A vonat most mégis megvár

  • Lehet, hogy a gyér kihasználtság miatt, de nekem úgy tűnt, mintha kevésbé gyorsan csukódnának a metró ajtói mostanában.
  • A másfél méteres ajánlott távolság az utasok között nem minden járaton és nem minden villamosmegállóban tatható, de azért tolakodni nem kell.
  • Ön dönt: ha túl zsúfolt a járat, várja meg a következőt vagy sétáljon egy-két megállót, tudja be egyéni testedzésnek.
  • Érdemes újra gondolni mivel és kivel indul el otthonról az, akinek feltételen fontos útnak indulni!

Még az út harmada hátra volt a mozgólépcsőn lefelé, amikor a metró befutott a Klinikák megállóba. „Ez már elmegy”, gondoltam és már el se kezdek sietősen gyalogolni, „hét ha még elérem”, annyira nem láttam értelmét. A szokatlanul üres szerelvény azonban még akkor is állt, amikor leléptem a mozgólépcsőről. Akkor már – lesz, ami lesz alapon – mégiscsak tettem pár gyorsabb lépést (majdhogynem futni kezdtem) felé.

Kár volt. Mint később a többi megállónál is megtapasztaltam, a metrón a szokásosnál hosszabb időt adnak a fel és a leszállásra, mint máskor. Gondolom, hogy az utasok egymástól kellő távolságot tartva szállhassanak fel és le. Bár lehet, hogy ez csak a látszat, s csupán a kis számú utas miatt éreztem úgy, hogy a szerelvénynek most kevésbé volt sietős tovább indulni, mint máskor.

Úgy tűnik a vonat mostanában megvár…

Akkor sem történt volna semmi, ha nem vár meg. Majd jött volna a következő. A lényeg, hogy eljussak A pontból B-be a lehető legkisebb zsúfoltsággal és a lehető legnagyobb biztonságban, mert a vírus ugyebár nem alszik.

Utólag mosolyogva gondolok vissza, hogyan terveztem meg az utamat aznap a kórházig is vissza. Maszk, kesztyű, az első szakaszt inkább gyalog teszem meg – korlátozások miatt erre a hónapra nem vettem bérletet, így legalább nem megyek sehova, kocsiba viszont csak végszükség esetén – engem sem bíztat vezetésre az ingyenes parkolás lehetősége. Bár ahogy elnéztem a város forgalmát, ezzel nem vagyok egyedül.

Két jeggyel végül is letudtam az utat. Jó, volt benne pár kilométer séta oda- és visszafelé is, de ezt betudtam a napi egyéni sporttevékenységemnek. Ha nem is tréningruhában, de meglehetősen kényelmesen öltöztem ahhoz, hogy tempós gyaloglással kiváltsam a máskor közösségi közlekedéssel megtett szakaszok egy részét, egyben megmozgassam a home office alatt elgémberedett végtagjaimat.

Így még tanulságosabb volt az egész kint lét.

Hétköznap rég nem láttam ennyire kihaltnak a várost. Azonban, akiknek valamilyen oknál fogva most is el kellett hagyni az otthonaikat, meglehetősen színes képet mutattak, már ami a „hogyan közlekedjünk és miképpen viselkedjünk egymással” kérdést illeti.

A körúti villamosok ajtói előtt némely megállóban ugyanazok a tumultuózus jelenetek tárultak elém, mint máskor. Mintha a felszálló utasok többsége el se tudná képzelni, hogy esetleg valaki(k) le akar(nak) szállni és pont azon az ajtón, ajtón ahol ő fel. Máshol viszont szép sorban  vár mindenki a sorára – olykor még a másfél méteres ajánlott távolságot is tartották egymástól, ami, lássuk be, a budapesti villamos megállók többségében még a mostani gyér forgalom mellett is kisebb bravúrnak számít.

Úgy tűnt, a buszok és a villamosok sem sietnek annyira, mint máskor. Bár ez csak egy órás séta tapasztalata, és az is igaz, hogy a BKV – az illetékesek nyilatkozatai szerint – időről időre változtatja, az utasok igényeihez igazítja a menetrendet, nekem mégis úgy tűnt, mintha a sofőrök, a villamosvezetők most nem tartanák olyan fontosnak, hogy a következő lámpaváltással ők is elinduljanak.

Ha az így van, akkor viszont kár kapkodni. Kár lökdösődni azoknak, akik úgy hiszik, ha nem elég erőszakosak, nem jut hely nekik a járaton. Jut. Tényleg nagyon szellősek a járatok. Nem is emlékszem mikor utaztam a metrón úgy (szerintem eddig még egyszer sem), hogy egy kocsin este nyolckor még két utassal kellett osztoznom. Nem volt nagy kunszt tartani a kétméteres távolságot sem.

Mindez persze a felszíni közlekedésnél azzal is jár, hogy lassabban halad a le- és felszállás és az átkelés a járdaszigetről a járdára. Már csak azért is érdemes most a megszokottnál is körültekintőbbnek lenni a zebrák felé közeledve az autósoknak. És türelmesebbnek lenni akkor, ha a megállóban álló buszt a szembe jövő forgalom miatt nem tudják kikerülni, és sokkal többet kell várni, hogy elinduljon, mint máskor.

Legyünk kicsit türelmesebbek, megértőbbek ezekben a napokban. Mindenki szeretne gyorsan, de mindenekelőtt biztonságosan eljutni oda, ahová indult.

F.Gy.A.