Közlekedési nünüke 2.

Nem állítom, hogy amiről most szó lesz, általános jelenség. Talán még nem az. Mégis azt gondolom, abban egyetérthetünk, hogy létezik egy igenis bosszantó, idegeket borzoló közlekedési helyzet, amelynek következményei áthatják napjainkat. Nem csigázom tovább az olvasó kíváncsiságát, elárulom, hogy a parkolásról kívánok most – mint egyik „kedvenc” közlekedési nünükémről – értekezni.
A parkolás rendjéről ezúttal nem tartanék kiselőadást, hiszen azt a KRESZ meglehetősen szabatosan megfogalmazza, és a szabályokat elvileg minden jogosítvány tulajdonosa magáévá tette. Mondom, elvileg. Mert a gyakorlat egyre inkább mást mutat. Mivel sem a szabálysértési kódex, sem a büntetőtörvénykönyv nem tartalmaz a parkolás rendjére vonatkozó szándékos vagy gondatlan alakzatokat, jómagam öntevékenyen alakítottam át ezeket a meghatározásokat a törvényen kívüliekre, illetve az egyszerűen butákra.
Lássuk először a törvényen kívülieket. Esetükben szó sincs arról, hogy elfelejtették volna a KRESZ elméleti vizsgaanyagát, csupán nagy ívben és amúgy általánosságban leszarják a szabályokat. Ehhez elég egy márkás, lehetőleg nagy teljesítményű személyautó, napjainkban leginkább terepjáró, vagy 50-es, súlyosan tetovált bicepsz és hozzá illő elegáns atlétatrikó. A legjobb a kettő ötvözete. Ez már feljogosítja őket arra, hogy bárhol, bármikor parkoljanak, a lehetőségeik sokkal jobbak, mint azoké, akik mozgássérült kártyával rendelkeznek, hiszen nekik a mozgássérülteknek kijelölt helyekre is „jogosítványuk” van. A vicces az, hogy gyakran tényleg van mozgássérült igazolványuk, ami azért – lássuk be – elég fura egy első látásra is 500 lóerős autó esetében. De az is lehet, hogy a sok éven át élére állított forintokkal sikerült megugraniuk az egykor Velorex és a Porsche Cayanne közötti szakadékot. A lényeg azonban, hogy számukra nem létezik parkolást, megállást, várakozást tiltó tábla, felfestés, bója vagy bármi, esetükben legfeljebb a több mázsás betondarab vagy a szögesdrót lenne hatékonyan alkalmazható. Ők azok egyébként, akik szemrebbenés nélkül állnak meg kapubejárókban, ahol a tulaj aztán – látva ezeket a „mozgássérült” fiatalembereket – valamilyen ismeretlen oknál fogva nem igazán meri szóvá tenni az apró kis szabályszegést.

A kapubejárók előtti parkolással már voltaképpen át is térhetnénk a gondatlan vagy az egyszerűen buta ember verzióra, ha nem lenne itt még egy közbülső kategória, az áruszállító, a futár. Mert ők azért kétségtelenül más megokolásból ugyan, de legalább annyira szabálytalanok és idegesítők tudnak lenni, mint az előzőekben vázolt „kollégáik”. Tudom, őket sokszor a kényszer, a nagyvárosi lehetetlen forgalmi helyzet viszi rá arra, hogy komplett utcák forgalmát tartsák fel, bár – ahogy nem egyszer látom – kis jóindulattal akár úgyis helyezkedhetnének, hogy autóstársaik elférjenek mellettük. A kis jóindulat azonban amúgy is komoly hiánycikk ebben az országban, miért pont az áruszállítókon kérnénk számon?
No, akkor következzenek az egyszerűen buták. Az első kategóriával közös jellemzőjük, hogy a KRESZ-t ők sem felejtették el, csupán térlátásuk és kreativitásuk teljes hiányában képtelenek azt alkalmazni. Ők nem állnak tiltott helyekre – legalábbis szándékosan nem -, viszont ahova vagy ahogy megállnak, abban nincs sok köszönet. Észre sem veszik, hogy zsákutcát csinálnak egy normálisan, körforgalomra kialakított parkolóból, hogy ferde beállásukkal két helyet is elfoglalnak egy felfestett parkolóban, hogy parkolásukkal lehetetlenné teszik mások távozását mondjuk egy bevásárlóközpontból. Üveges tekintetükön messziről látszik, fogalmuk sincs, hogy éppen merre járnak, mit csinálnak, arról pedig végképp nincs, hogy mozgásuk vagy éppen parkolásuk milyen következményekkel jár majd a többi autós számára. Amúgy a jószándékukat nem vonnám kétségbe, legfeljebb a szellemi képességeiket. Ebből eredően jegyeztem meg néhány sorral feljebb, hogy ők is hajlamosak más kapubejárójába állni, csak ők – szemben a nagy királyokkal – nem szándékosan teszik ezt, hanem azért, mert észre sem veszik a kaput.
Nehéz helyzetbe kerülnék, ha valaki arra szólítana fel, hogy válasszak a két (három) kategória közül, aszerint, hogy melyiket tolerálom jobban. Nem is nagyon szeretnék választani. A legjobb lenne, ha egy kicsivel nagyobb figyelmet és tiszteletet tanúsítanánk egymással szemben a közlekedésben. Meg amúgy az élet más területein is.

S.G. 

Fotó: F.A.