Tanév után

Régen volt már, amikor az iskolai tanév befejeztével aggódnom kellett a gyermekeim testi épségéért, de azért a kollégáim és a barátaim elbeszéléseiből tudom, hogy a nyár veszélyei manapság is ott leselkednek minden kisgyermekre. Mert a nyár, a vakáció a gyerekeink számára is a felszabadultság élményét hozza, csökken bennük az amúgy is alacsony szintű félelemérzet, a közútra guruló labda, a játékmotor, a hűsító vizek közelsége számukra nem jelent kockázatot. Mi, felnőttek persze pontosan tudjuk, hogy az utca nyáron sem játszótér és a strand is veszélyes üzem. Tudjuk, mert alig van köztünk olyan, akinek emlékeiben ne élne néhány olyan pillanat, amelyben csak a jóisten mentette meg a tragédiától. Ezektől akarjuk megóvni szeretett csemetéinket, akik persze mit sem tudnak a mi egykori hülyeségeinkről. Ezzel együtt nem azt mondom, hogy a nap minden percében aggódni kell, mert azzal csak a lelkünknek teszünk rosszat, a közlekedésbiztonság pedig még egyetlen országban sem lett jobb pusztán az aggódástól.

Hogy miként lehet megelőzni az aggódást, és nagyobb bizalommal fordulni a gyermekeinkhez? Nos, a válasz egyszerű: nagyon komoly és következetes tájékoztató munkával. A rossz hírem az, hogy ezt a munkát nem a vakációt megelőző héten kell elkezdeni, hanem jóval korábban, amelyben a „jóval” akár években is mérhető. Mondom ezt annak ellenére, hogy a mai általános iskolás korosztály gyakorlatilag semmiben sem hasonlítható az egy-két-három évtizeddel ezelőttihez. Korunk kisgyermekei már egy más, túlmotorizált világban jöttek világra, természetes módon lényegesen könnyebben igazodnak el akár az utcai nagy forgalomban is, mint annak idején a mai szülők. Szakszóval élve olyan környezetben szocializálódnak, amelyről a ma 30-40 éves szülők álmukban sem gondoltak. Ez a tény persze adhatna némi megnyugvást a szülőknek, ha nem tudnák, hogy közúti balesetek akkor is előfordultak, amikor fele ennyi jármű közlekedett az utakon.
A többéves megelőző munka alapja – meggyőződésem szerint – a napi, a gyermek életkorának megfelelő tájékoztatás sulykolása, a következetesség és a bizalom. Ez utóbbit elérni azonban nem egyszerű. Megadni a gyermeknek akkor lehet teljes nyugalommal, ha tisztában vagyunk azzal, hogy szemünk fénye elsajátította mindazt, amit az évek során megismertettünk vele. Legyen szó akár közlekedési szabályról, akár egyes balesetek „ostyába” csomagolt, kicsit példabeszédnek tűnő elemzéséről. Ha úgy látjuk, hogy a gyermek megértett bennünket, akkor a bizalom megadása részünkről nem egyszerűen lehetséges, hanem egyenesen kötelező. Hiszem, hogy az alaposan bevésett szülői „példabeszédek” és személyes viselkedési minták a legváratlanabb helyzetekben „előhívódnak” a gyerekek fejében.
A nyár a felhőtlen boldogság, az élet igenlését támogató évszak. Kár megkeseríteni a gyermekünk és a saját életünket azzal, hogy nem hisszük el: a gyerek nem az életre készül, hanem él.
És, ha netán egy-egy pillanatra mégis ránk jön az aggodalom, bújjunk el a lakás valamelyik félreeső zugába, hogy a gyermekünk véletlenül se legyen tanúja annak, hogy mégis valami baj van a bizalommal. Pedig, higgyék el, az neki nagyon fontos.

S.G.