A GPS-nek hisz vagy a szemének?

• A GPS-t figyelte, a stoptáblát nem – súlyos balesetet okozott.
• Ha nincs út, akkor a navigáció kedvéért ne kanyarodjon be!
• A GPS pontosságát sok minden befolyásolhatja menet közben.
• Aki nem frissíti a rendszert ott is eltévedhet, ahol mások nem.

Autójával egy 20 méter mély szakadékba zuhant és meghalt a 47 éves Phillip Paxson kétgyermekes családapa az észak-karolinai Hickory közelében. Tragédiáját az első hírek szerint az okozta, hogy vakon megbízott autója navigációs rendszerében, ami egy félig beomlott hídra vezette. Az út közepén évek óta hatalmas lyuk tátongott. Mire észrevette, hogy a híd gyakorlatilag járhatatlan, már késő volt. Nem tudott megállni. Autóstól a mélybe zuhant és életét vesztette.

Az ügy hatalmas botrányt kavart Észak-Karolinában, amikor kiderült, hogy korábban már több felhasználó jelezte a szolgáltatónak, hogy a GPS járhatatlan útra (a használhatatlan hídra) vezeti őket, a rendszert azonban ennek ellenére sem módosították.

Később kiderült, nemcsak a navigációs rendszer szolgáltatóját terheli felelősség Phillip Paxson haláláért, hanem a közútkezelőt is. Hagyományos módon sem figyelmeztette senki az arra tévedő autósokat a veszélyre. A beomlott hídra ugyanis – és hogy az autóval járhatatlan – egyetlen tábla sem figyelmeztette a közlekedőket. A rajta átvezető utat nem zárták le a forgalom elől.

És minderről tudtak az illetékes hatóságok is, de egyikük sem tartotta illetékesnek magát a veszélyelhárításban.

Felvetődik persze az áldozat, Phillip Paxson felelőssége is. Ha óvatosabb lett volna a számára ismeretlen úton, ha nem bízott volna vakon a GPS-ében, talán elkerülhető lett volna a tragédia.

Soha ne bízzon vakon a GPS-ében!

Ezt tanácsolták a román rendőrök is annak a futárnak is, akit egy küldemény kézbesítése közben járhatatlan útra vezetett a navigációja, ahol a sárba ragadt. Miután felhívta a 112-t, a rendőröknek egy órába telt rátalálni és egy terepjáróval kivontatni a már számára is járható útra.

Magyarországon is történt már számos baleset amiatt, hogy a sofőrök túlságosan bíztak a GPS-ükben, ami az egyik esetben Duna-hidat jelzett az egykori kompkikötő helyen, ám sem híd, sem komp nem volt a jelzett helyen. A GPS egyenesen a Dunába irányította a felhasználót. Máskor egy hölgy a 67-es úton annyira belemerült a navigációs rendszerbe, hogy „nem vette észre a stoptáblát”. Fékezés nélkül kihajtott a főútra és súlyos sérüléses balesetet okozott.

A pórul járt autósok minden esetben a GPS-t hibáztatták a történtekért.

„Én arra mentem, amerre a navigáció mutatta az utat”, magyarázták a helyzetet szinte kivétel nélkül.

„Ahol nincs út, oda ne hajtson be senki csak azért, mert egy kütyü azt mondta”, jegyezte meg némi malíciával egy lapunknak nyilatkozó közlekedésbiztonsági szakértő. Tanácsa azonban csak látszólag evidencia. Sokan ugyanis akkor is követik a GPS utasítását, ha szemmel láthatóan nincs hová bekanyarodni. „Majd csak lesz ott valami, különben nem arra vezetne a GPS!”, gondolják és mire rájönnek, hogy nincs ott semmi, se út, se híd, se parkoló, se semmi, már késő.

Bradford Parkinson, akit mindmáig „a GPS atyjaként” emlegetnek a navigációs rendszerek világában – 1970-ben ő fejlesztette ki a GPS-t –, a Daily Mail-nek egy interjúban arról beszélt, hogy

„sérülékeny, ezért veszélyes lehet a GPS”.

Parkinson, arra hívta fel a figyelmet, hogy jó ideje léteznek már olyan berendezések, amelyek képesek blokkolni a GPS működését. Egy nagyjából 500 méteres buborékot képeznek az autó körül, és ezzel távolról követhetetlenné téve azt mindenki számára.

Pár éve egy kutatócsoport olyan berendezést is kifejlesztett, ami képes átírni a GPS térképét. És felülírni az utasításait. Maga a szerkezet elfér egy kisebb laptop-táskában, és akár nagyobb távolságból is képes átírni egy-egy jármű helymeghatározó rendszerét és annak útmutatását.

Nem kell azonban a krimik és a sci-fik világába kalandozni, ha a GPS olykor meglepően gyakori és olykor banális tévedéseire keressük a magyarázatot!

A GPS messze nem olyan pontos, mint azt sokan hiszik vagy remélik. Sűrűn beépített városokban, erdős vidéken a különböző zavaró tényezők hatására a helymeghatározás pontossága romlik.

Igazán megbízhatóan csak nyílt terepen működnek a nem katonai célra gyártott GPS navigációs rendszerek. Alagútban például nem. A napkitörések és az épületekről, sőt, akár a felhőkről visszaverődő jelek is komolyan megzavarhatják a rendszert.

Már csak a fentiek miatt is fontos, hogy a sofőrök csak iránymutatásnak tekintsék a navigáció utasításait, és ne fenntartás nélkül követendő parancsnak. Amikor dönteni kell – hogy bekanyarodnak-e valahova vagy sem –, a biztonság kedvéért mindig a szemüknek higgyenek, ne a GPS-nek.

Az évezred elején készült felmérésekből még az látszott, hogy az autósok túlságosan is függővé tették magukat a GPS-től. Eldobták a hagyományos térképeket – sokan már el sem igazodnak azokon – és csak a navigációra támaszkodnak, amikor útnak indulnak. Jobban figyeltek a géphang utasításaira, és arra, hogy merre halad a nyilacska a kezelőfelületen, mint az útra, az útjelző táblákra.

Mára a helyzet az újabb felmérések szerint sokat változott.

A GPS-használók világszerte átlagosan 9-10 százalékkal kevesebb balesetet okoznak, mint a navigációt nem használó autóstársaik.

És a függés is csökkenni látszik.

A navigációs rendszer pontossága sok mindentől függ. Egyebek között a telepített szoftverek minőségétől, sebességétől, de legalább annyira attól, hogy a használója kellő gyakorisággal frissíti-e a rendszert. Sok autós navigációja ma is vészjelzést ad, amikor a kocsi áthajt a Megyeri-hídon vagy egy pár éve átadott autópálya-szakaszon közlekedik. Nyilván jó ideje nem frissítették.

Sokan sajnálják rá a pénzt, de nem kevesen vannak, akik olyan olcsó eszközöket vásároltak, amelyekben a térképek nem is frissíthetők. Márpedig, ha a szoftvernek nincs mivel összehasonlítania a műholdakról kapott jeleket, „nem programozták beléjük az új utakat”, az autó nem fogja tudni, hol van éppen. Ilyenkor a kijelzőn a semmiben áll/mozog az autót jelképező nyilacska, de hiába vannak körülötte utak, esetleg már lakóparkok is, a nem frissített szoftver nem képes azonosítani azokat.

A navigáció rendszeres frissítése és frissen tartása ugyanolyan fontos, mint a motorban az időszakos olajcsere, a keréknyomás és a fékek állapotának rendszeres ellenőrzése.

Fontos ugyanakkor, hogy ne csak az autót, hanem annak navigációs rendszerét is alaposan ismerjék a használóik. Tudják mennyire pontos, mik a gyengéik, milyen terepviszonyok közepette működik a legmegbízhatóbban és mikor kell fenntartásokkal kezelni a jelzéseit.

A forgalmi rend megváltozhat a navigáció két frissítése között!
Az ideiglenes terelésekre sem minden rendszer figyelmeztet!

Meg kell tanulni továbbá a GPS navigáció használatát. Nemcsak azt, hogy a bekapcsolás után mennyi időnek kell eltelnie, amíg „a rendszer feláll” és megbízhatóan működik. Hol mennyire pontos, egyáltalán hol használható és hol nem.

A legfontosabb azonban, hogy mindig a szemünknek higgyünk, és ne aszerint döntsünk, amit a „GPS mond”.

F.Gy.A.