkerülni a balesetet. A járművezető csak arra figyelt, hogy átmenjen, mert sietett, nem figyelt, valószínűleg észre sem vette a közeledő HÉV-szerelvényt. Lehet, hogy körülnézett, de biztos, hogy nem győződött meg, hogy biztonságosan áthajthat-e. Márpedig már volt róla szó: „Vasúti pályán (vasúti átjárón vagy más kiépített átkelőhelyen) csak akkor szabad áthaladni, ha meggyőződött arról, hogy vasúti jármű nem közeledik”. És ezt a szabályt még azoknak is komolyan kellene venni, akik szabálytalanul, a piros jelzés ellenére akarnak áthajtani.

Forrás: mavcsoport.hu

Minden közlekedővel szemben elvárás, hogy győződjön meg arról, hogy megteheti-e, amit tenni akar. Bekanyarodhat-e oda, ahova szeretne. Volt már rá példa, hogy valaki behajtott egy vasúti átjáróba, mert azt hitte, a túloldalon még elfér az ott feltorlódott autók mögött, lesz számára elegendő hely. Nem volt, és az érkező vonat elsodorta. Vagy egy utcában a kukásautó miatt feltorlódtak az autók és ezért nem lehetett behajtani. Aki ilyenkor mégis megkezdi a kanyarodást, könnyen bajba kerülhet. Jó esetben csak elállja az utat az egyenesen haladók elől. Ám, ha az ott haladók ugyanolyan figyelmetlenek, mint ő, ugyanúgy kellő körültekintés nélkül vezetnek, akár tragédia is lehet a manőverből.

„Hadd hivatkozzak a korábban már említett példára: A védett úton haladó jármű vezetőjének is meg kell győződnie arról, hogy élhet-e az elsőbbségi jogával. Lehet, hogy műszaki hiba miatt áll egy autó az út közepén. Lehet, hogy rosszul lett a vezetője és segítségre szorul.”

Sajnos tipikusnak mondható jelenség az utakon, a „nekem van elsőbbségem, takarodj az utamból” hozzáállás. Sokan – hogy tudatosan vagy ösztönösen, az megint más kérdés, de – abból indulnak ki, hogy ha elsőbbségük van, akkor nem kell másokkal foglalkozniuk. Ezért aztán nem lassítanak akkor sem, amikor már nyilvánvaló, hogy a szembe jövő nem tudja befejezni az előzést. Várják, hogy majd az fékez és visszahúzódik a félig már megelőzött jármű mögé.

Sokszor persze az előzött jármű is ugyanilyen „alapon” nem segíti az őt előzőt a manőver befejezésében. A „Miért kezdett előzni, láthatta volna, hogy jönnek szemből” hozzáállás számtalan balesetet okozott már az évek során, és sok autósnak lehet az az érzése, hogy közlekedési baleset okozásáért nem mindig ültetnek, nem ültettek a vádlottak padjára mindenkit, akit felelősség terhel a történekért. Azokat például, akik nem segítettek befejezni egy elhibázott manővert, akik nem korrigálták mások hibáját, pedig megtehették volna, vagy akik hibára kényszerítettek másokat és ezzel okoztak balesetet. Ez utóbbi alól csak a büntetőfékezők a kivételek ma már, de az egy másfajta közlekedési bűncselekmény.

Őket senki nem vonja felelősségre. Ők egyenesen haladtak, nekik elsőbbségük volt.

Major Róbert a bírói gyakorlatra hivatkozva állítja: Ez tévedés! Csak kevesen tudnak róla. Szabálysértési ügyekben kevéssé jellemző, de a büntetőügyekben már régóta vizsgálják, hogy az úgynevezett vétlen érintettek megtettek-e mindent a baleset elkerülése, következményeinek az enyhítése érdekében.

A KRESZ 3.§ (1) c pontja kimondja: Aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon. Ez a bírói gyakorlatban azt jelenti, szögezte le Major Róbert, hogy aki veszélyhelyzetet lát, észlel, köteles minden tőle telhetőt megtenni a baleset elkerülésért. Mindezek alapján kimondható, hogy az elsőbbséggel rendelkező oldalán is van kötelezettség, azaz az elsőbbség nem feltétlen továbbhaladási jogot jelent. Az elsőbbséggel rendelkezőt is terheli egyfajta együttműködési kötelezettség, mely elsősorban a balesetelhárítási kötelezettségben testesül meg.

„Nem gázolhatom el a gyalogost a gyalogos átkelőhelyen – persze máshol sem – csak azért, mert a tiloson, vagy más tiltott helyen próbált meg átkelni az úton! Köteles vagyok lassítani, ha kell megállni is. Ahogy akkor is, ha az elsőbbségadás kötelező tábla ellenére kihajt valaki elém az útra.” Aki mégis megteszi, és az eljárás során kiderült, hogy meg sem kísérelte megtenni azt (bármit), amivel elkerülhető lett volna a baleset, közúti baleset okozásáért akkor is felelősségre vonható lesz az illető, ha a fő felelősség nem őt terheli. Sőt, akkor is, ha az elsődleges adatok szerint ő volt a baleset vétlen sértettje.

Dr. Major Róbert rendőr ezredes, egyetemi docens, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közbiztonsági Tanszékének vezetője példák sorát hozta, sorakoztatta fel beszélgetésünk alatt annak bizonyítására, hogy a gépjárművel közlekedők nem kis hányadában mintha még sok éves vezetés után sem tudatosult volna, hogy a közlekedés (és nemcsak maga az autóvezetés) veszélyes üzem. Egyszersmind egy társasjáték, amelyben a résztvevők egymásra vannak utalva, és könnyen bajba kerülhet, aki csak a saját érdekeit nézi.

„Sajnos nagyon sokan a mindennapi frusztrációjukat is magukkal viszik a volán mögé. De a legtöbben azért hibáznak, és okoznak végül balesetet is olykor, mert a vezetést nem veszik komolyan. Sok mindennel foglalkoznak közben, megszokásból vezetnek. És ez a legrosszabb, amit csak tehetnek. Mert emiatt történik a legtöbb baleset.”

F.Gy.A.