Nem száguldozom, csak felveszem a forgalom ritmusát!

• A vezetőnek be kell tartania a szabályokat, és együtt kell működnie a körülötte lévő közlekedőkkel – mondja a KRESZ.
• Vannak olyan városi útszakaszok, ahol a többség gyakran és tartósan túllépi a megengedett sebességet. Mit tesz ilyenkor jó vezető: feltartja a sort vagy maga is szabályt szeg?
• A forgalom folyamatosságának a biztosítása minden járművezető kötelezettsége, de a körülmények nem mindig teszik lehetővé az ésszerű kompromisszumot.

Jenő tipikus magyar sofőr: szenvedélyből vezet. Lujza, a felesége emiatt rendszeresen megrója: Lassíts, Jenő! Hova rohansz? Nem késünk le semmiről. Jenő ilyenkor mindig ugyanúgy válaszol: – Nem száguldozom, szívem, csak felveszem a forgalom ritmusát!

Csakhogy a magyar KRESZ nem ismeri „forgalom ritmusa” kifejezést. Ez inkább köznyelvi megfogalmazás. A KRESZ-ben viszont megjelenik a forgalom folyamatosságának biztosítása, mint követelmény, illetve a „forgalom zavartalansága” és „a forgalom többi résztvevőjéhez való alkalmazkodás” elve. Például a szabályok előírják, hogy a járművezetőnek úgy kell közlekednie, hogy a többi járművet indokolatlanul ne akadályozza vagy veszélyeztesse – ebből következik, hogy a vezetőnek igazodnia kell a forgalom átlagos sebességéhez, azaz annak ritmusához.

Igen ám, de mit tegyen a vezető, ha a forgalom átlagos sebessége túllépi a megengedett legmagasabb sebesség határát? Ez azért jó kérdés, mert itt ütközik a forgalom ritmusához igazodás elve a sebességhatárok betartásának kötelezettségével.

A KRESZ ugyanis egyértelműen kimondja, hogy a vezetőnek a megengedett legnagyobb sebességet nem szabad túllépnie, akkor sem, ha a környező forgalom gyorsabban halad. Ez abszolút szabály.

Ha a forgalom szereplőinek többsége túllépi a sebességhatárt, a vezetőnek két dolgot kell szem előtt tartania. Először is nem gyorsíthat a tiltott mérték fölé. A szabályszegést nem menti az, hogy mások is megszegik a szabályt. Másodszor azonban fontos a biztonságos közlekedés: ha a sebességhatár betartása miatt egy adott jármű lassabban halad a többieknél, akkor igyekeznie kell a lehetőségekhez mérten segíteni a gyorsabb járművek előzését jobbra húzódással, esetleg sávváltással, ha van rá mód.

De általában nincs rá mód. Ezért aztán mi történik, ha Lujza vezet? A tipikus női vezetőt leginkább az különbözteti meg a szenvedélyes férfi sofőröktől, hogy racionális és kockázatkerülő a magatartása a döntései során. Nem várja a piros lámpa végét fel-felhördülő motorral, élesre állított bokával, hogy elkapja a rajt pillanatát. Megvárja, amíg zöldre vált a lámpa, és azután teszi sebességbe a váltót, azután engedi rá a kuplungot, és csak azután gyorsít, de akkor sem nagyon, hiszen 150 méter után ott a következő lámpa. A Lujza mögött haladó szenvedélyes típusú sofőr megőrül, hiszen ő már régen kilőtt volna. Hogy veszi be az éles kanyart Lujza? Lassan, szélesen, kényelmesen, és a kigyorsítás is megfontolt. Jenő az ő helyében minimális fékezéssel, szűk geometriával, végig magasan tartott fordulatszámmal, csikorgó kerekekkel tudná le a derékszögű kanyart, és igyekezne minél előbb felvenni az utazósebességet. Mit tesz Lujza, ha utolér egy nála lassabb autót? Lassít, sóhajtozik és reméli, hogy az illető elkanyarodik vagy más módon tűnik el a képből. Jenő rátapad az előtte haladó lökhárítójára, a bal elejével gyakran vagy folyamatosan kikukucskál mögüle, és az első adandó alkalommal megelőzi. De nemcsak megelőzi, hanem a fontos dolga után járó, azaz felelősségteljesen viselkedő ember megvetésével is sújtja: benéz a szélvédőjén, szemkontaktust keresve. Rádudál, esetleg mutat vagy kiabál is valamit. Ha teljesen elgurult a gyógyszere, akkor megelőzi és ráfékez – ahogy mondani szokták, büntetésből. Értsd: nevelési célzattal. Tanulja meg egy életre…

A racionális és a szenvedélyes sofőrök nap mint nap összeakadnak és torzsalkodnak a közutakon. Egy francia közlekedésbiztonsági kezdeményezés szerint a férfiak vezessenek úgy, mint a nők.

Jó, jó, de mit szól ehhez Jenő?

N.V.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik szerkesztőségünk álláspontjával.