Vészfék-asszisztenssel a vadbalesetek ellen?
- Hazánkban évről évre több vadat ütnek el, két évtized alatt megduplázódott a számuk.
- Most először teszteltek gépkocsikat vadelütés során, a jelenleg alkalmazott vészfékasszisztensek nem akadályozták meg az ütközést.
- A fedélzeti elektronikák megfelelő fejlesztéssel képesek lennének megelőzni a vadgázolásokat, vagy jelentősen mérsékelni a hatásukat.
- Sötétben az éjjellátó rendszerek sokat segítenek, de ma még drágák.
A nagyvadakról készült hazai statisztika szerint 7405 őz, szarvas, muflon, vaddisznó pusztult el 2022-ben az országutakon. Vagyis, két évtized alatt több mint kétszeresére növekedett az elütött vadak száma: 1999-ben ugyanis még csak 3191 regisztrált vadelhullás történt közúti balesett miatt. Az elütött vadak 78,3 százaléka őz: összesen 5799 állat. A második leggyakoribb elgázolt nagyvad a gímszarvas (905 darab, 12,2%), őt követi a vaddisznó (409 egyed, 5,5%), a dámszarvas (279 egyed, 3,8%), és muflonból pusztult el a legkevesebb az országutakon: 13 példány (0,2%).
Mit tehetnek az autósok, ha nem szeretnének vadakkal ütközni?
Az előrelátó vezetés és a fokozott kockázattudatosság segít elkerülni a súlyos vadbaleseteket – vélekednek az ADAC szakértői. Az állatok különösen gyakran keresztezik az utat az erdős területeken és a mezők szélén. Ez különösen igaz az esti és kora reggeli órákban, szürkületkor. Fontos, hogy ha vadak jelenlétét érzékeli, a sofőr vegye le a lábát a gázpedálról, és mindig álljon készen a fékezésre!
Az ADAC szimulációjában a közlekedő jármű előtt 60 méterre keresztezi az utat a vad. Ha a jármű 60 km/h sebességgel halad, 35,2 méteres lesz a fékútja. Ha 80-nal, akkor 55,1 méter. 80 km/h felett a féktávolság erősen megnő: 100-as tempónál 79,2 méterre, 110-nél 92,8 méterre. Két utóbbi jármű elütné a vadat.
A vadállatok nem képesek megítélni az autók sebességét, és nem fognak az út szélén várakozni, amíg az autó elhalad mellettük. Még ha az állat meg is látja a felé mozgó járművet, akkor is megesik, hogy közvetlenül az autó elé ugrik ki az útra. Ha valaki állatot észlel az út szélén, jelentősen le kell lassítania, vagy akár teljesen le is kell fékeznie. Kapcsolja ki a távolsági fényszórót, hogy ne vakítsa el. Dudáljon, mert ez általában elriasztja őket. Jó tudni, hogy a vadállatok általában csapatban közlekednek. Az elsőt követhetik a többiek is.
Az ADAC egy 180 kilogrammos vaddisznóbábuval végzett törésteszt során demonstrálta, hogy egy efféle karambol esetén milyen hatalmas erők hatnak a járműre és az utasokra. Emellett azt is tesztelték, hogy a járműben lévő modern asszisztens-rendszerek milyen mértékben segíthetnek a vadbalesetek megelőzésében.
A teszt során a sofőr nem próbált kitérni, hanem teljesen lefékezett és makacsul a sávjában maradt. Az ellenőrizetlen kitérés halálosan végződhet egy fával vagy a szembejövő forgalommal való ütközés következtében.
A teszthez két, vészfékasszisztenssel ellátott korszerű járművet választottak ki, és az úttesten áthaladó vaddisznóbábura adott reakciójukat vizsgálták. Azt is tesztelték, hogy egy éjjellátó asszisztens milyen mértékben járulhat hozzá a balesetek megelőzéséhez.
Az éjjellátó rendszerek infravörös érzékelőket használnak a gyalogosok vagy az állatok hősugárzásának felismerésére, így idejekorán figyelmeztethetik a sofőrt. Az éjjellátó asszisztens jól teljesített az éjszakai teszt során. Az ADAC szerint azonban az éjjellátó asszisztenseket eddig csak a luxuskategóriában kínálták – és ott is csak drága extrafelszerelésként. Távoli még a lehetőség, hogy az éjjellátók szériafelszereléssé váljanak.
A vészfék-asszisztensek viszont már kötelezőek az új járművekben, de eddig csak a járművek, gyalogosok és kerékpárosok észlelésére optimalizálták őket. A gyakran beszerelt radarérzékelők azonban a sötétben vagy ködben lévő állatok felismerésében is bizonyíthatják képességeiket. Az ADAC tesztjének eredménye: bár a kipróbált személyautók asszisztens rendszerei nem tudták megakadályozni az ütközést, bizonyos helyzetekben figyelmeztetést adtak, és támogatták a fékezést.
A szakértők szerint a vadállatok észlelését be kellene vonni a vészfékezési asszisztens rendszerek fejlesztésébe. A meglévő technológia jelentősen hozzájárulhatna a közlekedés biztonságához a vadjárta vidékeken.
Az fedélzeti elektronikák új generációjának a megjelenéséig maradnak a jól ismert eszközök. Az autósok szeretnék hinni, hogy vannak biztonságos megoldások a vadakkal való fizikai kontaktus elkerülésére. Ilyen például a vadsíp és vagy egyéb hangkeltő eszközök. A rossz hír az, hogy a csekély számú teszt eredménye szerint a járművek saját hangja elnyomja a sípok vagy hangszórók által kibocsátott vadriasztó frekvenciákat. Még ártalmasak is lehetnek, ha ezek az eszközök hamis biztonságérzetet adnak a sofőröknek. A másik gyakori remény, hogy a kerítés megvédi az utakat a vadaktól. Sajnos ez sem igazi segítség. Egyfelől folyamatos kerítés csak a gyorsforgalmi utakon épül, de éppen a közelmúltban nyilvánosságra hozott videó tanúsága szerint még ott is előfordulhat, hogy beszabadul egy-egy jószág a gépkocsik közé. Másfelől az országos fő- és mellékút hálózaton nem épült vadkerítés, ha bizonyos területeket le is kerítenek a tulajdonosaik, ez esetleges méretű és állapotú.
Végső soron a járművezetők nem támaszkodhatnak másra, mint a saját szemükre, a józan eszükre és tapasztalataikra. Vadjárta területeken még az imádság is elkél, hiszen a féktávolságon belül előugró vad elkerülésére néha csak isteni beavatkozással van remény.
N.V.