Nyomozók, pilóták, sikítóbajnokok
- Mi történt? Amatőr baleseti helyszínelők a Kutatók Éjszakáján
- Papírt kaptak a gyerekek arról, milyen hangosan tudnak sikítani
- Mitől tartjuk rossznak az utat, meddig ingázunk, mikor költözünk?
Aligha okozhatott meglepetést, hogy a drónok elvitték a show-t. A Kutatók Éjszakáján több tucat kisiskolás sikítva követte a felszálló, majd szinte némán, nagy sebességgel nekiiramodó gépeket. Egyértelműen a színes fényekkel világító légi masinák voltak az „éjszaka” talán legnépszerűbb fellépői.
A Közlekedéstudományi és Építésügyi Minőségellenőrző Intézet (KTI) az elmúlt évek gyakorlatához híven idén (szeptember 25-én) is feladta a leckét azoknak, akik a közlekedés és a közlekedésbiztonság tudományos érdekességeinek megismerésére szánták ezt az éjszakát. A párhuzamosan futó, jobbnál jobb programok közül szinte lehetetlen volt választani. Voltak programok óvodásoknak, kisiskolásoknak, középiskolásoknak és felnőtteknek is egyaránt.
A felnőtteknek nem volt könnyű dolguk: egy jó programért le kellett mondaniuk egy másik jóról.
A gyerekeknek még csak-csak sikerült mindent kipróbálniuk. A drónbemutató mellett például minden korosztály próbára tehette önmagát: ki mennyire ügyes két keréken. Megtapasztalhatták, mekkora kihívás egy kerekesszékes, egy látássérült, egy idős ember vagy éppen egy várandós nő számára felszállni egy buszra. Vagy akár csak felsegíteni rá valakit, akit a mozgásában bármi korlátoz és emiatt kerekesszékbe kényszerült. Ezt mondjuk a felnőtteknek sem volt haszontalan megtapasztalni.
A „Hangvadász” játékban a gyerekek (de persze nemcsak ők) a hallásukat tesztelhették. Az Akusztikai Laboratóriumban azt is megmérhették, mekkorát tudnak sikítani. Emléklapot is kaptak róla, így már papírjuk van arról, hogy mennyire tudnak hangoskodni.
A nagyobbak a baleseti helyszínelők munkájába is belekóstolhattak. Egy autó, előtte egy eldőlt kerékpár, mellette fekvő ember. Persze bábu, de a helyzet nagyon is ismerős lehet napjaink valóságából.
Mi történhetett? És mi történt pontosan? A kettő korántsem ugyanaz. A közlekedési szabályok pontos ismerete mellett alapos megfigyelőképességre és logikus gondolkodásra is szükség volt ahhoz, hogy valaki a végén helyesen válaszoljon a kérdésre: ki hibázott, és miben?
Ám a hétköznapokban ennél is fontosabb kérdés: hogyan lehet megelőzni az ilyen baleseteket? Kinek miben kellett volna másként cselekednie, hogy ne történjen baj?
Hagyományosan népszerűek voltak a szimulátorok is ahogy minden évben, az est folyamán egyes gépekért sorba kellett állni. Ezeken a repülőgép-vezetéstől a festékszóró kezeléséig számos eszköz használatát gyakorolhatták az itt is döntően gyerekekből álló érdeklődők, bár sok felnőtt is kapva kapott a lehetőségen, hogy kipróbálja magát és készségeit a gépeken.
Közben az idősebbek szakmai előadásokon ismerhették meg a vasúti forgalomirányítók munkáját és a biztonsági rendszerek működését. Bauer Béla szociológus fókuszcsoportos kutatás alapján arról tartott előadást arról, hogyan látják a közlekedők a hazai utakat. Mitől függ milyennek érezzük egy út minőségét? Nemcsak a kátyúktól – derült ki az előadásából.
A tömegközlekedési elérhetőséget számszerűsítő osztrák–német kutatási modellen keresztül az érdeklődők megismerhették, hogy milyen hatással vannak a közlekedési beruházások a társadalmi folyamatokra. Magyarország és Belarusz példáján pedig azt is láthatták, mikor ingázunk és mikor költözünk. Messzire mutató kérdés, hogy min múlik a döntés?
F. Gy. A.
