A maradék alkohol és a „szubjektív józanságérzet” kettőssége

•  A tapasztalatok alapján nagyon sokan alábecsülik a maradék alkohol kockázatát
• A szervezetbe juttatott szeszesital lebomlásához időre van szükség, ami hosszú órákban mérhető. Egy italozással töltött este után, másnapos állapotban nem csak kockázatos a volán mögé ülni, hanem jogsértő is
• Az alkohol lebontásának képessége számos tényezőtől függ: a nemtől, testmagasságtól, testtömegtől, előzetes étkezéstől, fáradtágtól, pszichés állapottól stb.
• Az alkohol szervezetből való távozását a fizikai aktivitás, a kávé, az energiaital, a zsíros ételek fogyasztása, a hideg zuhany, valamint az alvás érdemben nem gyorsítja
• Tudományos vizsgálatok igazolják, hogy a gépjárművezetők sávtartási képessége, a reakcióidő lassulása, valamint a figyelem lanyhulása, a „másnapos” csoportnál hasonló mértékű volt, mint a 0,5 ezrelékes „ittas” csoport esetében

 

A közlekedésbiztonsági prevenció egyik speciális, összetett területe a „maradék alkohol” jelensége. Tény, hogy az alkoholfogyasztás és a biztonságos járművezetés összeegyeztethetetlen tényezők. Míg az ittas vezetés veszélyei közismertek, és szeszes ital fogyasztását követő járművezetés társadalmi megítélése egyértelműen elutasító, addig a maradék alkohol – vagyis a korábbi, például előző esti alkoholfogyasztásból származó, de még jelen lévő véralkohol – kockázatát sokan jelentős mértékben alábecsülik. A „másnapos” állapot gyakran hamis biztonságérzetet kelt: az érintett személy már józannak érzi magát, miközben a szervezetében még kimutatható mennyiségű alkohol található, amely objektíven rontja a járművezetési képességet. A szubjektív józanságérzet tehát nem jelenti azt, hogy a járművezető objektíven is alkalmas a biztonságos közlekedésre.

 

A maradék alkohol jelensége

 

Az etanol lebontása döntően a májban történik, viszonylag állandó ütemben. A szervezet átlagosan óránként körülbelül 0,1–0,15 ezrelék véralkohol-koncentrációt képes lebontani, azonban ez egyénenként jelentős eltéréseket mutathat. A lebontás sebességét befolyásolja ugyanis az ittas személy neme, testtömege, általános egészségi állapota, fáradtsága, pszichés állapota, továbbá az elfogyasztott alkohol mennyisége, az ivás időtartama, valamint az étkezés. Fontos hangsúlyozni, hogy a véralkoholszint csökkenésének legfontosabb tényezője az idő. Ennek következtében egy esti, nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás után másnap reggel még kimutatható, és a vezetési képességet is jelentősen befolyásoló alkohol lehet a szervezetben.

(Egy példával élve: ha egy 80 kg-os férfi egy intenzívebb esti italozás során 1,6 ezrelékes véralkoholszintet ér el, szervezetében még 10 óra pihenés után is mintegy 0,6 ezrelék körüli érték mérhető. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a maradék alkohol a vezetési képességét súlyosan korlátozza, másrészt az érintett személy volán mögé ülve bűncselekményi szintet elérő ittas vezetést valósít meg.)

 

Kognitív funkciózavarok és reakcióidő

A maradék alkohol jelenléte bizonyítottan korlátozza a biztonságos közlekedés képességét. A szakmai vizsgálatok alapján a járművezető figyelme ilyenkor szelektívvé válik, perifériás látása beszűkül, ami különösen kritikus lehet az útkereszteződésekben. Károsodik a távolság- és sebességbecslés képessége is, hiszen az agy lassabban képes feldolgozni a mozgó objektumok pozíciójának változását. A fentiek mellett úgynevezett pszichomotoros lassulás is bekövetkezik, amely egyik jellemző következménye a reakcióidő romlása.

Az Alcohol Hangover Research Group (AHRG) vizsgálatai megállapították, hogy a reakcióidő lassulása, valamint a figyelem lanyhulása a „másnapos” csoportnál hasonló mértékű volt, mint a 0,5 ezrelékes aktuális befolyásoltság alatt állók esetében.  Megállapították továbbá, hogy a figyelem és a memória funkciói akkor is gátoltak voltak, amikor az alkoholszonda már 0.00 ezrelékes értéket mutatott.

A holland Utrechti Egyetem szimulációs vizsgálatai azt igazolták, hogy a gépjárművezetők sávtartási képessége a véralkohol teljes lebomlása után is olyan mértékű romlást mutatott, amely megegyezett a 0,5 ezrelékes ittas állapotban mért értékkel.

A brit Brunel University kutatása pedig arra világított rá, hogy a másnapos vezetők hajlamosabbak a gyorshajtásra és egyéb közlekedési szabályok megszegésére, amely hátterében az önkontroll funkciók gyengülése áll.

 

A fáradtság és az alkohol együttes hatása

 

Sokan gondolják úgy, hogy szeszesital fogyasztása segíti az alvást, és az alkohol akár „esti altatóként” is megállja a helyét. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, hiszen tudományos vizsgálatok igazolják, hogy az alkohol kifejezetten rontja az alvás minőségét. Bár az alkohol segíthet az ellazulásban és lerövidíti az elalváshoz szükséges időt, ugyanakkor hosszabb távon, és a minőséget tekintve egyértelműen rontja az alvást. Az éjszaka első felében drasztikusan lecsökkenti a REM-fázisok időtartamát, majd a későbbiekben – amikor a máj elkezdi lebontani az alkoholt és az alkoholszint csökkenni kezd – a szervezet egyfajta éberség állapotába kerül. Az alvás szerkezete tehát töredezett lesz, amelynek az eredménye a reggeli rossz közérzet, a fáradtság és a „ködös” állapot. Ezért, ha valaki italozást követően másnap reggel volán mögé ül, annak forgalomban való részvétele kettős kockázatot hordoz: egyrészt az etil-alkohol közvetlen gátló hatását, másrészt a kialvatlanságból eredő koncentrációvesztést. Márpedig ez a kettős kockázat drasztikus mértékben megnöveli a vezetés közbeni mikroalvás esélyét, amely a nemzetközi tapasztalatok alapján az autópályákon bekövetkező közúti balesetek és tragédiák gyakori oka.

A szubjektív biztonságérzet kockázata

A közlekedéspszichológia „szubjektív józanságnak” nevezi azt az állapotot, amikor szeszesital fogyasztását követően, jellemzően több óra elteltével a járművezető fiziológiai tünetei (fejfájás, émelygés stb.) már enyhülnek, ezért az érintett józannak véli magát, és saját képességeit túlbecsüli. Ebben a fázisban a sofőr tévesen bízik a rutinjában, hiszen az idegrendszeri válaszreakciói még korántsem érik el a biztonságos szintet.

Következtetés

A cikkben is utalt tudományos vizsgálatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felelős járművezetéshez a szubjektív józanságérzet, a pótcselekvések, valamint a járművezetői rutin nem elegendők. A közlekedésbiztonság érdekében elengedhetetlen, hogy a járművezető kizárólag a teljes biológiai regenerációt követően üljön volán mögé, azaz akkor, amikor már valóban alkalmas a biztonságos járművezetésre. Egyértelműbben fogalmazva: ha a szervezetéből teljesen kiürült az alkohol, továbbá kellően kipihent állapotban van. Kockáztatni ugyanis soha nem szabad. Az csak a kisebbik probléma, hogy az érintett személyt tetten érik, és a cselekménye miatt büntetőjogi, vagy egyéb felelősségre vonják, ami szigorú szankciókat vonhat maga után. A nagyobb gond az, hogy a másnapos állapotban történő felelőtlen járművezetést emberi sorsok és életek bánhatják.

G.I.