Nemcsak az öregek mennek szembe a forgalommal

Vannak, akik benézik a táblákat és vannak, akik direkt hajtanak rossz irányba.

Az internet népe mindig is gyorsan elítélte azokat az idős embereket, akik a forgalommal szemben hajtottak fel az autópályára és ezzel halálos balesetet okoztak. „Miért kell egy ilyen öreg embernek jogosítványt adni”, írta sok tévedhetetlen kommentelő az után is, hogy húsvétkor Budapesten egy 90 éves férfi az Opeljével a Soroksári úton folyamatosan balra sodródva áthajtott két piros lámpán, majd fékezés nélkül belerohant a szembe haladó szélső sávban a megállóban várakozó Volán buszba. Pedig ez az eset szerencsére nem követelt emberéletet, csak az idős sofőr sérült meg. Az elsődleges adatok szerint az Opel 90 éves sofőrje elaludhatott a volán mögött.

Az ítészek nem nyilván nem tudják, vagy ha mégis, nem akarnak tudomást venni róla, hogy az efféle balesetek zömében – nem az elalvásosokban, hanem a forgalommal szembe hajtások miatt bekövetkezőkben – közel hasonló arányban érintettek az idősek, mint a fiatal, kezdő vezetők.

Pár éve, egy akkoriban történt nagy port kavart súlyos baleset után, több mint 4000 autós megkérdezésével készült egy nem reprezentatív felmérés, melyben döntően hivatásos sofőrök válaszoltak egyebek között arra a kérdésre, hogy kerültek-e már olyan forgalmi helyzetbe, amikor valaki (esetleg ők maguk) szembe ment a kötelező haladási iránnyal. A válaszok megdöbbentő képet festettek közlekedésbiztonságunkról.

A válaszadók több mint fele legalább egyszer szemtanúja volt annak, hogy más valaki az egyirányú utcának azon a végén hajtott be, ahol tilos volt; az összes választ adó 38 százalékának több ilyen élménye is volt. A megkérdezettek 37 százaléka közvetlenül is érintett volt ilyen szituációban, de szerencsésen megúszta, a többség azonban csak távolról látta, hogy valaki huzamos ideig a forgalommal szemben haladt az egyirányú utcában vagy a sztrádán.

Az esetek 45 százaléka Budapesten történt a beszámolók szerint, 19 százaléka pedig lakott területen kívül.

De a felmérés szerint nem az autópályákon és azok felhajtóin, illetve a parkolóikból kivezető utakon tévesztenek a legtöbben sávot, s indulnak el szembe a forgalommal. A sztrádákon a megkérdezettek által látott, átélt eseteknek csupán a 76 százaléka történt, az autóutakon pedig még ennél is kevesebb, az összes bevallott eset 3 százaléka. A legtöbben (a válaszadók 52 százaléka) átlagos egyirányú utcákban futottak össze a menetiránnyal szemben haladó járművekkel, további 13 százalékuk pedig olyan főúton, ahol a szembe haladó sávokat korláttal vagy más módon elválasztották egymástól.

Még mielőbb bárki is azt hinné, az ilyen esetek éjszaka történtek vagy rossz látási viszonyok közepette, ami azt sejtetné, hogy a körülmények miatt nem tudtak jól tájékozódni az érintett sofőrök, vagy eleve olyan emberekről van szó, akik az élet más területén is rendszeresen áthágják a törvényeket, nehézfiúk és más alvilági alakok, újgazdagok, akik csikkzsebből kifizetik a bírságot, ha esetleg rajtakapják őket, a felmérés szerint az esetek 80 százaléka nappal és jó látási viszonyok között történt, s a megkérdezettek elmondása szerint négy esetből háromban az időjárás sem befolyásolhatta a sofőrök tájékozódási képességét.

A nem reprezentatív közvélemény-kutatás eredményéből az is kiderült, hogy a válaszadók által említett eseteknek csak a 12 százaléka vezetett balesethez. Ez már csak azért is több, mint elgondolkodtató, mert a hivatalos statisztikák szerint a forgalommal szemben haladók által okozott balesetek ritkák, ám igen súlyos kimenetelűek.  Okozóik egyfelől fiatal, rutintalan sofőrök, akik nem ritkán ittasan vállalnak direkt kockázatot, másrészt idős úrvezetők, akik (főleg rossz látási viszonyok között) elnézik az útbaigazító táblákat, ezért hajtanak rá ossz irányba az autópályára például.

A megkérdezettek 12 százaléka elismerte, hogy legalább egyszer (de közülük minden negyedik többször is) hajtott már be egyirányú utcába szembe az előírt haladási iránnyal, vagy közlekedett már más utakon szembe a forgalommal. Az összes válaszadó 4 százaléka azt is beismerte, hogy ezt szándékosan tette, az esetek 90 százalékában  lakott területen. Minden második ilyen eset Budapesten történt.

Akik részesei voltak efféle afféroknak, többnyire nem tudtak magyarázatot adni arra, miért hajtottak szembe a forgalommal. Sokan nem is kerestek mentséget. Akik mégis, azok általában a körülményekre, az adott út rossz kitáblázottságára, vagy a nem megfelelő helyismeretterükre, a lekopott, nem igazán látható útburkolatra hivatkoztak, illetve – az összes érintett 5 százaléka – a GPS-t hibáztatta, azt mondták, az irányította őket rossz sávba.

Összességében, akik maguk is hajtották már szembe a forgalommal, többnyire azért elismerték, hogy nem figyeltek a KRESZ-táblák utasításait (47 százalék), nem követték azokat, szabálytalanul fordultak meg (11 százalék), vagy másfajta, de a saját felelősségüket nem vitató (29 százalék) választ adtak.

Megkérdezték az autósokat arról is, hogy szerintük miképpen lehetne megelőzni, hogy a jövőben ők vagy mások véletlenül vagy figyelmetlenségből a forgalommal szembe hajtsanak be egy például egyirányú utcába, vagy fel az autópályára. A válaszok meglehetősen nagy szórást mutattak. A többség (28 százalék) a jobb infrastruktúrától várta a megoldást, amit úgy terveztek meg, hogy szinte vezesse a járművezetőket. Minden ötödik válaszadó beérte volna azonban jobban látható és egyértelmű közlekedési táblákkal is. Kilenc-tíz százalékra tehető azoknak a száma, akik szerint a megoldás a járművezető-képzés javítása jelentené a problémára, vagy épp az egyértelmű és mindig jól látható útburkolati jelek, illetve a megfelelő helyekre kihelyezett figyelmeztető-figyelemfelhívó táblák.

A kutatás készítői a felmérés anyagát és annak megállapításait anno eljuttatták a közútkezelőkhöz. Az autósok által javasolt számos megoldás, mint például a jobb, egyértelműbb kitáblázottság, vagy a figyelemfelhívó táblák kihelyezése az óta egyre több helyen már megvalósult.

F.Gy.A.