Sokba kerülhet a konvojokra tapadni!

  • A védett személyek testőrei támadás lehetőségeként értékelik a „tapadást”!
  • A követést az ilyen esetekben nem lehet következmények nélkül megúszni.
  • Ugyanúgy kell szabad utat adni a konvojnak, mint a mentőknek, tűzoltóknak.

Az elkövetkező hónapokban gyakrabban találkozhatnak a közlekedők diplomáciai járművekkel, konvojokkal. Július elseje óta Magyarország az Európai Unió soros elnöke.

A diplomáciai nagyüzem alatt a rendőrség és a védett vezetők biztonságáért elsősorban felelős Terrorelhárítási Központ arra kéri a közlekedőket, hogy

  • mindig adjanak szabad utat a konvojoknak,
  • szándékosan ne akadályozzák a mozgásukat,
  • ne kapkodjanak, ne vészfékezzenek, ha meghallják a felvezető autó hangjelzését, csak húzódjanak félre, amint tehetik,
  • figyeljenek egymásra, különösen arra, hogy ahol csak lehetséges egy irányba húzódjanak félre,
  • ha láthatóan nem tudnak kellően széles utat biztosítani adott helyen azzal, hogy félrehúzódtak, hajtsanak nyugodtan tovább, majd a legelső arra alkalmas helyen álljanak félre,
  • segítsék a konvoj felvezető autójának a pilótáját és egymást is azzal, hogy az irányjelzőjükkel jelezzék, merre fognak lehúzódni, így elkerülheti, hogy az egyik autó jobbra, a másik balra kitérve próbál utat adni a konvojnak,
  • ne próbáljanak a konvojra tapadva előnyt szerezni másokkal szemben.

Ez utóbbi tanácsot azért is érdemes megfogadni, mert a kéretlen és engedély nélkül konvojhoz csatlakozásnak súlyosabb következményei lehetnek, mint amikor – ahogy azt sok autós nap mint nap megteszi – a mentők vagy a tűzoltók autói mögött igyekeznek minél messzebbre jutni, jellemzően a megengedettnél lényegesen nagyobb sebességgel. Azt, ha csak nem futnak bele egy rendőrjárőrbe vagy egy másik autós kamerája nem rögzíti a manővert, és a felvételt nem küldik el például a Budapesti Autósok közösségének, még meg lehet úszni. Bár azt sem mindig.

A konvojban azonban a delegáció nagyságától és a benne utazó védett vezetők védelmi besorolásától függően több olyan civilnek látszó rendőrautó is halad, amelyek között egynek, de lehet, hogy többnek is, az a feladata, hogy a hívatlan látogatókat távol tartsa. Jellemzően rendőrök is ülnek bennük, nemcsak testőrök.

Fontos tudni! A személybiztosítók és a rendőrök is támadásnak, vagy legalábbis egy lehetséges támadás előkészületeként, azaz a védett utasokra nézve veszélyhelyzetnek tekintik, ha valaki a konvojra tapadva autózik.

Veszélyhelyzetben elsősorban annak elhárítása a feladatuk. Ez pedig minimum azzal jár, hogy igen hamar kiállítják a konvojhoz hívatlanul csatlakozókat. Vagy úgy, hogy a konvojról az egyik, védett személyt nem szállító rendőrautó leválik, megállítja a hívatlan vendéget és hosszabb-rövidebb elbeszélgetés után feljelenti, vagy a konvojt távolabbról követő rendőrautók egyike zárkózik fel hozzá és állítja ki a sorból. A vége mindkét esetben ugyanaz: feljelentés, bírság.

A rendőrség és a személyi biztosítók feladata a védett személy, a delegáció és így a konvoj védelme. Sokan hiszik, hogy pontosan tudják, melyik autóban utaznak a védett személyek és elég, ha csak azokat nem közelítik meg, de ez nem igaz. A konvojba nem szabad beállni, azt nem szabad követni, sem szándékosan feltartóztatni. Még a felvezető autókat sem.

Nem véletlen haladnak a konvojok előtt motorosok vagy „csíkos” rendőrautók. Őket a KRESZ szerint eleve elsőbbség illeti meg, amennyiben használják a megkülönböztető jelzésüket. Az pedig, hogy mely autók tartoznak a konvojhoz a legegyszerűbben úgy állapító meg, hogy valamennyi tetején ott villog az úgynevezett Kojak lámpa. A nagyobb konvojoknál pedig szinte mindig „csíkos rendőrautó” zárja a sort. (A konvojban haladó autók számára nem előírás a hangjelzés. Arra, hogy nekik is elsőbbséget kell adni nem a fényjelzés kötelezi a többi közlekedőt – az önmagában ahhoz nem is lenne elég –, hanem a konvojhoz tartozásuk ténye. A Kojak lámpa ezt a tényt jelzi.)

Mit mond a KRESZ?

A szabály egyértelmű. Minden járműnek – az érkezési és haladási irányától függetlenül – elsőbbséget kell adnia a megkülönböztető jelzéssel (a fény és a hangjelzést szabályosan, azaz egyszerre használva) érkező járműveknek, és a megkülönböztető jelzést használó járművek által kísért vagy közrefogott konvojban haladóknak. (KRESZ 28.§ 2/a)

Megkülönböztető jelzést használó járművek használhatják a buszsávot (KRESZ 36.§ bb.), és haladhatnak az autópályán a leállósávon is (KRESZ 37.§ 4.e.)

A gyalogosoknak a megkülönböztető jelzéssel közlekedő járművekkel szemben nincs elsőbbségük a gyalogos-átkelőhelyen! (KRESZ 21.§ 7.)

Amíg a Kojak lámpás autók nem haladnak el mellettünk, mögöttünk, a legjobb, ha nem csinálunk semmit. Ha várunk, amíg a sort záró csíkos rendőrautó is elhalad mellettünk. Minden más esetben vagy egy rendőri intézkedést provokálhat ki önmagával szemben a nem kellően körültekintő autós, vagy rosszabb esetben egy koccanást a konvoj valamelyik tagjával.

A hétköznapokban a megkülönböztető jelzést használó járművek vezetői időről időre elképesztő esetekről számolnak be a sajtóban és a közösségi médiafelületeiken. Nem véletlen, hogy a soktonnás tűzoltó autók még késő éjszaka is a legbelső sávban közlekednek a többsávos utakon. Mert bár forgalom szinte nincs is, és a szirénájuk hangja is messziről hallható, mindig akad valaki, aki úgy gondolja, ő még át tud hajtani a kereszteződésen a szirénázó autó előtt.

Ez sajnálatos módon nemcsak sok gépjárművezető szokása. A gyalogosok és a kerékpárosok között is sokan hiszik, hogy „ők még simán elmennek a szirénázó jármű előtt”. Magatartásukkal jó esetben csak intenzív fékezésre kényszerítik a járművet, rosszabb esetben azonban akár súlyos balesetet is okozhatnak.

A tűzoltóautóknak a méretük és a tömegük tekintélyt ad. Aligha van, aki szívesen ütközne egy városi sebességgel haladó 20-30 tonnás monstrummal, gondolná az ember. Pedig, ha ütközni nem is, de feszegetni a határokat sokan hajlamosak velük szemben. Ahogy sokan apellálnak arra is, hogy a KRESZ szerint a megkülönböztetett jelzést használó autó vezetőjének meg kell győződnie arról, hogy a többi közlekedő megadja, megadta-e neki az elsőbbséget.

Számos elképesztő esetről számoltak be korábban a mentők is.

A rendőrautókra érdekes mód kevesebben tapadnak, amikor kéklámpa-szirénával sietnek valahova.

Korábban voltak, akik jó mókának tartották rátapadni egy konvojra. Azonban miután a rendőrök nem tartották annak és intézkedtek a konvojokba tolakodókkal szemben, ma ez már nem számít jó mókának. De mindig vannak kivételek! Olyanok, akik úgy gondolják, ők megtehetik, ők megússzák a következményeket.

A legfelkészültebb és legkörültekintőbb sofőröket is érheti baleset. A védett vezetőt azonban a testőröknek ekkor is tovább kell vinniük. Amennyiben az az autó ütközik, amelyben védett személyek utaztak, azonnal átültetik egy másik autóba és továbbhajtanak vele. Ez a protokoll akkor is, ha csak egy kis koccanás történt és akkor is, ha súlyos anyagi kárral, esetleg személyi sérüléssel járó balesetben érintett a jármű.

A sérült jármű a helyszínen marad, és ettől kezdve minden úgy megy tovább, mint bármely baleset esetén: helyszínelés, tanúkutatás, kihallgatások, majd szabálysértési vagy büntetőeljárás indul.

F.Gy.A.