Szigorúbb ellenőrzést ígér a BKV, miután két sofőrje lebukott, hogy ittasan dolgozott

• Nem kell minden sofőrnek megfújni a szondát munkába állás előtt
• Miért fél a rendőrség attól, ha nemcsak az ő kezében van szonda?
• Minden tizedik autós ittasan vezet, csak a többség nem bukik le

Néhány nap alatt két BKV sofőrt is rajtakaptak, hogy ittasan vezettek, de egyiküket sem a munkáltatója. Az egyik eset a 200E repülőtéri járaton történt, a másik az Újbuda-Centrum és a  Campona  között közlekedő 150-es buszon. Sajtóértesülések szerint a történtek óta már mindkét sofőrt elbocsátották.

Ezzel együtt csalódniuk kellett azoknak, akik azt hitték, ha valahol, hát egy tömegközlekedési cégnél, ahol naponta százezreket utaztatnak olykor nem a legjobb műszaki állapotban lévő járműveken, komolyan veszik a nulla toleranciát. Persze a kívülállók azt is gondolhatják, hogy az Ön dönt, iszik vagy vezet elvét sokkal inkább betartják a hivatásos sofőrök, akik számára a jogosítvány a biztos munkát és megélhetést jelenti, mint az úrvezetők, akik legfeljebb pihentetik egy kicsit a kocsijukat, úgy is drága a benzin, vagy vezetnek jogsi nélkül, végül is mennyi az esélye manapság, hogy elkapják őket.

Bebizonyosodott, hogy ez tévedés. Most kiderült ugyanis, hogy a hivatásos sofőröket egyáltalán nem ellenőrzik szigorúbban munka közben, de még munkába állás előtt, mint másokat. Pedig ki gondolta volna, hogy egy buszsofőrnek, aki mögött 50-100-an, olykor még többen ülnek és/vagy állnak a városi forgalomban, nem kell megfújniuk a szondát minden egyes alkalommal, amikor munkába állnak. Csak szúrópróbaszerűen ellenőrzik őket (állítólag!) a reggeli munkakezdéskor, a délutánosokat azonban még úgy se.

A BKV oldaláról tehát semmi akadálya nincs annak, hogy a dolgozói egy-két felessel, vagy más alkoholfajtával lazítsanak mielőtt útnak indulnak az olykor kétségtelen, idegtépő városi forgalomba.  Arról pedig nap közbeni rajtaütésszerű szondáztatások nélkül fogalmuk sem lehet, hogy pihenőidőben vajon nem csökkenti-e egyik-másik buszvezető a belső feszültségét egy laposüvegből.

Ez már önmagában is botrányos lenne. Érthetetlen, hogy miért nem futotta eddig pár száz közepes kategóriájú digitális alkoholszondára. Nem kell a gyártója által „majdnem a rendőrivel azonos” tudásút vásárolni, darabját 250-300 ezer forintért! Bár egy ekkora cégnél annak is bele kellene férnie a költségvetésbe. Végül is a biztonság mindennél fontosabb. Elég lenne azonban pár tucat néhány tízezer forintos készülék is, ami mindennapos használat mellett is kibír egy-két évet talán. Olyan pedig ma már szinte minden elektronika szakáruházban kapható.

Magyarországon nulla tolerancia van, ittasan senki nem vezethet semmilyen gépjárművet a közutakon. Teljesen mindegy tehát, hogy mennyit mutat a szonda, ha mutat valamit, egy magára kicsit is adó cég ilyenkor már nem engedi vezetni a sofőrjét. Ilyenkor el kell küldeni az illetőt vérvizsgálatra és minden további munkajogi döntést aszerint kell megtenni, hogy a véralkohol-vizsgálat igazolta-e a szondát, vagy az tévedett.

Azonban az elmúlt hetekben lebukott sofőrök kapcsán nemcsak az a baj a BKV-val, hogy nem szondáztatja rendszeresen a sofőrjeit, sőt, alig ellenőrzi, hogy józanul ülnek-e a volánhoz vagy sem, hanem az is, hogy az ittas vezetésen ért buszvezetőket nem a saját főnökeik, a BKV belső ellenőrei, buktatták le. Azoknak tehát, akik átadták nekik a buszok kulcsait, nem is tűnt fel, hogy ittasak! Az egyik esetben a sofőr kollégái szóltak a feletteseiknek, hogy valami nincs rendben a kollégával, a másikban pedig egy – minden jel szerint – indokolatlan vészfékezés miatt súlyosan megsérült idős hölgy esete okán kezdeményezett rendőri intézkedés során derült fény a buszvezető ittasságára. Azaz, ha a 150-es busz sofőrje nem nyomja ott és akkor tövig a féket minden különösebb ok nélkül, s ha emiatt egy utas nem töri össze magát, nagy valószínűséggel végigcsinálhatta volna a műszakot gond nélkül. Ha nem okoz vagy nem szenved vétlen félként balesetet, ami automatikusan maga után vonja valamennyi érintett fél szondáztatását, a pityókás BKV-sofőr befejezhette volna a műszakját.

Egy felmérés szerint a magyar autósok tizede vezet több-kevesebb rendszerességgel ittasan, csak a többség nem bukik le. Ez persze nem azt jelenti, hogy száz autósból tízen lehajtanak egy-két pohárral vezetés előtt. A témával foglalkozó orvosok tapasztalatai szerint a többség amolyan másnapos ittas. Előző nap alaposan a pohár fenekére néztek, aztán kialudták magukat és a reggeli zuhany után frissnek-fittnek érzik magukat, a szervezetük azonban még nem dolgozta fel az előző nap elfogyasztott alkoholt, ami aztán legfeljebb csak egy rendőrsági (vagy munkahelyi) szondáztatás során derül ki. A nagy ivászatok utáni önellenőrzés, önszondáztatás nálunk (még) nem divat, pedig már pár ezer forintért is lehet kapni olyan szondákat, amelyek már viszonylag megbízhatóan jelzik az ittasságot. Azonban ezek használatát a gyártókon kívül senki nem propagálja. Pedig ez esetben még a mérési pontosság sem lehetne szempont. Ha ugyanis nullától eltérő értéket jelez, akkor a sofőrt – ha nem ismeri el, hogy ivott – így is, úgy is elviszik vérvételre, ott pedig hamar kiderül, hogy mennyit ivott a rajtakapott sofőr!

A hétvégén négyen haltak meg az ország útjain, 27-en súlyosan, 90-en könnyebben megsérültek különböző közlekedési balesetekben. Országosan 34 ittas vezetőt értek tetten a rendőrök. Ez utóbbi már csak azért is döbbenetes adat, mert az elmúlt hónapban kirívóan sokan, 71-en haltak meg az utakon, és emiatt a rendőrség kétszer is kiadta a vörös kódot. Bár azt pontosan senki nem tudja, hogy ez mit jelent, a közlekedésrendészet illetékesei nem hagytak kétséget afelől, hogy a fekete október után fokozottabban ellenőrzésekre kell számítani. Úgy tűnik, a hétvégén lebukott 34 ember nem olvasta és nem is hallotta  az erről szóló tudósításokat.

Ahogy a jelek szerint a BKV-nál sem olvasták a rendőrség felhívásait, különben legalább a fekete október miatt jobban ellenőrizték volna a sofőrjeiket. Két sofőrjük lebukása után most azt ígérik, a jövőben szigorúbban fogják ellenőrizni őket.

F. Gy. A.