Egy rutinos sofőr kínos bukása a KRESZ-vizsgán

Még szerencse, hogy nem volt tétje a dolognak. Kínos lett volna sofőrsegélyt hívni. Persze valójában nem is vizsga volt, csak kaptam egy lehetőséget, hogy próbáljam ki, mit kell tudnia az elméleti vizsgán ma egy leendő sofőrnek.

Szóval, az úgy volt…, ebből nyilván mindenki számára egyértelmű, hogy bukta lett a vége. Egyetlen pontocska hiányzott csupán, de ennek nincs jelentősége. Megbuktam. Persze, eredetileg szó sem volt arról, hogy én is próbáljam ki a vizsgarendszert, ezért ott helyben találták ki a vizsgabiztosok, „ha tényleg érdekel a rendszert, próbáljam ki, tessék”, mondták. Már akkor sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége.

Sorolhatnám az okokat, és a kifogásokat, amik a bukáshoz vezettek, ahogy a legtöbb pótvizsgára kötelezett jelentkező is tenni szokta…, ja, most én is az vagyok, na, mindegy… Megkímélem az olvasót a „mentségeim” felsorolásától. A dolog így is épp elég kínos. Több, mint 37 éve vezetek, nagyrészt a fővárosban. Eddig megúsztam három említést érdemlő balesettel, az egyikben én voltam a hunyó. Az országos átlagnál, bármit is mutassanak a számok, vélhetően gyakrabban lapoztam fel a KRESZ-könyvet, már csak a munkám miatt is, és mégis.

De kezdjük az elején. Mi vár egy vizsgázóra a vizsgán?

Mindenekelőtt azonosítják, hogy ő ő-e. Fényképes igazolvány nélkül épp ezért ne is menjen senki vizsgázni, mert hazaküldik.

Igazolni kell továbbá, hogy a jelentkező elvégzett valamilyen autósiskolát, ez az először próbálkozók esetében egyszerű, mert az első vizsgára az autósiskola íratja be az embert. A második és az esetleg azt követő vizsgákra már mindenki fakultatíve kérhet, és vizsgázhat, persze csak ha előbb befizette a befizetni valót.

Az adminisztráció után leül a vizsgázó egy monitor elé és vár türelmesen, amíg a többiek is végeznek a formaságokkal.

Mindegy, hogy az ember melyik terminál elé ül: a számítógép véletlenszerűen  osztja ki a vizsgakérdéseket. Mindenki azonos nehézségű feladatsort kap, és abban is biztos lehet, hogy a teremben, de talán még az országban sem lesz két azonos kérdéssor. Ha nem így lenne, annak sem lenne semmi jelentősége: konzultációra más vizsgázókkal, azaz puskázásra akkor se lenne idő, ha többeknek pontosan ugyanazokra a kérdésekre kellene felelniük és a vizsgabiztosok nem figyelnének.

Mielőtt még pörögni kezdenének a kérdések, azonosítani kell magamat a számítógép előtt is. Egy érintés a képernyőn, a rendszer bekapcsol. Érintőképernyő, ez a dolga. A művelet mégis elengedhetetlen, így legalább már tudom, hogy a terminál  működik. Elsőként megjelennek a személyes adataim, egy újabb OK-val megerősítem, hogy itt is én vagy én.

Érdemes újra végignézni, hogy mindent jól írtak-e fel, mert utólag már nem lehet módosítani a rendszerben semmit. Ha minden rendben, még egy bökés a monitorra, és megjelenik a vizsga menetéről szóló tájékoztató.

Célszerű ezt is figyelmesen elolvasni, nem úgy, ahogy én tettem. A gép viszonylag részletesen és érthetően elmagyarázza mikor mit kell tenni, hogy vizsga közben mire van jogom és lehetőségem és mire nincs. Ha valami nem világos, ekkor még meg lehet kérdezni a vizsgabiztost. Ez az utolsó lehetőség a technikai tudnivalók tisztázására.

Őszintén, én csak úgy átfutottam a leírást. Rutinos sofőr vagyok, gondoltam, úgy is rájövök majd mi a teendő, nem lehet olyan bonyolult ez a vizsga. Túlzott magabiztosságomnak meg is lett az eredménye, vagy inkább az eredménytelensége.

Na, de ne rohanjunk ennyire előre… A képernyőn percenként új kérdés vagy feladat jelenik meg. A válaszadásra kapott időt nem kell kimeríteni, ha valaki biztos a dolgában, jelölje meg a helyesnek vélt választ, és a képernyőm máris megjelenik a következő kérdés vagy feladat. Ha valaki tudja magáról, hogy egy adott feladattal nehezen szokott megbirkózni, a tovább gombbal félreteheti azt. Az átlépett kérdésekre később visszatérhet, azonban akkor már csak annyi ideje lesz a válaszra, amennyi a kérdés elolvasása és a tovább gomb megnyomása után megmaradt az egy percből.

Tipikus hiba, figyelmeztettek előre a vizsgabiztosok, hogy sok feladatot nem olvasnak el rendesen a vizsgázók, és emiatt nem a kérdésre válaszolnak. És hogy mennyire igazuk volt! A vizsga végén, az értékeléskor némely esetekben magam is elcsodálkoztam a válaszaimon. Annyira nyilvánvaló volt, hogy a gépnek igaza van, olyan rossz választ ikszeltem be, hogy nem is értettem mire gondolhattam, amikor kitöltöttem a tesztet.

Olyan kérdés is volt persze, utólag bevallhatom, ahol tippeltem. Fogalmam sem volt, mit jelent monitoron megjelenő táblakombináció, külön-külön még csak-csak, de hogy úgy együtt? Kell-e mondani, rosszul tippeltem, hogy az adott táblakombinációt elhagyva milyen szabályokat kell követnem. Életemben nem is láttam még olyan táblákat együtt, de talán még külön sem, mint amikre a kérdés vonatkozott.

Hiába a sok éves rutin, azt hiszem, nem ártana gyakrabban és alaposabban átnézni a KRESZ-szabályokat a neten. Az ember azt hiszi, hogy képben van, aztán jön szembe egy tábla, és fogalma sincs, hogy ezzel meg mit akart jelezni a közútkezelő.

Persze, mert kapkodtam. Tudom, kifogás. Tényleg az, de hét miért pont én ne magyarázkodnék, más is ezt teszi az elbukott vizsga után. A vizsgabiztosok szerint vannak, akik mindenkiben hibát találnak, csak magukban nem. A körülmények nem voltak megfelelőek, mondják. Túl meleg/hideg volt, sokkal nehezebb kérdéseket kaptak, mint mások, idegesítő volt a légkör, és így tovább. A számítógépes vizsgáztatásnak köszönhetően az elméleti vizsgán már nem annyira kritizálják a vizsgabiztosokat, mint korábban.

Az egy perc, amit egy-egy kérdés megválaszolására adnak, egyébként bőven elég, még a legösszetettebb kérdések megválaszolására is. Elégnek kell lennie. Megjegyzem, aki már gyakorlott sofőr, pontosan tudja, a forgalomban soha senkinek nincs egy perce eldönteni, hogy kit kell elengedni és kivel szemben van elsőbbsége. Éles helyzetben egy ilyen kérdés eldöntésére jó esetben is csak másodpercek vannak.

A vizsga végén mindenki a saját monitorján megkapja az üzenetet, hogy átment-e vagy sem. Nem szívderítő látvány a meghívó egy újabb fordulóra, jellemzően azonban az első vizsgán a vizsgázók fele megbukik. Sokaknak, mondják a vizsgabiztosok, még a töltelékkérdésnek szánt feladatok is kemény diónak bizonyulnak.

Az értékeléskor a gép csak a rossz válaszokat mutatja meg, s persze, hogy mi lett volna a helyes megoldás. Ha valakinek kétségei vannak a számítógép hozzáértését illetően, kérheti a vizsgabiztos magyarázatát, de arra ne számítson, hogy majd ő kijavítja a rossz válaszait. Nemcsak azért, mert ez fizikai képtelenség. Azért sem fogja felülbírálni a gép ítéletét, mert a gépnek mindig igaza van.

Érdemes tehát tanulni és gyakorolni. A neten található jó néhány próbavizsga-program. Pont olyan típusú és nehézségű kérdéseket tesznek fel– és még formailag is hasonlóan néznek ki a próbavizsga-oldalak –, mint amilyenekkel majd élesben találkozik a vizsgázó. Az egy perces válaszadási időt nem mindegyik méri, de az időmérés bármelyik típusú okos telefonnal megoldható.

Persze az éles vizsga akkor is más. Stresszes, meg idegen helyen van az ember és így tovább. Nem sorolom a tipikusnak mondható kifogásokat. Szerintem azonban legalább ennyire zavaró tud lenni, amikor a kérdés, mondjuk egy összetett közlekedési szituációt ábrázoló rajzon „kinek van elsőbbsége, milyen sorrendben haladhatnak át a járművek” kérdés mellett megjelenik egy paplan alól nyújtózkodó nő azzal, hogy kezdjem a napot Nescafé-val, vagy a momax kanapéhirdetése.

Vizsga közben nincs ki-be séta, mondták a vizsgabiztosok. A rendbontókat kizárják, ha csoportosan balhéznak törlik az egész vizsgát, és akkor mindenki kérhet új időpontot.

F.Gy.A.