„A szabadság ára a fegyelem”

• Interjú Talmácsi Gábor MotoGP világbajnokkal
• Talmácsi Gábor: kulturáltabb lett a motoros közlekedés
• A szezon kezdetén fel kell frissíteni az izommemóriát
• Vészfékezéskor ne gondolkodj, szűk kanyarban ne pánikolj!
• A motorválasztás ne divat vagy pénz kérdése legyen!

 

Talmácsi Gábor, 2007 gyorsaságimotoros-világbajnoka, ma már nem a tized- és századmásodpercekért harcol. Motoros, motorversenyző tapasztalataival másoknak segít minél jobb motorossá válni, hogy – mint mondta – a nap végén minden motoros hazaérjen.

Talmácsi Gábor a Magyar Mobilitási és Autóklub egy balesetmegelőzési célú rendezvényén nyilatkozott a lapunknak.

A szezon elején motoros balesetek soráról számol be a sajtó, meglehetősen sötét képet festve a helyzetről. Védőruha nélkül, olykor még bukósisakot sem viselve, adrenalintól hajtva száguldó motorosok tragédiáiról szólnak a hírek.

Ne dramatizáljuk túl a helyzetet

Talmácsi Gábor is olvassa a híreket, de azt mondja: nem kellene túldramatizálni a helyzetet. Egy tragédia is sok – ezt senki nem vitatja –, de szerinte a tendencia egyértelműen javul. Látványosan javul.

„Én az utóbbi években már folyamatosan azt tapasztalom az országot járva, hogy egyre kulturáltabb a motoros közlekedés Magyarországon – és kijelenthetjük: a motorosok is. Bizonyára vannak kivételek, történnek balesetek, olyanok is, amelyek elkerülhetők lettek volna fegyelmezettebb, biztonságosabb motorozással.”

Talmácsi szerint a sajtó hamar felkap egy-egy motoros balesetet, főleg, ha az súlyos következményekkel járt – de ettől még az utakon egyértelműen pozitív változás zajlik. Ami ennél is fontosabb: a balesetek közel felében nem a motoros a felelős.

A változás mögött a motoros közösség átalakulása áll. Ma már a motorosok nem homogén tömeg: külön világot alkotnak a városi ingázók, a túramotorosok, a pályamotorosok és azok, akik számára a terep jelenti az igazi kihívást. Minden csoportnak más a kockázatprofilja, mások az igényeik és más a közlekedési kultúrájuk is.

„Ez a differenciálódás önmagában egészséges jel, segítheti a biztonságos motorozás feltételeinek kialakítását – de nem ok az elégedettségre” – mondta a 2007-es MotoGP 125 cm³-es kategóriájának világbajnoka.

„Ettől nem szabad magunkat elbízni, jegyezte meg később. A szezonkezdés mindig nulláról indul. A reflexek tompábbak, a gumik hidegek, az aszfalt kiszámíthatatlanabb. Ami szeptemberben reflexszerűen működött, most újra tudatos figyelmet igényel.”

A test felejt, vissza kell szoktatni

„Minden motorosnak azt mondom, ha a szezonkezdés és a szezonkezdeti balesetek kerülnek szóba: Csak step by step. A visszaszokás – önmagunk és a forgalom újbóli ráhangolása a motorosok jelenlétére – nem opció, hanem kötelező feladat.”

A tavaszi szezonnyitó ünnep – legalábbis annak kellene lennie. Azonban épp ez az időszak, amikor a legtöbb motoros a legnagyobb kockázatot vállalja, amikor azt hiszi, ott folytathatja, ahol abbahagyta.

Nem ott folytatja. A test elfelejti. Az izommemória halvány, a szem nem szűri még automatikusan a veszélyeket, a fékezési reakcióidő lassabb. Ezekhez jön még a közben gyorsan változó hőmérséklet, a télen felszaggatott útburkolat, az alig látható burkolati jelzések. A motort sem kímélte a tél: a gumikat, a féket, a lánc állapotát mind ellenőrizni kell, mielőtt valaki azt hiszi, a tavasz első napján megint olyan, mint volt.

Aki megteheti, menjen el közlekedésbiztonsági tréningre. Jó oktatók vannak, egyre jobb pályák, ahol visszaszoktathatjuk magunkat a motorozásra, magyarázza Talmácsi. Ha pedig már újra teljesen urai vagyunk a gépünknek, okkal bízhatunk abban, hogy éles helyzetben is sokkal nagyobb eséllyel kerüljük el a bajt, mondta.

Később hozzátette: A tréning szó nem lélegzetállító kaszkadőrbravúrokat jelent. Nem arról van szó, hogy valaki gyorsabb legyen – hanem arról, hogy ami ma még tudatos, az váljon készséggé, reflexszerűvé. Vészfékezéskor ne gondolkodj: csináld. Szűk kanyarban ne ijedj meg: reagálj.

Így ami kontrollált körülmények között rutinná válik, az vészhelyzetben is ösztönösen működik majd.

Hogyan válasszunk motort magunknak?

A motoros nem légüres térben közlekedik. Az út közös – az autósokkal, a biciklistákkal, a gyalogosokkal, akik figyelmetlenek, fáradtak, sietnek, telefonálnak. A szezonkezdet éppen ezért is veszélyes: az autósok nem szoktak még hozzá a motorosokhoz. Nincsenek benne a fejükben.

Ebből következik a motoros alapstratégiája: nem elég jól vezetni, előre kell gondolkodni. Fel kell készülni arra, ami nem rajta múlik. Nem a másik hibájában bízni, hanem a másik hibájára számítani. Ez nem pesszimizmus – ez a túlélés logikája.

2013-ban egy versenybalesetben elszenvedett súlyos lábsérülés törte derékba Talmácsi karrierjét. Azóta tapasztalatból tudja: a sebesség és a kiszámíthatatlanság nem fér össze. A pályán minden kontrollált – a versenyzők, a pályabírók, a biztonsági zónák –, és mégis történnek súlyos balesetek, olykor halálos tragédiák. Az utcán azonban semmi nem kontrollált. Ott mindenki egymásra van utalva.

Talmácsi karrierje a Riga mopeddel kezdődött, aztán MZ, KTM, Aprilia, Derbi. Határozott véleménye van azokról, akik – mert van rá pénzük – egyből a legnagyobb vassal kezdenék a motoros karrierjüket.

„Érdemes a tudásunk alá lőni” – mondja egyszerűen. Nem fölé, alá. Jól kezelni egy kisebb motort többet ér, mint küzdeni egy nagy teljesítményű géppel, amely minden apró hibát azonnal és kőkeményen megbüntet.

De az igazi kérdés nem is a köbcentiméter. Vásárlás előtt azt kell eldönteni: mire kell a motor? Közlekedni? Túrázni? Adrenalint keresni egy zárt pályán? A válasz határozza meg a kategóriát – és ha valaki ezt a lépést kihagyja, könnyen olyan gépen találja magát, amely nem partner, hanem kockázat.

A jogosítványrendszer ezt részben szabályozza – egy 16 éves nem ülhet korlátlan teljesítményű motorra –, de a döntés végső soron a motorosé. A szabályok keretet adnak, a felelősség az emberé.

 

Lapunk is foglalkozott azzal a vitával, amelyet a védőruházat kötelezővé tételének gondolata robbantott ki az új KRESZ kapcsán. Talmácsi Gábor maga is részt vett ezeken a szakmai egyeztetéseken. Álláspontja árnyalt.

A biztonságnak a motoron is ára van

„Nem vagyok híve a szélsőségeknek. Aki nyáron 40 fokban, városi forgalomban, 45-tel robog A-ból B-be egy segédmotoron, attól nem várható el, hogy bőrruhában és teljes protektorban szálljon fel. De, aki ezer köbcentis, 200 lóerős géppel motorozik rövidnadrágban és papucsban – az nem a motorozás szabadságát éli meg. Saját életét teszi kockára. Olykor másokét is.”

Ráadásul a balesetek jó részében a motoros vétlen: nem adják meg neki az elsőbbséget, nem figyelnek rá, olykor észre sem veszik. Éppen erre való a megfelelő védőfelszerelés – nem csak a saját hibáinkra, hanem a másokéra is.

A törvény ma csak a bukósisakot teszi kötelezővé. A protektoros cipő, a gerinc- és mellkasvédő, a kesztyű csupán ajánlott. Talmácsi szerint azonban az ajánlott és a kötelező közötti különbség nem szabadság – hanem statisztika. Aki a „ha nem kötelező, akkor nem viselem” elvét követi, egy balesetben súlyos sérüléssel fizethet olyasmiért, aminek semmi köze nem volt a tudásához vagy a fegyelmezettségéhez.

Vannak ma már légzsákos mellények is, amelyek a korábbi gerincvédők tízszeresét nyújtják. A kérdés nem technikai: a technológia adott. A kérdés szemléleti – és anyagi. Ki mennyit hajlandó áldozni a saját életére.

Az aktuális évszaknak megfelelő védőruha megdrágítja a motorozást – Talmácsi ezt nem tagadja. De hozzáteszi: aki ezt az életformát választja, annak ezt is vállalnia kell. A szabadság ára a fegyelem. A pályán a győzelem volt a cél. Az utakon a cél más, egyszerűbb és sokkal fontosabb: hogy mindenki hazaérjen.

 

F. Gy. A.