Motoros rollerek: az előnyük a veszélyük

• Kétszer annyi balesetet okoznak, mint ahányban vétlen áldozatok
• Abból kell kiindulni, hogy az e-rollerek tartósan velünk maradnak
• Nemcsak a tudatlan rollereseknek kellene mielőbb megváltozniuk
• Három javaslatcsomag, aminek a végrehajtása nem tűrne halasztást

 

Tíz éve jelentek meg az első elektromos rollerek Magyarországon, három évvel később már tömegesen futottak az utakon. Népszerűségük, ahogy használóik száma is, azóta folyamatosan nő, miközben sokan betiltatnák vagy erősen korlátoznák használatukat.

A korlátozáspártiak a rollerbalesetek számának gyorsütemű növekedésével érvelnek. Túl sok gyermek- és fiatalkorú sérül meg, egyre súlyosabban, amit az orvosok is igazolnak.

Persze nem a motoros rollerek veszélyesek a közlekedőkre, hanem az azokat felelőtlenül használók. 2024, 2025 és 2026 első öt hónapjának baleseti statisztikái szerint: az elektromos rollerrel közlekedők minden évben több, mint kétszer annyi balesetet okoztak átlagosan, mint ahánynak vétlen áldozatai voltak.

Ugyanebben az időszakban ez az állítás rajtuk kívül csak a kerékpárosokra és a segédmotoros kerékpárral közlekedőkre volt igaz, de ez utóbbi két kategóriában csak tizedszázalékokkal haladta meg a baleset okozóinak aránya az áldozatokét.

Mi a baj és a motoros rollerekkel?

Ami talán még ennél is fontosabb kérdés: mit lehet, avagy mit kellene tenni a jelenlegi helyzetben ahhoz, hogy a legnagyobb számban futó mikromobilitási eszközök ne súlyos közlekedésbiztonsági kockázatot jelentő járművek legyenek, hanem egy választható, rövid távolság megtételének praktikus módja a többi között?

A Közlekedéstudományi és Építésügyi Minőségellenőrző Intézet (KTI), a Magyar Közút Zrt., a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) és a Széchenyi Egyetem szakértőinek a témában nemrég publikált hiánypótló tanulmánya egyebek között erre a kérdésre keresi a választ. A tanulmányt a MABISZ honlapján tették közzé.

A tanulmány innen is elérhető

Az elemzés egyebek között rámutatott: a mikromobilitás már nem csupán divatos közlekedési alternatíva, hanem egy jelentős összetett szakmai, jogi és infrastrukturális kihívás is, amely azonnali, rendszerszintű válaszokat követel.

Szögezzük le! Mikromobilitási eszközök eddig is léteztek. Voltak, vannak a hagyományos, emberi erővel hajtott eszközök, a klasszikus kerékpár, gördeszka, roller és görkorcsolya. A 2010-es évek közepén jelentek meg ezek elektromos hajtású verziói szintén elektromos hajtású társaikkal egyetemben, mint a segway, a monowheel vagy a hoverboard.

Ezek hagyományos társaikhoz képest rendkívüli gyorsulásra képesek, a városi forgalomban a gépjárművekével azonos sebességgel tudnak haladni. Kis méretük miatt nehezen észrevehetők. Összecsukhatóságuk és a könnyű szállíthatóságuk érdekében választott könnyű szerkezetük miatt törékenyek, veszélyesek. Kis kerekeik pedig a legkisebb úthibákra is érzékennyé teszik őket.

Még ha kissé leegyszerűsített megállapítás is, tény: összességében a motoros rollereknek épp az a hátrányuk műszaki értelemben, ami az előnyük.

De ezért érintettek oly’ sok balesetben?

Erre a kérdésre egyáltalán nem magától értetődő a válasz. Az tudható, hogy a rolleres balesetek aránya világszerte rohamosan emelkedik, persze a motorosroller-használat is. Azonban – és maradjunk itthon – a mikromobilitási eszközökkel kapcsolatos balesetek alapos vizsgálata komoly akadályokba ütközik. A legnagyobb gond a megbízható adatok hiánya.

Magyarországon a közúti közlekedési balesetek adatainak gyűjtését elsődlegesen a rendőrség végzi a helyszínelések során, míg az adatok feldolgozásáért, aggregálásáért és a statisztikai elemzésekért a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a Közlekedéstudományi Intézet (KTI) felel. Mivel azonban a motoros rollerek és társaik nem tartoznak egyik ma létező járműkategóriába sem, esetleges volt, hogy a helyszínelő rendőr hogyan rögzítette a rollerbalesetet a statisztikában.

Ez jelentősen megnehezíti a visszamenőleges adatgyűjtést és a pontos statisztikai szűrést, elemzést. Nem beszélve arról, hogy az úgynevezett egyszereplős balesetek (például, amikor a rollerező elesik, fának vagy falnak hajt) nem jelennek meg a statisztikákban.

Azonban a meglévő adatbázisok elemzése is azt mutatja: a mikromobilitási eszközök használói a közlekedés legvédtelenebb résztvevői közé tartoznak. Nem védi őket sem karosszéria, sem semmiféle passzív biztonsági eszköz, kevés kivételtől eltekintve nem viselnek védőruhát és bukósisakot, mint a motorosok.

A rendőrségi statisztikák szerint mindeközben lényegesen több balesetet okoznak a rolleresek, mint ahány esetben a vétlen áldozatok.

Hogyan okoznak baleseteket a rolleresek?

1. Az elsőbbség meg nem adása: Ez a leggyakoribb, különösen a kereszteződésekben, a kerékpársávok és az úttest találkozási pontjainál és a gyalogos-átkelőhelyek megközelíté
2. A relatív gyorshajtás: Az eszközök kis kerékmérete és érzékeny kormányzása miatt a nem megfelelő sebesség megválasztása – figyelembe véve az útburkolat hibáit, a látási viszonyokat és a vezető tapasztalatlanságát – kikerülhetetlenül eleséshez vagy ütközéshez vezet.
3. Szabálytalan manőverezés: A gyalogosok közötti nem elvárható szlalomozás a járdákon, a hirtelen irányváltások, valamint a jelzés nélküli kanyarodás fokozott veszélyhelyzetet teremt.
4. Az ittasság: Kiemelt kockázati tényező, hogy a mikromobilitási eszközöket – különösen a megosztható e-rollereket – sokan éjszakai szórakozás után, ittasan használják, noha az alkohol drasztikusan lerontja az reflexeket és az egyensúlyérzéket, amire a gyorsan haladó és egy, a saját lábán is bizonytalanul mozgó utassal könnyen instabillá váló jármű esetében kiemelt kockázatot jelent.

A Magyar Biztosítók Szövetségének (MABISZ) elemzése a mikromobilitási eszközök használóinak a jogi és anyagi felelősségre helyezi a hangsúlyt. A jelenlegi helyzetben szerintük a legégetőbb problémát a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás (KGFB) hiánya jelenti az eszközök döntő többségénél.

A hagyományos gépjárműveknél a KGFB garantálja, hogy a vétlen harmadik félnek okozott dologi vagy személyi sérüléses károkat a biztosító megtéríti. Ezzel szemben a mikromobilitási eszközök esetében – amelyek akár 25–50 km/h-s sebességre is képesek – károkozás esetén a kártérítési kötelezettség közvetlenül a károkozó magánszemélyre hárul. Már ha nem hagyja el a helyszínt nyomtalanul.

Amennyiben a károkozó nem rendelkezik megfelelő magánfelelősség-biztosítással, vagy nem tudja megfizetni az okozott kárt, a sérültek és a gépjármű-tulajdonosok milliós nagyságrendű kárösszegekkel maradhatnak fedezet nélkül.

A pontos jogi definíciók hiánya emellett a biztosítók számára is megnehezíti a kockázat elbírálást és a célzott termékek kialakítását, ami jogbizonytalanságot szül a piacon.

Minél hamarabb tenni kell valamit

A kutatás készítői három pontos cselekvési tervet dolgoztak ki:

A KTI, a Magyar Közút és a MABISZ közös szakmai megállapításai szerint a mikromobilitás nem szorítható ki a modern városi közlekedésből, azonban a biztonságos „együttélés” feltételeit sürgősen meg kell teremteni. Beavatkozásokra három területen van szükség:

1. A jogszabályi és szabályozási környezet átalakítása

• Módosított KRESZ: A mikromobilitási eszközök egzakt, műszaki paraméterekre (tömeg, teljesítmény és végsebesség) épülő kategorizálása elengedhetetlen. El kell különíteni a kis teljesítményű, alacsony sebességű eszközöket a nagy teljesítményű, dinamikus elektromos járművektő
• Használati feltételek rögzítése: Egyértelműen meg kell határozni az infrastruktúra-használat szabályait (a járdák használatának tilalma/korlátozása, kerékpársávok és úttest használata), az alsó életkori határokat, valamint a védőfelszerelések (különösen a bukósisak) kötelező jellegé
• Kötelező felelősségbiztosítás: Meghatározott sebesség- és tömeghatár felett elkerülhetetlen a kötelező felelősségbiztosítási kategóriák jogi előírá

2. Infrastrukturális fejlesztések és forgalomtechnika

• Hálózati fejlesztés: Zárt, biztonságos és összefüggő kerékpárút- és mikromobilitási hálózatot kell kiépíteni a városi csomó
• Fizikai biztonság: A veszélyes kereszteződések átláthatóságát javítani kell, és felületképzéssel vagy sebességcsökkentő elemekkel kell védeni a sérülékeny közlekedőket.
• Rendezett parkolás: A kaotikus játéktér megszüntetésére kötelezően kijelölt mikromobilitási pontok (mobi-pontok) hálózatát kell megteremteni.

3. Edukáció és szemléletformálás

• Közlekedési nevelés: Az új típusú eszközök kezelését és szabályait már az iskolai oktatás keretein belül tanítani kell.
• Célzott kampányok: Folyamatos lakossági tájékoztatás szükséges a láthatóság fontosságáról (megfelelő világítás, fényvisszaverők), a bukósisak életmentő szerepéről, valamint az ittas vezetés szigorú elutasításáró

A mikromobilitás jövője és a városi közlekedésbiztonság fenntarthatósága azon múlik, hogy milyen gyorsan sikerül átültetni a gyakorlatba a jogi, infrastrukturális és oktatási intézkedéseket.

 

F. Gy. A.