Szakaszonként majdnem autópálya
- Svéd mintára 2+1 sávos utakat épít Litvánia a közlekedésbiztonság javításáért.
- A keskeny, de forgalmas utakon hol az egyik, hol a másik oldalon van két sáv.
- Költséghatékonyak, ugyanakkor kiszámíthatók és biztonságosak a 2+1 sávos utak.
- A 2+1 sávos utakon felére csökkent a halálos balesetek száma Svédországban.
Litvánia még a tavaszon jelentette be, hogy fővárosát, Vilniust az ország északkeleti részén fekvő Utena városával összekötő utat 2+1-es úttá alakítja a biztonság növelése érdekében. A litván fejlesztés annak a programnak a keretében valósul meg, melyben a nemcsak uniós tag európai országos átveszik egymás jó gyakorlatát a közúti biztonság javítása érdekében.
A 2+1-es út svéd „fejlesztés” és az eddigi, több száz járműkilométer alapján szerzett tapasztalatok szerint drasztikusan képes csökkenteni a halálos és súlyos sérüléssel járó balesetek számát a lakott területeket összekötő utakon.
A 2+1 sávos megoldás lényege, hogy az egyik irányba két, a másik irányba egy sáv vezet, és az egy, illetve kétsávos oldalak időnként váltakoznak. A szemből érkezőket kezdetben csupán záróvonal választotta el egymástól, később azonban a svédek hatékonyabbnak és főleg biztonságosabbnak találták a sodronykorlátok telepítését.
A sodronykorlát olcsóbb a szalagkorlátnál és könnyebben is javítható, ugyanakkor a célnak, a szembe haladók szétválasztásának tökéletesen megfelel.
Az Európai Unióban a közlekedési balesetekben elhunytak több mint a fele a vidéki utakon, ahogy mi fogalmaznánk, a lakott területeken kívüli közutakon vesztik életüket. Ezeknek a tragédiáknak a 70%-a pályaelhagyás és frontális ütközés miatt következik be és rendszerint ok-okozati összefüggésben van az előzéssel.
A „vidéki utakon” szinte minden létező közlekedési eszköz megjelenhet és meg is jelenik, a pótkocsis kamionoktól a kerékpárokig. A megengedett maximális sebesség ugyanakkor viszonylag nagy, 80-100, olykor 110 km/h, ami gyakran túl magasnak bizonyul az út szélességéhez és kialakításához képest.
Amikor a 2000-es évek elején a svédek kísérletezni kezdtek a 2+1 sávod utakkal, azokon az utakon alakították ki az első kísérleti szakaszokat, amelyeken a vidéki út szélessége nem haladja meg 13 métert, illetve a 9-10 métert. Az ilyen utakon különösen veszélyes lehet az előzés és még rutinos vezetők is könnyen ütközhetnek a szemből érkezőkkel vagy sodródhatnak le az útról, ha túlságosan nagy és hirtelen kormánymozdulatokkal próbálják befejezni a manővert.
A keskeny út és az út szélességéhez képes relatíve nagy megengedett sebesség okozta veszélyek elkerülésére fejlesztették ki Svédországban a 2+1 sávos utat, középen elválasztó korláttal, ami megakadályozza, hogy a járművek áttérjenek a baloldali sávba és frontálisan ütközzenek az ott haladókkal.
A 2+1 sávos rendszerben a három sávot úgy alakították ki, hogy az egyik irányban váltakozva két sáv, a másikban pedig egy sáv áll rendelkezésre az előzésre kijelölt szakaszokon. Ez a megoldás hozzávetőlegesen egyötöde a gyorsforgalmi út építési költségének. Nem beszélve arról, hogy ott is megvalósítható, ahol nincs lehetőség a kétsávos utat kétszer két sávosra szélesíteni, vagy azt a forgalom nagysága nem indokolja.
Svédországban a 13 méter széles utak 40, a 9-10 méter szélesek 15-30 százalékában alakítottak ki „előzésre” alkalmas szakaszokat, azaz az utak 40, illetve 15-30% 2+1 sávos. Ezeken a szakaszon valójában a párhuzamos közlekedés szabályait kell alkalmazni. A lassú jármű jobbra húzódik, a gyorsabb pedig a belső sávban szabadon elhajthat mellette. Kicsit olyan ez, mintha a szabványos kétsávos út szakaszosan és akkor is csak egy oldalon kvázi autópályává alakulna.
Persze némi fegyelemre és a szabályok betartására (avagy a betartásuk kikényszerítésére) is szükség van ahhoz, hogy a rendszer működjön, hiszen csak a kétsávos szakaszokon van lehetőség „előzésre”, azaz elhaladni a lassúbb járművek mellett.
Svédországban középső elválasztó korlátként a leggyakrabban sodronykorlátokat (kábelkorlátokat) alkalmaztak, olcsóságuk és könnyű javíthatóságuk miatt. Cserébe a kedvező baleseti statisztikai adatokon felbuzdulva a legtöbb 2+1 sávos útszakaszon 90-ről 100 km/h-ra emelték a sebességhatárt. És ennek ellenére is kevesebb baleset történt ezeken az utakon, mint az átalakításuk előtt.
Anna Vadeby (Swedish National Road and Transport Research Institute) a 2+1 utakról készített tanulmányában azt írja, a 2+1 sávosra alakított utakon bekövetkezett balesetek súlyossága jelentősen (38%-kal) csökkent. 21%-kal kevesebb a sérüléssel járó baleset történt, a halálos kimenetelű közlekedési balesetek száma pedig megfeleződött.
Korábbi kutatási adatokra hivatkozva a tanulmány rámutat, még a közlekedésbiztonság bezzeg országának számító Svédországban is van jelentősége annak, hogy az ellentétes irányba haladó sávokat kizárólag útburkolati jellel vagy sodronykorláttal (kábelkorláttal) választják el egymástól. Harmadával több halálos és súlyos baleset történt azokon a szakaszokon, ahol fizikailag nem választották el egymástól az ellentétes irányba haladó forgalmat, mint ott, ahol telepítettek korlátokat.
A tanulmány készítője szerint a 2+1 sávos fejlesztésen átesett útszakaszok biztonsága a 9–10 méter széles vidéki utak 2+1 sávos átalakítása középső elválasztó korláttal a sebességkorlátozás 90-ről 100 km/h-ra emelése mellett is jelentős mértékben javította a közlekedésbiztonságot Svédországban. Ezen utak biztonsági szintje megközelíti az autópályákét.
F. Gy. A.
