A tanévkezdés veszélyei a közlekedésben
- Nem az első tanítási nap a legveszélyesebb, hanem a következő hetek
- A tanévkezdés közlekedési hatásai minden közlekedőt érintenek majd
- A családi autó hátsó üléséről sohasem tanul meg közlekedni a gyermek
- Nem elég azt mondani a gyereknek: nézz körül az úton, legyél óvatos!
Szeptember elején a tanévkezdés csalhatatlan jele, hogy a rendőrség és a polgárőrök megszállják az iskolák környékét. A hírekben megjelennek a fokozott ellenőrzéseket bemutató képek, a rendőrség illetékesei elmondják, hogy nem a bírságolás, hanem a megelőzés a céljuk. Továbbá az, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy az ország minden településén átrendeződik a közlekedés: reggel és délután az iskolák környékén megnő a gyalogos, kerékpáros és rolleres forgalom.
Megszólal néhány szülő is: „az autósok még a zebrán sem vigyáznak az átkelő gyerekekre, ezért örülnek az állandó rendőri jelenlétnek. Több zebrára, még inkább lámpával védett átkelőhelyre lenne szükség.”
A rendőrség egy-két hétig, a polgárőrök általában szeptember végéig fenntartják a fokozott ellenőrzést. Aki ez idő alatt száguldozik a tanintézetek környéki utakon, nem ad elsőbbséget a gyalogosoknak a zebrán, azt keményen megbüntetik, feljelentik, annak ellenére is, hogy az akció célja a megelőzés, és nem a bírságolás.
A hónap végére aztán minden visszatér a megszokott kerékvágásba.
Csakhogy a tanévkezdés nem egynapos, még csak nem is egyhetes kihívás a közlekedésben. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint több hétbe is beletelik, amíg a gyerekek, a szülők és gépjárművezetők megszokják az új közlekedési rendet.
Mi várható szeptember elején?
Egyik napról a másikra több százezer gyerek tűnik fel újra az utakon. Sok közülük most lép ki életében először egyedül a kapun, van, aki új iskolába, új útvonalra indul, a legtöbben azonban egyszerűen elfelejtették, milyen veszélyekkel kell számolniuk az iskolába vezető úton.
Korábban kezdődik a reggeli csúcs, tovább tart, és olyan helyeken is feltorlódik a forgalom, ahol nyáron még szinte üresek voltak az utcák. Mindezek hatását azok is megszenvedik majd, akiknek nincs iskolás korú gyermekük.
És a képet tovább bonyolítja, hogy egyre több gyerek elektromos rolleren vagy kerékpáron érkezik az iskolába. Ezek a járművek gyorsabbak, különösen a rollerek, a fékút hosszabb, a bukósisak-viselés pedig sokak számára még mindig nem magától értetődő.
Ami a rollereket illeti: bár a gyerek jó eséllyel örülne, ha elektromos rollerrel járhatna iskolába, a szeptemberi forgalomban ez közel sem veszélytelen megoldás.
Ami azonban talán a legfontosabb: a gyerek nem kisméretű felnőtt!
Nehezebben becsüli meg egy közeledő autó sebességét és távolságát, könnyebben elterelődik a figyelme, főleg, amikor fejben még vakációzik és a testmagassága miatt amúgy is szinte eltűnik egy parkoló autó mögött.
Egy közlekedésbiztonsági paradoxon
Sokszor épp a gyerekét óvni akaró szülő teszi veszélyesebbé a többi gyerek számára a közlekedést. Amikor tíz-húsz autó érkezik pár percen belül az iskola elé, mert a szülő a kapuig szállítaná a gyermeket, nehogy baja essék, a káosz szinte borítékolható. Az egyik megáll, a másik már indulna, de nem fér el, tolatni kezd, egy harmadik autó ajtai épp nyílnak, szabálytalan manőverek, dudaszó, káromkodás. Mindeközben a gyalogosan érkező gyerekek megpróbálnak átjutni az úton.
Nem véletlenül korlátozzák egyre több helyen Európa-szerte, nálunk is mind több városban az iskolák környékén az autóforgalmat a tanítás kezdete előtt és a kicsengetés utáni órában. És egyre több helyen kérik meg a szülőket, hogy ne fuvarozzák a gyermeküket az iskolakapuig. Tegyék ki őket néhány saroknyira, onnan már sétáljanak be egyedül.
Akkor a legbiztonságosabbak az iskolák környéki utcák, ha a legnagyobb gyalogos gyermekforgalom idején egyetlen autó sem jár arra!
A rendőrségi és polgárőri jelenlét szeptember elején fontos és látványos, azonban a kockázat nem ekkor a legnagyobb, hanem az azt követő hetekben, amikor a hatóságok fokozott figyelme már lankad, a szülők visszatérnek a napi rutinjukhoz, a gyerekek viszont még mindig nem tanulták meg és gyakorolták be az iskolába vezető biztonságos utakat és azt sem, hogy azokon milyen veszélyekkel kell számolniuk. Olykor még talán a veszélyeket sem ismerik fel egyedül!
Nem véletlen, hogy korábbi többéves elemzések szerint a hónapok közül épp a szeptemberi iskolakezdés jelenti a legnagyobb veszélyt a gyalogos gyermekbalesetek szempontjából. Tavaly közel 1400 tizennégy éven aluli gyermek sérült meg hazánkban közlekedési balesetben — a legtöbben nem okozóként, hanem elszenvedőként. Az elmúlt tíz évben közel kilencven gyermek halt meg az utakon közlekedési balesetben – ami szintén azt mutatja, hogy nem egy-két kritikus napról van szó, hanem egy egész tanéven átívelő, folyamatos kockázatról.
Az önállósodó, 9-10 éves korosztálynál ez a különösen érzékeny időszak: sok gyerek éppen ekkor kezd egyedül közlekedni, miközben a helyzetfelismerő képessége még korántsem éri el a felnőttekét. A veszély tehát nem szeptember első hetében csúcsosodik ki és tűnik el, hanem tartósan jelen van – csak az iskolakezdés utáni időszakban különösen.
Nem elég azt mondani, hogy…
A legjobb nemzetközi gyakorlatok közös pontja: nem elég egyszer elmagyarázni a gyerekeknek a szabályokat, és nem elég egyetlen napra rájuk fókuszálni minden figyelmet. Az iskolába vezető utat végig kell járni a gyerekkel – nem egyszer-kétszer, hanem egészen addig, amíg ő maga fel nem ismeri a veszélyes pontokat: a beláthatatlan kereszteződést, a parkoló autók takarását, a túl keskeny járdát, azt a helyet, ahol egyszerűen eltűnik egy sofőr látóteréből.
Nem elég azt mondani, hogy „vigyázz”. Meg kell mutatni azt is, mire!
Nem elég azt mondani, hogy nézz körül, mielőtt lelépsz a járdáról, azt is meg kell mondani, hogy mit kell nézni! Hogy milyen távol kell lennie az úton haladó autónak, amikor még leléphetnek a járdáról, és mikor ne induljanak el semmiképpen!
Igen, a szülőnek is ki kell szállnia egy időre a volán mögül: a gyerek a családi autó hátsó üléséről sosem tanul meg közlekedni. Akit mindig autóval visznek iskolába, sosem szerez tapasztalatot abban, hogyan kell figyelni, körülnézni, dönteni egy valós forgalmi helyzetben. Amikor eljön a pillanat, hogy egyedül induljon útnak – márpedig ez előbb-utóbb mindenkinél eljön –, felkészületlenül éri a forgalom.
A tanévkezdés nem arról szól, hogy egyetlen napon mindenki legyen extra óvatos, pusztán azért, mert akkor a szokásosnál több rendőr dolgozik az iskolák környékén. Azért kell körültekintőbbnek lenni, mert sokkal több gyermek közlekedik a nyáron szinte kihalt utcákon, és rájuk akkor is vigyázni kell, ha nincs rendőr a környéken.
Az elkövetkező hetekben egy közös tanulási folyamat veszi kezdetét, amelyben a gyerek, a szülő és minden más közlekedő is részt vesz. Amiben mindenki megtanulja, hogyan lehet kulturáltan, egymásra ügyelve közlekedni. Mert a nap végén mindenkit hazavárnak!
F. Gy. A.
