KRESZ-történelem II. – Egy évvel megelőztük a motorizáció éllovasát, Angliát

  • Speciális elsőbbségi szabály: Az udvar járművei útjából mindenkinek ki kellett térni.
  • Amikor a sebességhatár az út szélességén, a gumik milyenségén és a jármű súlyán múlt.
  • Az első KRESZ négy táblája: bukkanó, kanyar, vasúti átjáró, útkereszteződés közeledik.

Kalocsai Péter: Baltra tarts, jobbra előzz! C. könyvének borítója

Bár a jobbra tarts elvű közlekedési rendre áttérés tekintetében sereghajtók voltunk Európában, nincs semmi szégyellni valója a magyar közlekedésigazgatásnak. A váltást – mint az előző részben megírtuk – nem miattuk halogatta a kormány, hanem elsősorban anyagi okokból.

A hőskorban a közlekedés szabályozásának tekintetében Magyarország Európa élvonalához tartozott. Elsőként a kontinensen nekünk volt írott KRESZ-ünk. Egy évvel előztük meg az akkoriban a mobilizáció egyik éllovasának számító Nagy-Britanniát. Ott az első teljes igényű közlekedési jogszabály gyűjteményt (The Highway Code) az 1930. évi Közlekedésbiztonsági törvény alapján a Királyi Közlekedési Miniszter a Parlament hatóságaival közösen adta ki, és 1931-ben lépett hatályba.

Magyarországon az első – a mai KRESZ-hez hasonítható jogszabály – az 1890. évi I. Törvény volt, melynek 107. paragrafusa mondta ki, hogy „Balra tarts, jobbról előzz”, továbbá előzési tilalmat írt elő a hidakon (Hidakon más járműnek eléje hajtani tilos!), és előírta, hogy „A királyi udvari, a katonai, a posta- és a tűzoltó-, valamint a mentőjárművek elől minden más, akár szembejövő, akár azokkal egyirányban haladó jármű feltétlenül kitérni tartozik.”

A gyalogosok, lovasok és ló vontatta járművek mellett a forgalomban egyre növekvő számban megjelenő automobilok rendszeresen és nem kis riadalmat keltettek a többi közlekedő körében, gyakran okoztak kisebb-nagyobb közlekedési zavarokat, emiatt 1901-ben kiadta Budapest rendőrfőkapitánya Magyarország első közlekedést szabályozó rendeletét, ami persze értelemszerűen csak a fővárosra volt érvényes.

gróf Zichy Béla Rezső Mercedes típusú személygépkocsija, 1905
Forrás: Fortepan

Előírta a főkapitány, hogy az automobilokat számmal kell ellátni (a nyilvántartási számot a főkapitányság adta ki), és gyakori hangjelzéssel kell jelezniük az autókhoz még nem szokott  többi közlekedőnek a közeledésüket. Amennyiben a kürt nem működik, az automobil csak lépésben közlekedhet. Amikor pedig a városi közvilágítást felkapcsolják, az autóknak is fel kell kapcsolniuk a lámpáikat.

A főkapitány rendelkezett a főváros útjain betartandó sebességhatárokról is. Eszerint a megengedett legnagyobb sebesség széles és kis forgalmú úton 15 km/h, keskeny, vagy nagy forgalmú úton 10 km/h, lakott területen kívül – ha az útvonal szabad – 30 km/h.

Az első országosan érvényes szabályozást, amit a mai KRESZ elődjének is tekinthetünk csak kilenc évvel később, 1910-ben adta ki a belügy- és magyar királyi kereskedelmi miniszter (ez volt a 250.000/1929 számú BM rendelet). Megszületése nem kis részben annak volt köszönhető, hogy  1909. októberében egységes közlekedési szabályozás kiadására kötelezte az aláírókat egy Párizsi Egyezmény, emellett akkoriban már a hazai tapasztalatok is a közlekedési szabályok országon belüli egységesítését kívánták.

rendszámtábla kiadása, 1948
Forrás: Fortepan

Az első KRESZ-t – az 1930. január elsején hatályba léptető belügyminiszteri rendelet – vezette be a  mai értelemben vett rendszámtáblákat, az írta elő az automobilok kötelező műszaki vizsgáztatását, elrendelte a gépjárművezetők képzését és abban jelent meg az első négy (4!) közlekedési tábla, amik a párizsi ajánlásokhoz igazodva arra figyelmeztették a közlekedőket, hogy hamarosan bukkanó, kanyar, vasúti átjáró és útkereszteződés közeledik.

Európa első KRESZ-e 129 paragrafusból állt, és a kor követelményeinek megfelelően benne volt minden, amit akkoriban a közlekedőknek tudniuk kellett. A gépjárművek megengedett legnagyobb sebességét – az abroncsozás milyensége és a gépjármű tömegének függvényében – lakott területen belül 20-40 km/h között határozta meg, míg az autóbuszok – amennyiben az út- és forgalmi viszonyok megengedték – az addigi 12 km/h helyett már akár 40 km/h-val haladhattak.

Ha eltekintünk a jobbra tarts szabályának bevezetésével járó szabálymódosításoktól, az első KRESZ-t csak húsz évvel később módosította először és jelentős mértékben a belügy- és a közlekedési- és postaügyi miniszter 2500/1950 (XII. 01.) közös rendeletükkel, ami immár 51 különböző jelzőtábla ismeretét és utasításaik betartását tette kötelezővé. A gépjárművek sebességét egységesen lakott területen belül 40 km/h-ban maximálta, és bevezették azt a szabályt, hogy útkereszteződésben a kanyarodó járművel elsőbbséget kell adni az egyenesen haladónak.

A második KRESZ azonban csak három évig volt hatályban, 1953-ban megjelent a harmadik KRESZ, ami szerkezetében tért el a leginkább az előzőtől, mivel az általános és a különös részben, összesen 146 paragrafusban foglalta össze a közlekedés szabályrendszerét. Újabb nyolc táblát vezetett be, így már 59-re nőtt a betartandó közúti jelzések száma, 59 km/h-ra emelkedett a buszok lakott területen kívüli sebessége, ugyanott a személyautók számára nem írt elő sebességkorlátozást.

Ekkor definiáltak jogszabályi szinten olyan fogalmakat is, mint például, hogy mi is az a lakott terület, vagy mikor minősül műszaki értelemben üzemképtelennek egy jármű.

Kilenc évvel később a közúti forgalom dinamikus növekedése miatt újabb közlekedési kódex lépett hatályba, a 2/1962. (IX. 29.) BM-KPM együttes rendelettel kihirdetett negyedik KRESZ, ami az aktuális nemzetközi trendnek megfelelően a közlekedésrendészeti hatóságok felsorolását, és azok jogkörét tartalmazta, s egy önálló fejezetben a közúti közlekedés részletes szabályait.

Ekkor jelentek meg a KRESZ-ben először olyan fogalmak, mint az osztottpályás út, a forgalmi sáv vagy a közúti jelzőlámpa. Az 1949-es genfi közúti egyezményben foglaltakhoz igazodva 158-ra nőtt a közlekedési táblák száma és ennek a KRESZ-módosításnak a következtében jelentek meg az út-vasút kereszteződésekben az első fénysorompók is.

Az 1962-es KRESZ-módosítással kötelezővé tettek, hogy a kerékpárokat elöl-hátul ki kell világítani. Előírta továbbá, hogy Magyarországon kerékpárokat világító berendezés nélkül tilos forgalomba hozni!

Tizenhárom évvel később, 1968-ban hirdették ki az úgynevezett Bécsi Közúti Közlekedési Egyezményt, melynek rendelkezéseit gyakorlatilag valamennyi Európa ország alkalmazza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Európában minden közlekedési helyzetre azonos szabályok vonatkoznak. Vannak, mert lehetnek eltérések az egyes országok szabályozásai között, ezért senki ne vezessen megszokásból külföldön. Megközelítőleg 40 kisebb-nagyobb eltérés van a különböző országok KRESZ-szabályai között.

Az általunk megkérdezett szakértők szerint a közlekedési szabályok 80 százaléka azonos egész Európában, a fennmaradó húsz azonban okozhat kellemetlen meglepetéseket.

Forrás: shutterstock

Magyaroszágon például a körforgalmú kereszteződésekben a körforgalomban haladóké az elsőbbség és erre a behajtáskor Elsőbbségadás kötelező tábla figyelmezteti az autósokat. Ezzel szemben a spanyol szabályozás abból indul ki, hogy aki behajt a körforgalomba jobbról érkezik a már benne haladókhoz képest, így a jobbkéz-szabály szerint elsőbbségük van! Az ilyen és hasonló apró szabályozás béli különbségek miatt is célszerű előre tájékozódni, ha valaki külföldre indul autóval az ottani szabályokról.

Az 1968. évi Bécsi Egyezmény alapján készült a ma hatályos KRESZ, pontosabban az a KRESZ, amit a ma hatályos nevet viseli. Mert az 1/1975 (II. 5.) számú KPM-BM együttes rendelet, ami 1976. január elsejei hatálybalépése óta a magyarországi közlekedés bibliája 45 évvel ezelőtti hatálybalépése óta közel 100 kisebb-nagyobb módosításon esett át.

F.Gy.A.

(Folytatjuk)