Őzveszély!

• Tanácsos komolyan venni a vadveszélyre figyelmeztető táblákat!
• Autósok figyelem: augusztus végéig tarthat az őzek párzási szezonja!
• A vadásztársaságok nem felel a kitáblázott úton bekövetkezett vadkárért
• Inkább gázolja el az állatot, mint hogy fának rohanjon!
• Őzgázolás után is rendőrt kell hívni, mert az is közlekedési baleset!

Az őz – jogilag – veszélyes üzem. A július közepétől augusztus közepéig, végéig tartó párzási időszakban ráadásul sokkal kiszámíthatatlanabb, mint máskor. Érdemes mindezekre figyelemmel lenni, ha valaki vadveszélyes területen autózik.

A 2015-ben módosított Vadvédelemről és vadgazdálkodásról szóló törvény kimondja ugyan, hogy a vadászatra jogosult a vadászható állat által az erdő- és mezőgazdaságon kívül másoknak okozott kárt köteles megtéríteni, de kimondja azt is, hogy mivel a vadgazdálkodás fokozott veszéllyel járó tevékenység, a vad és (például) egy autó összeütközése esetén a Polgári Törvénykönyv veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy mindenkinek magának kell viselnie a saját kárát. A sofőr nem fizet az elgázolt vadért, el sem viheti a tetemet, ha mégis megteszi, az lopásnak minősül és aszerint is járnak el vele szemben. A területen vadászati joggal rendelkező vadásztársaság pedig nem tartozik felelősséggel az autóban keletkezett károkért. Mindez persze csak ott és csak akkor igaz, ha az adott úton táblákkal előre jelezték a vadveszélyt.

Már csak a fentiek miatt is érdemes lesz az elkövetkező hetekben különösen óvatosnak lenni ott, ahol a táblák vadveszélyre figyelmeztetnek és főleg az erdős-bozótos területeken átvezető utakon. Az óvatosság ez esetben azt jelenti, hogy célszerű az adott úton megengedettnél lassabban haladni, még akkor is, ha ezt az út- és látási viszonyok egyébként nem indokolnák. Mivel a vadak a párzási időszakban szürkülettől pirkadatig jóval aktívabbak, mint máskor, tanácsos este, éjszaka és hajnalban lassabban vezetni a megszokottnál.

A rendőrök és a vadászok egyaránt azt javasolják, ahol és amikor csak lehet, fényszóróval közlekedjenek az autósok és a motorosok. A reflektor fényénél ugyanis könnyebb észrevenni az út szélén vagy épp az úthoz közeli fák, bokrok között mozgó állatokat. Világító szempárokat kell keresni a fák és a bokrok között.

Ha szembe jön egy másik jármű, a reflektort értelemszerűen le kell kapcsolni. Ám célszerű ilyenkor egyszersmind visszavenni a sebességből is egy keveset, még akkor is, ha azt a forgalom és az út szélessége és állapota egyébként nem indokolná. Mert amikor elhalad egymás mellett két kivilágított autó, a sofőrök nem vagy nehezebben és csak jóval később vesznek észre egy esetleg épp akkor előbukkanó vadat.

A vadveszélyes utakon különösen fontos, hogy mindenki az utat figyelje, ne mobilozzon, amit amúgy is tilos vezetés közben. Azonban az őzek párzási időszakában bármikor, bárhonnan felbukkanhat egy riadt őz. Azt pedig még a gyakorlott erdőjárók sem tudják, hogy mikor és hol rohannak át az úton. Ami viszont szinte biztosra vehető, különösen a párzási időszakban, hogy ahol egy őz már felbukkant, ott több is lehet, és előbb vagy utóbb azok is kiugranak az úttestre.

A tapasztalatok szerint őzek kisebb-nagyobb csapatainak felbukkanására és átszáguldására egy-egy forgalmas úton számítani lehet szinte minden az erdőkön áthaladó utakat keresztező földutakon, kiránduló-utakon. Ezeket, legalábbis a nagyobbakat, a GPS-ek is jelzik. De egy-egy magányos őz vagy kisebb őzcsapat bárhol és bármikor előugorhat a semmiből.

Aki az út közepén tanácstalanul álldogáló őzzel találkozik, lassítson, kapcsolja le a reflektort és dudáljon. Általában ennyi is elég az őz elriasztásához. Attól nem kell tartani, hogy a pár tízkilós állat ellenfélnek tekinti az autót és megtámadja.

Azonban az előfordulhat, hogy az állat féktávolságon belül ugrik az autó elé. Ilyenkor a vészfékezés az egyetlen megoldás. És persze tanácsos tövig nyomni a dudát is, hátha az őznek az utolsó pillanatban mégis sikerül félreugrania. Azt azonban nem tanácsolják a szakemberek, hogy az állat életének védelmében bárki is hirtelen félrerántsa a kormányt, mert ez az állatbarát gesztus könnyen az életébe kerülhet.

Bár egy 20 kilós őzzel való ütközéskor – ha a megengedett sebesség maximuma közelében halad az autó – akár egy tonnás erőhatást is kifejthet az autóra, ami csúnya nyomot hagy a karosszérián, de még mindig kisebb kockázattal jár az őzet elütni, mint a hirtelen kormányzás miatt lerepülni az útról és egy fának csapódni.

Ebből azonban az is következik, hogy minden autósnak fel kell készülnie arra, hogy az előtte haladó jármű egy felbukkanó őz miatt vészfékezésre kényszerül. Ezért tanácsos a vadveszélyes utakon az előírtnál is nagyobb követési távolságot tartani.

Egy őz elgázolása közlekedési balesetnek minősül, tehát rendőrt kell hívni. Arról megoszlik a szakemberek véleménye, hogy mit tegyen és mit ne tegyen az autós a rendőrök megérkezéséig. Nyilván az elakadásjelző háromszöget ki kell tenni, és be kell kapcsolni az elakadásjelzőt.

Egyesek azt javasolják, hogy a baleset után az autósok húzzák le az  úttestről a vadat, nehogy mások is balesetet szenvedjenek miatta. Célszerű ezt kesztyűben tenni, vagy valami rongyfélével megfogva a tetemet az esetleges fertőzésveszély (például a veszettség lehetősége) miatt. Mások azonban óva intenek mindenkit, hogy akár csak  hozzáérjenek az úton fekvő állathoz, mondván: Korán sem biztos, hogy az elgázolt állat el is pusztult, így akár komoly veszélynek is kiteheti magát az, aki óvatlanul hozzáér.

Értelemszerűen azt sem javasolják a szakemberek, hogy bárki is az ütközéskor megsérült, de a helyszínről még elmenekült vad után induljon. Bízzák ezt a vadászokra, és a kutyáikra, akiket egy-egy vadbaleset után hivatalból értesít a rendőrség a történtekről.

F.Gy.A.

Fotó: Pixabay