Vannak rossz KRESZ-szabályok, de sokan még a jókat sem tartják be

• A Kreszprofesszor szerint nem a közlekedők KRESZ-tudásával van baj
• Olykor még a professzor sem igazodik el a szabálytalan táblarengetegben
• Szükség volna egy rövidebb, egyszerűbb, áttekinthető KRESZ-re
• E-learning vagy tanterem? Esetleg a kettő együtt az igazán hatékony?

Pető Attila 1998 óta gépjárművezető-oktató, 30 éve alapította meg saját autósiskoláját. 2000 óta vezetője a járművezető szakoktatók egyik érdekképviseletének. Mindemellett több blogon, tematikus portálon, tévé- és rádióműsorokban ad tanácsot a közlekedőknek, próbálja értelmezni a KRESZ-t. Több, tartalmát és szerkesztését tekintve sem  hagyományos KRESZ-tankönyv szerzője.

Évekkel ez előtt egy rádióműsorban „keresztelték” Kreszprofesszornak, azóta jobbára így ismeri az internet népe.

Szerinte Magyarországon nem azért olyan a közlekedésbiztonság, mint amilyen, mert a közlekedők nem ismerik a KRESZ szabályait. „A többség ismeri a közlekedési szabályokat, tudja mit szabad és mit nem, de nem érdekli”, mondja.

– Mindenki tisztában van például azzal – mondta –, hogy tilos, és igencsak veszélyes a sínekre hajtani, ha vasúti átjáróban pirosat jelez a lámpa. Pláne, ha már látható közelségben a vonat. Mégis, szinte hetente előfordul, hogy valaki úgy dönt, ő még átér a vonat előtt. Az ilyen esetekben többnyire csak a vak szerencsén múlik mi lesz a vége.

Persze a többség megáll a pirosnál a vasúti átjáróban. Kevésbé szabálykövetők  ugyanakkor a közlekedők, mondta a Kreszprofesszor, például, ha parkolásról van szó. Sokan nem veszik fel a láthatósági mellényt, amikor sötétedés után vagy rossz látási viszonyok között kiszállnak az autóból. És akkor a sebességhatárok betartásáról, vagy inkább a be nem tartásáról már ne is beszéljünk.

Pető szerint azonban a jogalkotók és az utak kezelői sem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy a szabálytisztelő autósok valóban szabályosan és biztonságosan közlekedhessenek az utakon. Szerinte 90 százalékban a szabályokat nem, vagy nem mindig tisztelő közlekedők felelősek a balesetekért (és itt nemcsak az autósokról van szó, jegyezte meg), s csak 10 százalékban a rossz vagy félreérthető szabályok, az utak állapota – ideértve a táblák kihelyezésének a gyakorlatát és a forgalomszervezést is.

– Bár 2009 óta jelentős változtatás nem történt a KRESZ-ben, az ettől függetlenül – vagy talán épp ezért – még mindig túlságosan bonyolult, olykor zavaros, értelmezhetetlen. Ráadásul egyes rendelkezéseit még azok sem tarták be, akiknek ez lenne a dolguk.

Pető egyik kedvenc példája, hogy bár egy táblaoszlopra legfeljebb három táblát lehetne elhelyezni, gyakran négyet-ötöt is feltesznek. Vannak olyan kereszteződések, amelyekben annyi táblát szereltek fel, hogy ha valaki tényleg azok tiltásai és iránymutatásai szerint szeretne tovább haladni, meg kellene állnia, hogy végig nézhesse valamennyit, majd értelmezze, hogy akkor az adott esetben melyik vonatkozik rá és az miképpen. De félő, hogy még akkor sem tudna jó döntést hozni, ha megáll a táblaerdő előtt, ami persze közlekedési nonszensz lenne.

A Kreszprofesszornak komoly fotógyűjteménye van olyan kereszteződésekről, és utakról, ahol szabálytalanul helyezték ki a táblákat. És bőven találni olyan helyeket is, ahol – bár az előírás szerint 2,5 méter magasra kellene helyezni a táblákat ott, ahol járda szélére telepítik azt, sok helyen még alacsonyabbra teszik, így a magasabb és óvatlanabb gyalogosok bármikor lefejelhetik. Arra sem nehéz példát találni az utakon, mondta, hogy úgy állítanak fel táblaoszlopot, hogy a táblákat az úton haladó autóból már nem, vagy csak túl későn észlelhetik az autósok.

– De magában a KRESZ-ben is vannak zavaros megfogalmazások – mondta Pető Attila. – Ott van például a Lakóövezetre vonatkozó rendelkezés, a 38/A paragrafus. Mint egyébként a KRESZ összes többi előírását ezt is jogászok írták – önmaguknak. Rajtuk kívül ugyanis aligha van ember, aki értelmezni tudja a fennemlített paragrafust, aki meg tudja mondani – a jogszabály betűje szerint – ki hajthat be az övezetbe és ki nem.

– Oktatóként magam is több kérdést fel tudnék tenni, amelyekre akár többféle válasz is adható – mondta meg később. – Márpedig, ha valahol, a KRESZ-ben nem jó, ha egy eldöntendő kérdésre – behajthatok vagy nem – többféle válasz is adható, és legfeljebb a bíróságon a szakértők és a jogászok majd megvitatják, hogy ott és akkor kinek hogyan kellett volna értelmeznie az adott szabályt.

Egy másik kedvenc KRESZ-példája: Lámpás kereszteződésekben a hatályos szabályozás szerint nem kell felfesteni a zebrát. „Rendben – jegyezte meg –, de mi van akkor, ha nem működnek a lámpák. Ha még sárgán sem villognak? Ha műszaki hiba miatt elsötétül a lámpa, azzal megszűnik a gyalogátkelőhely is?

Pető Attila szerint azonban mindez nemcsak a jogalkotók és a közútkezelők túlbuzgóságából, önérdek-érvényesítése miatt alakult így. A közvélemény is rendszeresen követel újabb és újabb szabályokat, tiltásokat, korlátozásokat. Az internet népe is rendszeresen „tüntet” újabb és újabb szigorításokért, olykor sikerrel. Mert, nálunk ami nincs leírva, az nincs. A „nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezette az autóját” egy tipikus gumiparagrafus. Ám, igen nehéz vitatkozni ezzel az állítással, ha valaki egy kanyar után az árokban kötött ki.

– Nem állítom, hogy nem adódhatnak olyan helyeztek, amikor a legkörültekintőbb vezetés mellett is baleset érhet valakit, de a tapasztalatok azt mutatják, ezek a kivételek – mondja a Kreszprofesszor, aki szerint azért is olyan bonyolult a magyar KRESZ, mert ha történik valami rendkívüli, máris hozzányúlnak, módosítják, kiegészítik. És kell-e mondani, általában nem a közlekedők érdekében. Sokkal inkább azért, hogy a hivatalosságok könnyebben bizonyíthassák a bíróság előtt, hogy nekik van igazuk.

A Kreszprofesszor szerint már rég szükség volna egy új KRESZ-re, ami nem több 20-30 oldalnál, és ami megtanulható, betartható, egyáltalán alkalmazható.

– Sok országban sikerült ilyen, egyszerű és közérthető KRESZ-t alkotni, nem hiszem, hogy nálunk ne sikerülhetne – mondta Pető Attila.

A mostanság fel-fellángoló vitával kapcsolatban, hogy vajon iskolarendszerben vagy e-learning rendszerben célszerűbb-e tanítani a közlekedési ismereteket, Pető azt mondta, ő a saját autósiskolájában kombinálta a kettőt. Vásárolt egy e-learning anyagot, ennek az árát nyilván a tanfolyam díjába beépítette. Mert azt, hogy melyik tábla mit jelez, azt otthon is bárki megtanulhatja. Azonban a különböző közlekedési helyzetek értelmezését, és azt, hogy „mikor kinek van elsőbbsége és miért neki”, szerinte jobb úgy tanulni és tanítani, ha egy-egy helyzet kapcsán a tanuló azonnal felteheti a kérdéseit és megkaphatja rájuk a szakszerű és érthető válaszokat.

–  A tanteremben, ha az oktató komolyan veszi a munkáját és rászánja az ehhez szükséges időt, energiát, olyan közlekedési szituációk felismerésére és kezelésére is megtaníthatja a hallgatóit, amilyenekkel később a forgalomban is találkozhatnak. Én számos saját fotóval demonstrálom a tananyagot, így reményeim szerint emészthetőbb és élményszerűbb az oktatás, mint ha leadnám az általam írt KRESZ-könyvet.

F.Gy.A.