Egymillió meteopata országa vagyunk!

• Nemcsak a frontok veszélyesek a közlekedésre, csak nekik már a légköri folyamatokhoz képest jobb a sajtójuk.
• Az emberi szervezet egyfajta hőerőgép: sem túlhevíteni, sem túlhűteni nem tanácsos.
• Érdemes azoknak is figyelni az orvosmeteorológiai jelentéseket, akik úgy tudják, rájuk semmilyen hatással nincsenek a légköri jelenségek.
• Indulás előtt nézze meg a „front-előrejelzéseket” és tudni fogja hány „őrültre” számíthat az utakon!

Hárommillió meteopata él köztünk, azonban a többségük nem tudja, hogy az. Hárommillió ember, a népesség közel 30 százaléka, akiknek a szervezete valamilyen okból nem képes igazodni az időjárás változásaihoz, ezért olykor majd elalszanak nap közben vagy egész nap ingerültek, nem találják a helyüket. Máskor nem alusszák végig az éjszakát, ezért kialvatlanul mennek munkába és saját bevallásuk szerint sincs semmi köszönet abban, amit csinálnak.

Ők azok, akik kialvatlanul, feszülten ülnek a volán mögé, ülnek motorjuk, kerékpárjuk nyergébe, indulnak el gyalog céljaik felé, és akik igen gyakran csak a vakszerencsének vagy mások éberségének és gyors reagálásának köszönhetik, ha nem éri őket baleset.

Ők a meteopaták.

Január közepének fekete napjai mintha csak vissza akarták volna rontani a tavalyi „65 éve nem volt ilyen kevés közlekedési baleset az ország útjain” statisztikát. A január 22-24-i hétvégén heten haltak meg az utakon. Az első híradások valamennyi esetben ugyanúgy szóltak. A járművezető (vagy az egyik jármű vezetője) tisztázatlan okból áttért a szembejövők sávjába és összeütközött egy másik autóval. Vagy – feltehetőleg a sebesség helytelen megválasztása miatt – lesodródott az útról és fának, villanyoszlopnak ütközött.

Ezeket a baleseteket még a rendőrök is az időjárás számlájára írták. A frontokat, amik azokon a napokban úgy jöttek-mentek felettünk, hogy követni is nehéz volt, nem volt könnyű elviselniük a frontérzékenyeknek. Néhány napig tél volt, majd egyik napról a másikra kitavaszodott, már-már a nyár is beköszöntött, aztán jöttek a mínuszok, majd a hétvégén újra a tavasz.

Pintér Ferenc meteogyógyász, a Meteoklinika igazgatója azt mondta, ők már jó előre jelezték, hogy január közepén-végén a közlekedésbiztonságot (is) jelentősen befolyásoló frontrendszerek jönnek-mennek majd térségünkben.

Igazuk lett.

A kérdéses napok halálos és súlyos kimenetelű közlekedési balesetei azt sejtetik, nem mindenki hallotta meg a figyelmeztetésüket! Vagy ha meg is hallották, nem tudták mi ilyenkor a teendő, esetleg nem is törődtek a figyelmeztetéssel!

Az ilyen gyors és nagy mértékű időjárás-változásokat még egy egészséges ember sem képes elviselni – mondják azok, akikre „eddig nem voltak hatással a frontok”, de akik az elmúlt hetek hirtelen időjárás-változásait már megérezték. Fel-le mozgott a vérnyomásuk, migrén gyötörte őket, egyik nap feszültek voltak minden különösebb ok nélkül, másnap meg állva el tudtak volna aludni, noha az előző éjszaka kipihenték magukat.

Pedig korábban rájuk semmiféle hatással nem voltak a frontok, értetlenkednek.

Ez azonban biztosan nem igaz. A frontok, és általában az időjárás és minden légköri jelenség mindig, mindenkire hatással vannak. Fiatalokra és idősebbekre, egészségesre, betegre. Mindenkire. A kérdés inkább úgy vetődik fel, hogy az ember szervezete milyen keretek között és milyen gyorsan képes igazodni a légköri folyamatok hatásaihoz.

Az életkor és az egészségi állapot jelentősen befolyásolja a szervezet reagáló képességét, ezért az emberek többségét életének jelentős részében valóban nem, vagy csak könnyen elviselhető mértékben befolyásolják a légköri folyamatok.

A kisgyerekek és az idősek ugyanakkor hamar, hamarabb megérzik a frontokat (és más légköri jelenségeket is), mint az erejük teljében lévő egészséges 20-asok, 40-esek. A kicsik szervezetének még meg kell tanulnia az alkalmazkodást, az öregeké pedig már nehezebben alkalmazkodik. De általában az amúgy egészséges várandós nőket is megviselhetik a hirtelen légköri változások.

Ha belegondolunk, nincs ebben semmi rendkívüli. Egy közlekedési példával élve: az sem mindegy, hogy egy kis teljesítményű városi autóval vagy egy több száz lóerős sportautóval próbálunk meg felhajtani egy meredek domboldalon, esetleg egy kiszolgált Trabanttal. De erre még később visszatérünk!

Mindenekelőtt szögezzük le: nemcsak a frontok vannak hatással a mindennapjainkra. A frontok kétségtelenül a  legismertebb és a leglátványosabb légköri, időjárásbéli változásokat hozzák, emiatt „a sajtójuk is jobb”, mint a többi, az életünket náluk is jobban befolyásoló és a közlekedésre is igen veszélyes folyamat. A légköri változásokra visszavezethető egészségügyi problémáknak azonban a frontok csupán a harmadáért felelősek.

A tartós hideg vagy a napokig tartó hőhullám akár sokkal veszélyesebb is lehet a frontoknál. Pintér Ferenc elmondta miért.

„A tartós hidegben az erek beszűkülnek, az egyes szervek vérellátása megváltozik, minek hatására figyelmetlenebbek leszünk, csökken a reakcióidő, a finom mozdulatok (amikre az autóvezetésnél nagy szükség van) egyre esetlenebbé válnak”.

Nem véletlen mondogatják az illetékesek: akik télen, nagy hidegben hosszú útra indulnak autóval, feltétlen vigyenek magukkal tartalék üzemanyagot, ivóvizet, ételt, takarót és mobiltelefont töltővel, hogy segítséget kérhessenek, ha elakadnának.

A hőhullám, a tartós extrém meleg sem jobb persze. „Pár éve a nagy nyugat-európai hőhullám 70 ezerrel több halálos áldozatot követelt, mint ahányan egy átlagos évben általában elhunynak”, mondta Pintér Ferenc.

„A szervezetünk egy fajta hőerőgép, ami bizonyos hőmérsékleti sávon és nyomáson belül érzi jól magát, akkor tudja a legnagyobb teljesítményt leadni, akkor a leghatékonyabb. Ha bármilyen okból túlhevül – túlhajtjuk magunkat vagy túl sokat tartózkodunk extrém melegben a napon – a szervezet az életben maradás érdekében igyekszik lehűteni magát az üzemi hőmérsékletre, mondta a meteogyógyász.

Az emberi szervezet felfűtéséhez vagy éppen lehűtéséhez is energiára van szükség, amit a szervezet egyebek között úgy teremt elő, hogy sorra lekapcsolja azokat a funkciókat, amikre az adott helyzetben a túléléshez nincs szükség”.

Megint csak egy közlekedési hasonlattal élve: ha egy nem igazán nagy teljesítményű autóval nagy melegben száguldunk és közben csúcsra járatjuk a légkondit, előbb-utóbb döntenünk kell, vagy lassítunk, esetleg rövid időre megállunk és megvárjuk, hogy kissé lehűljön a motor, vagy kikapcsoljuk a légkondit. A motor ugyanis jelezni fogja, hogy adott hőmérsékleten a két elvárást (haladjunk gyorsan és legyen kellemesen hűs az utastérben) már nem tudja egyszerre teljesíteni. Először csak a műszerek jelzik a problémát, majd esni kezd a motor teljesítménye.

Pintér Ferenc szerint a közlekedési kultúra részévé kellene tenni, hogy mielőtt bárki is útnak indulna, vessen egy pillantást az orvosmeteorológiai előrejelzésre. És ezt a tanácsot nemcsak az autósoknak kellene megfogadniuk!

„Gondolja mindenki végig! – figyelmeztet a meteogyógyász. – Adott egy ködös-szeles-esős hideg reggel. A gyalogosok meleg ruhába burkolódzva lehajtott fejjel bandukolnak munkába vagy iskolába. Vajon mennyire figyelnek a külvilágra? Ugyanolyan gyorsan észreveszik a féktávolság határán közeledő autót, mint jó időben? Aligha.”

Pintér Ferenc hangsúlyozta, hogy a frontok a gyalogosok közlekedésére is hatással vannak. Ők is ingerültebbek, agresszívebbek, figyelmetlenebbek vagy bágyadtabbak – attól függően, hogy milyen frontra és mennyire érzékenyek. Ők is képesek ugyanolyan kiszámíthatatlanná, ön- és közveszélyessé válni a forgalomban, mint a többi közlekedő.

A meteogyógyászat pechje, hogy a különböző légköri változások nem egyformán hatnak az emberekre. Ráadásul a frontoknak is több fajtája van; Pintér azt mondta, hogy csak hidegfrontból van vagy tízféle. Alighanem mind más-más hatással van az egyes emberek szervezetére, más-más reakciókat váltanak ki belőlük.

Azt, hogy a különböző légköri jelenségek milyen hatással vannak ránk, a pillanatnyi egészségi és lelki állapotunk, a kondíciónk és még számtalanféle egyéb tényező is befolyásolja. Jó hír, hogy azt, kire milyen hatással vannak a légköri változások meglehetősen pontosan képesek felmérni ma már a szakemberek, és vannak olyan „gyógymódok” is, amivel elviselhetővé tehetők ezek a hatások.

Vannak azonban statisztikailag jellemző hatások, amiket a frontokhoz köthetünk, s amiket megfigyelhetünk magunkon. Érdemes naplót vezetni, legalábbis kezdetben. Megfigyelni, hogy az orvosmeteorológia által előre jelzett légköri folyamatok ránk milyen hatással voltak. Célszerű azt is felírni, ha semmiféle változást nem éreztünk magunkon. [Az önanalízishez segítséget kaphatnak az érdeklődők a Meteoklinika honlapján.]

Nemcsak azoknak érdemes azonban rendszeresen figyelemmel kísérni az orvosmeteorológiai jelzéseket, akik tudják magukról, hogy frontérzékenyek. A nem frontérzékenyekre is veszélyes lehet ugyanis a front az által, hogy befolyásolja a frontérzékenyek vezetési képességét, magatartását az utakon. Ha tudjuk, hogy „frontos” időszak következik, talán kevésbé fogunk csodálkozni, hogy „már megint annyi őrült van az utakon”.

Ha tudjuk, hogy „jön valamilyen front”, számítsunk rá, hogy ha a mi vezetési képességeinket, magatartásunkat nem is befolyásolja, másokét befolyásolhatja. Nagy baj is lehet abból, ha nem számolunk azzal, hogy az időjárás miatt mások esetleg figyelmetlenebbek vagy éppen indokolatlanul agresszívek lehetnek.

S bár ezt nehéz elfogadni, 40 felett érdemes azzal is számolni, hogy ha eddig „nem is hatottak” a frontok (mert a szervezetünk képes volt széles határok között alkalmazkodni a légköri változásokhoz), ez az idilli állapot bármikor megváltozhat.

És tudják…! Mindenkit hazavárnak.

F.Gy.A.