Ittas járművezetők közúti ellenőrzése Európában

  • Az ittas járművezetés szabályozása nemzeti hatáskörbe tartozik.
  • Ettől függetlenül a szabályozás és az ellenőrzés terén kontinensünk országai között számos hasonlóság mutatható ki.
  • Az ittas járművezetők kiszűrésének világszerte legelterjedtebb, és az Európai Bizottság által is ajánlott módja a véletlenszerű ittasság ellenőrzés (Random Breath Testing).
  • Ezt a módszert a rendőrségek a véletlenszerűen kiválasztott járművezetők által kilélegzett levegő alkoholtartalmának mérése érdekében alkalmazzák.
  • Ittasságra a járművezető vezetési stílusából, vagy – és ez a meghatározó – a jármű leállítását követően tapasztalt külső tünetekből lehet következtetni.
  • A külső tüneteken belül somaticus jegyek, valamint pszichés tényezők egyaránt utalhatnak szeszes ital fogyasztására.
  • Ugyanakkor az alkoholos befolyásoltság megállapítása kizárólag ittasság ellenőrzéssel (légalkohol-méréssel, illetve vér- és vizeletvétellel, valamint a kapcsolódó szakértői vizsgálattal) történhet.
  • A széles körű rendőri alkalmazást lehetővé tévő alkoholszondák az 1953. évtől kezdtek elterjedni, a világhírű Dräger cég mellett hazánkban is ekkor alkották meg az első kémiai elven működő üvegcsöves alkoholszondát.
  • Az Egyesült Királyságban 1967-ben határoztak meg először ittas vezetéssel kapcsolatos határértéket, és a szondáztatások is csak azt követően váltak rendszeressé.
  • Az egyes országok fokozott célellenőrzési gyakorlatában több hatékony módszer is megfigyelhető. Ezek közül a gyorsaságáról és hatékonyságáról egyaránt elhíresült finn ittasság ellenőrzési módszert 1977-től alkalmazzák – nem csak Skandináviában.

Az ittas járművezetés szabályainak meghatározása, valamint azok érvényre juttatása – a közúti közlekedésbiztonsággal kapcsolatos feladatok túlnyomó többségéhez hasonlóan – az Európai Unió jogrendjén belül a harmadik pillérbe tartozik. Ennek megfelelően a kapcsolódó szabályozási háttér kialakítása a nemzeti kormányok feladata, az Európai Unió testületei legfeljebb ajánlásokat tehetnek ezen a területen. Számos tényező következtében az egyes tagállamok között a szabályozás és a végrehajtás területén hasonlóságok mutathatók ki. Ennek hátterében az áll, hogy az ittas járművezetés Európa-szerte a közúti halálozások egyik legfőbb oka, és az egyes tagállamok többnyire hasonló közlekedésbiztonsági problémákkal küzdenek, de a közösségi és nemzeti érdekek, a nemzetközi együttműködés, a szakmai tapasztalatok és a bevált gyakorlatok megismerése, a technikai lehetőségek viszonylagos korlátjai, valamint egyéb tényezők is egyre inkább az egységessé váló szemlélet irányába mutatnak.

Véletlenszerű ittasság ellenőrzés az Egyesült Királyságban

Az ittas járművezetők kiszűrésének világszerte legelterjedtebb módja a véletlenszerű ittasság ellenőrzés (nemzetközi szóhasználatban: Random Breath Testing, rövidítve RBT), amely jellemzően a járművezető által kilélegzett levegő alkoholtartalmának vizsgálatát jelenti elektromos alkoholteszter, vagy hitelesített elektromos légalkoholmérő készülék által. Ebben az esetben az intézkedő rendőrök, közúti ellenőrök a napi, rutinszerűen végzett ellenőrzéseik alkalmával szúrópróbaszerűen állítják le a járműveket és vonják ellenőrzés alá annak vezetőjét, de megtehetik ezt fokozott ellenőrzések alkalmával akár valamennyi, az adott útszakaszon közlekedő jármű vezetőjével szemben – amennyiben ezt nemzeti jogszabály, vagy egyéb norma lehetővé teszi. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója alapján az RBT egy olyan közúti ellenőrzés, melyet a rendőrség a véletlenszerűen kiválasztott járművezetők által kilélegzett levegő alkoholtartalmának mérése érdekében végez. Ez azt jelenti, hogy a rendőrök bármikor megállíthatnak egy járművet, hogy ellenőrizzék a vezető leheletét az esetleges alkoholfogyasztás vonatkozásában. A WHO adatai szerint Írország és Ukrajna kivételével egész Európában ezt az ellenőrzési módszert alkalmazzák, de a Föld egészét nézve is a leggyakoribb ittasság ellenőrzési módszernek számít (a hatályos ír szabályok szerint a rendőrség, a Garda Síochána kizárólag ellenőrzési pontokon, célzott akciók keretében végezhet véletlenszerű légalkohol méréseket, a napi közúti ellenőrzések során nem).

A közúti ellenőrzést végzők általában annak a járműnek a vezetőjét vonják ittas ellenőrzés alá, akinél valamilyen oknál fogva az ittas járművezetés gyanúja fennáll. Az intézkedő rendőrök erre következtethetnek a járművezető vezetési stílusából, vagy – és ez tekinthető a meghatározónak – a jármű leállítását követően tapasztalt külső tünetekből.

A tüneteken belül az úgynevezett somaticus jegyek közül a járművezető megjelenése, öltözködése, alkoholszagú lehelete, megszokottól eltérő légzése, koordinálatlan mozgása, az ujj-orr próba, a Romberg-próba eredménye stb. egyaránt előzetes szeszes ital fogyasztásra utalhat. (A Romberg-próba során az illető egymás mellé teszi két lábát, behunyja szemét és kinyújtja két kezét, míg a nehezített Romberg vizsgálat során az érintett a lábait nem egymás mellé teszi, hanem terpeszbe áll). Ittas állapotra bizonyos pszichés tünetek is utalhatnak, mint például a járművezető magatartása, beszéde, tudatának állapota, tájékozódási képességének hiányosságai, érzelmi-hangulati megnyilvánulásai, érzékcsalódásai, téveszméi stb.

A külső tünetek jelenléte önmagában még nem ad egyértelmű felvilágosítást az előzetes szeszesital fogyasztásról, valamint az alkoholos befolyásoltság mértékéről, hiszen az egyén aktuális alkohol-tűrőképességétől, az alkoholhoz történő hozzászokásától függően egyes tünetek még magas véralkohol-érték mellett is negatívak maradhatnak, más tünetek alkoholhoz nem szokott személyeknél pedig a valósnál súlyosabb ittasságot jelezhetnek.  A szeszesital fogyasztás, valamint az alkoholos befolyásoltság megállapítása kizárólag ittasság ellenőrzéssel (légalkohol-méréssel, illetve vér- és vizeletvétellel, valamint a kapcsolódó szakértői vizsgálattal) történhet.

A Dräger gyár első alkoholszondája az 1950-es években

A járművezetők ittasságának ellenőrzése az 1950-es évek közepétől terjedt el kontinensünkön, a rendőri használatra alkalmas egyszerű, kémiai elven működő üvegcsöves alkoholszondák megjelenését követően (néhány országban viszont csak az 1960-as években valósult ez meg). Az eszközök megjelenése terén az 1953. év mérföldkőnek bizonyult. A német Dräger gyár ekkor dobta piacra első ilyen üvegcsöves eszközét, hazánkban ugyanebben az évben fejlesztették ki az úgynevezett Nagy-Zsigmond féle, kémiai elven alapuló alkoholszondát a debreceni Igazságügyi Intézetben, mely a későbbiekben Spiratest néven vált ismertté, és véglegesen csak 2011. júniusában vonták ki a rendőri használatból, továbbá Robert Frank Borkenstein is 1953-ban alkotta meg az első „Breathalyzer” készüléket az Egyesült Államokban.

Alkoholszondás ellenőrzés Magyarországon 1967-ben (kép: fortepan/Magyar Rendőr)

A feljegyzések szerint 60-70 évvel ezelőtt a rendellenes vezetési stílusból gyakrabban lehetett az ittas vezetőre következtetni, mint napjainkban. Ennek hátterében nem csak az akkori idők gyérebb forgalma, a közúti járművek jelenleginél jelentősen alacsonyabb száma, és mindezek által a forgalom jobb áttekinthetősége állt, hanem az is, hogy a legtöbb európai országban az ittas járművezetést – fel nem ismerve annak valódi kockázatait – még nem kezelték és nem is szabályozták kellő szigorral. Utóbbi következtében pedig nem volt olyan külső kényszerítő körülmény, mely elrettenthette, ill. visszatarthatta volna a járművezetőket attól, hogy szeszes ital fogyasztása után a volán mögé üljenek. Egyes országokban akár a napjainkban alacsonyabb szintűnek minősített szeszesitaltól befolyásolt állapotban is lehetett vezetni anélkül, hogy a cselekményt akkoriban szankció fenyegette volna.

Németországban 1973-ban csökkentették le a megengedett véralkohol-értéket 0,8 g/l-re. Korábban a járművezetők 1,3 g/l értékig jogszerűen közlekedhettek, és csak akkor számíthattak szankcióra, amennyiben magatartásukkal balesetet okoztak. Az Egyesült Királyságban a szabályozás még enyhébb volt, hiszen első alkalommal az 1967. évi közúti közlekedésbiztonsági törvény hatályba lépésével vezették be a legális véralkohol-értéket (BAC), és határozták meg azt a napjainkban is érvényes 0,8 g/l-ben (ezzel egyidejűleg kezdődött meg az alkoholszondák alkalmazása is, és abban az évben alapították meg a Lion Laboratories céget). Bár az 1960. évi közlekedésbiztonsági törvény alapján már korábban is szabálysértésnek minősült, ha valaki közúton, vagy más közterületen annak ellenére vezetett járművet, vagy tett arra kísérletet, hogy „ittasság, vagy kábítószer fogyasztás miatt alkalmatlan a vezetésre”, de az alkalmatlanság szintjét, különösen annak határát objektív módon megállapítani nem lehetett, továbbá nem számított jogellenesnek, ha a jármű vezetője a vérvételt – személyes szabadságjogaira hivatkozva – megtagadta. (Érdekesség, hogy az Egyesült Királyságban a BAC bevezetésének az adott lendületet, hogy az USA-ban 1964-ben közzétették a „Grand Rapids Effects Revisited: Accidents, Alcohol and Risk” című tanulmány eredményeit. A tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy 100 ml vérben 80 mg alkohol az a szint, amelyet követően a legtöbb sofőrnél meredeken megnőtt az esélye annak, hogy balesetet okozzon.)

A hazai fejlesztésű Spiratest alkoholszonda egyik változata (kép: fortepan/Urbán Tamás)

Az ittasság ellenőrzések általános, leggyakrabban alkalmazott módját a mindennapos, rutinszerű közúti ellenőrzések végrehajtása jelenti. Az ellenőrzéseknek ugyanakkor más módszerei is vannak.

A fokozott ellenőrzések és kampányok alkalmával több európai országban, közöttük Németországban is alkalmazzák az ittasság ellenőrzéseknek azt a módszerét, mely során a teljes járműforgalmat egy parkolóba, pihenőhelyre, nagyobb üzemanyagtöltő-állomások melletti jól elkülöníthető helyre stb. kiterelik, ott valamennyi járművet leállítják, és egy gyors vizsgálatot követően döntik el, mely sofőrökkel szemben alkalmaznak alkoholszondát. Ezek a vizsgálatok alapvetően az árulkodó külső tünetek keresésére irányulnak, vizuális megfigyelés, valamint kikérdezés útján, továbbá a koordinált mozgás ellenőrzésére a járművezető megmozgatásával (például megkérik arra, hogy nyissa fel a motorháztetőt).

Finnországban pedig 1977 óta egy olyan ellenőrzési módszert alkalmaznak, mely során az adott útszakaszon haladó valamennyi járművet leállítják, és minden egyes járművezetőt elektromos alkoholteszterrel ellenőriznek. Egy-egy ellenőrzés mindössze néhány másodpercig tart, hiszen a „finn módszer” során az ellenőrzést végzők a légalkohol-mérésen túl – egyéb körülmény, illetve gyanú hiányában – semmilyen más vizsgálatot nem végeznek.

Elektromos légalkoholmérő készülék alkalmazása Finnországban

Végezetül: az Európai Bizottság 2003. október 21-án adta ki a közlekedésbiztonságra vonatkozó rendészeti tevékenységről szóló ajánlását (száma: (EB/2004/345). Az ajánlásban a Bizottság nevesítette a halálos közúti balesetek legfőbb okait (sebességtúllépés, ittas járművezetés és a biztonsági öv használatának elmulasztása), kijelentette, hogy közlekedésrendészeti tevékenység a halálos kimenetelű és a sérüléssel járó közúti balesetek megelőzésének és mérséklésének fontos és hatékony módja, továbbá megállapította, hogy az ittas járművezetés tekintetében a legjobb gyakorlat „a véletlenszerű légzésminta-vétel az alkoholtartalmat jelző és az alkoholszintet kimutató eszköz alkalmazásával”.

G.I.