Álljon meg, ha nem látja merről jön a mentőautó!

Úgy tűnik hatott a mentőszolgálat kampánya: segítőkészebbek lett az autósok

Fotó: Iró Zoltán

A mentők nem akarnak száguldani. Amikor sérültet vagy súlyos beteget szállítanak kék lámpával és szirénával, meg sem tehetik, hogy padlóig nyomják a gázpedált: mögöttük ugyanis többnyire olyankor teszik a dolgukat az orvosok, a mentőápolók. Ezért a mentőszolgálat gépkocsivezetői inkább csak szabad utat kérnek a közlekedőktől, hogy a megengedettnél valamivel gyorsabban, de legfőképpen folyamatosan haladhassanak.

A kivonuló mentők tapasztalatai szerint az autósok és a motorosok nagy többsége általában és egyre inkább együttműködő.  A mentőszolgálat reklámfilmjei és a mentőket, tűzoltókat néha szándékosan, máskor felkészületlenségük miatt akadályozó autósokat rendszeresen pellengére állító média együtt úgy tűnik hatásos volt.  Segítőkészebbek lettek a közlekedők.

Nem szűntek meg a közlekedési konfliktusok az autósok, motorosok és a mentők között, de ma már jobbára csak abból adódnak ilyenek, hogy a kevésbé rutinos, vagy például a városi forgalomhoz nem szokott úrvezetők sokszor leblokkolnak, amikor meghallják a szirénát és némelyek olyankor elképesztő manőverekbe kezdenek.

Őri-Kiss Zsolt, az Országos Mentőszolgálat egyik vezetéstechnikai instruktora elmesélt egy esetet, amikor egy autós szabad utat engedett a szirénázó mentőnek, legalábbis bajtársainak úgy tűnt. Ám amikor a mentőautó mellé ért, hirtelen balra kanyarodott, egyenest a mentőautó oldalába. Mindkét járműben tetemes anyagi kár keletkezett, de szerencsére senki nem sérült meg. A sofőr azzal védekezett, hogy ő nem is látta honnan érkezik a mentő, azt sem, hogy már mellette halad éppen.

– Ha nem látják, melyik irányból érkezik a mentő és nem tudják, hogy „akkor most mit csináljanak”, ne csináljanak semmit, csak lassítsanak – ezt javasolja minden közlekedőnek Őri-Kiss Zsolt, aki maga is vonulós mentő-gépkocsivezető. – És figyeljenek. De semmiképpen ne hajtsanak be az előttük lévő kereszteződésbe, mert igen nagy valószínűséggel el fogják állni a menetirányukra merőlegesen érkező mentő útját.

Figyeljenek folyamatosan, magyarázta a szakember, hogy mások mit csinálnak. Ugyanis, akik már látják a közeledő mentőt, félrehúzódnak, hogy szabad utat adjanak neki. Akkor segítenek a legtöbbet, ha követik azoknak a példáját, akik már látják, hogy merről jön a kéklámpás autó és már szabaddá tették az utat előtte.

Forrás: 20.kerulet.ittlakunk.hu

– Sok segítséget kapunk a hivatásos sofőröktől, főleg a BKK sofőrjeitől és a taxisoktól – mondja Őri-Kiss. – Célszerű az ő manővereiket figyelni és másolni másoknak is. De arra is volt és van is példa, nem is egyszer, hogy a mentő előtt haladó motorosok kézjelekkel, olykor az autók ablakán bekopogtatva jelezték az autósoknak, hogy merről jön a mentő és melyik irányba húzódjanak félre. Ez nagyon nagy segítség nekünk.

A közhiedelemmel ellentétben a mentők elsősorban nem gyorsan szeretnének haladni, sokkal inkább folyamatosan. Akkor is, amikor riasztásra mennek, de még inkább akkor, amikor már a sérülttel vagy a súlyos beteggel a kórházba tartanak.

– Arra trenírozzuk a gépkocsivezetőinket – magyarázza Őri-Kiss Zsolt –, hogy mindig úgy vezessenek, hogy veszély esetén még tudjanak korrigálni. Mi okozzuk a feszültséget az utakon azzal, hogy szirénázva közlekedünk,  igyekezzünk hát a lehető legkisebb galibával eljutni a célunkig. Ha valaki nem úgy reagál a mentőre, ahogy szerintük kellene, vagy elvárható lenne, első sorban nekünk kell korrigálni, nekünk kell megtenni mindent annak érdekében, hogy ne történjen baleset.

Több okból is indokolt a mentők óvatossága. Először is, mert ha már kék lámpával és szirénával mennek egy riasztásra, akkor valaki nagyon nagy veszélyben lehet.

Őri-Kiss Zsolt elmondása szerint, noha az általánosítás soha sem szerencsés és nem is igazságos, az utóbbi időben a kerékpárosok és a gyalogosok több gondot is okoznak a mentők sofőrjeinek.

– Nagyon sokan telefonálnak vagy zenét hallgatnak kerekezés és gyaloglás közben, olyan hangerővel, hogy emiatt észre sem veszik, hogy mi történik körülöttük. Nem is reagálnak a forgalom megváltozására, de gyakran még a sziréna hangjára sem – mondta. – Mintha ma már senki nem venné komolyan, hogy mielőtt lelép a járdáról nézzen körül. Akkor is, ha a lámpa zölden világít, tehát elvileg elsőbbsége van a gyalogosnak. Csakhogy a megkülönböztető jelzést használó járművekkel szemben nekik sincs elsőbbségük!

– A mentőgépkocsi-vezetők gyakorlati képzésének kezdetén befektetjük az új kollégákat hátra, a betegek helyére, hogy a saját bőrükön érezzék, milyen az, amikor a mentősofőr túl nagy gázzal halad, majd hirtelen fékez – mondta Őri-Kiss Zsolt.

Persze kezdetben mindenkit fűt a menteni vágyás. A kezdők hajlamosabbak erősebben nyomni a gázpedált, amikor azt hallják, hogy egy emeletről kizuhant gyermekhez, vagy egy fuldokló csecsemőhöz riasztották őket. Érthető. Aki a mentőszolgálathoz szerződik segíteni akar másokon, és ezért siet. Az élet azonban hamar megtanítja a mentősofőröket, hogy sietni csak annyira szabad, amilyen tempóban a többiek szabad utat tudnak biztosítani a mentőnek. Különösen igaz ez akkor, amikor már a sérülttel, vagy a beteggel a kórház felé tartanak, és „hátul” az orvosok épp a páciens életéért küzdenek.

– Olykor egyes autósok látványosan elénk vágnak, némelyek be is mutatnak, hogy mi a fenéért megy a kék lámpa és a sziréna, ha csak 40-nel „bandukolunk” – mesélte Őri-Kiss Zsolt. – Nyilván ők azoknak a sorába tartoznak, akik azt hiszik, a megkülönböztető jelzés arról szól, hogy nem kell betartani a sebességhatárokat. Pedig nem erről szól. A megkülönböztető jelzéssel haladó autónak szabad utat kell adni, bármilyen sebességgel halad is. Ez a lényeg.

F.Gy.A.