KRESZ-történelem I. – Mi köze volt Bonaparte Napóleonnak a hatályos KRESZ-hez?

• Kezdetben a jobbkezes férfiak miatt a balra tarts jobbról kerül szabály érvényesült.
• Napóleon és Hitler néhány ország kivételével átírták a közlekedési hagyományokat.
• „Jobbra tarts ABC-t” közöltek a lapok – zökkenőmentes volt az oldalváltás az utakon.

Ha a KRESZ kerül szóba a legtöbben óhatatlanul a ma hatályos közlekedési szabályokra gondolnak, azaz hivatalos nevén Közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet. Azonban az igazság az, hogy a fennemlített jogszabályban leírtak már alig hasonlítanak jobban a ma betartandó közlekedési szabályokra, mint egy marhapörkölt a vágósúlyban lévő marhára. Az elmúlt 45 évben annyi módosításon esett át, hogy … na, de erről majd később.

És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy még a ma hatályos KRESZ-ből is sok minden hiányzik, sok ponton változtatásra, kiegészítésre, újragondolásra szorult. De vajon ez valóban így van? Vajon mindazt, amit ma a KRESZ-ből főleg a nagyvárosokban közlekedők hiányolnak, azokat valóban a KRESZ-nek és a KRESZ-ben kell szabályozni?

Közlekedési szabályok az emberi társadalmak kialakulásának kezdetétől léteztek, még ha nem is maradtak fenn róluk oly’ nagy számban írásos emlékek, mint a rég múlt idők uralkodóinak hódításairól. Ásatások és írott, faragott emlékek bizonyítják azonban, hogy már a rómaiak is ismerték például a kijelölt gyalogos-átkelőhely fogalmát, okkal feltételezhetjük tehát, hogy más közlekedési szabályaik és a közlekedést szabályozó jelzéseik is voltak.

Akkoriban fehér (vagy sárga) festék helyett simára csiszolt és egymástól (emberi) lépéstávolságra párhuzamosan lefektetett kövekkel jelezték a belvárosi utakon, hogy hol kelhetnek át a gyalog közlekedők az utakon, pedig a forgalom nagysága akkoriban még akár csak nem is hasonlítható a mostanihoz, ráadásul az akkori leggyorsabb közlekedési „eszközök” a lovak – napjaink ámokfutóival szemben – fő szabályként akkor sem gázoltak át az embereken, ha féktávolságon belül léptek elébük.

Arról sincsenek megbízható írásos emlékek, hogy miképpen alakult ki a jobbra, illetve a balra tartás gyakorlata. A régészeti feltárásokból és a témában fennmaradt egyéb forrásokból arra lehet következtetni, hogy az ókori görögök és rómaiak az út baloldalán közlekedtek. A balra tarts szabályról az első hiteles írásos dokumentum csak a 13. századból maradt fenn. Abból sem derül ki azonban, hogy miért épp a bal oldalon kellett közlekedni és jobbról kikerülni a szemből érkezőket, csupán az, hogy létezett a szabály.

Logikus magyarázat lenne erre az, hogy a múltban a nemes férfiak karddal az oldalukon közlekedtek, a kardnak pedig a férfi balján a helye. Ha szemből rosszindulattal érkezett volna egy másik lovas vagy más támadó, a megtámadott akkor volt a legnagyobb biztonságban, ha az út bal oldalán haladt, így jobb kézzel kardot rántva azonnal ellentámadást indíthatott.

Nem mellesleg a férfi ember balján lógó karddal kényelmesebb volt balról felszállni a lóra és ha már úgy is minden a baloldalhoz kötődött, semmi nem indokolta, hogy haladás közben a lovasok oldalt váltsanak.

Bármennyire is logikusnak tűnik ez a magyarázat, s hozzá még az, hogy a történelemben mindig is a jobbkezesek voltak többségben, a világra pedig még ma is a férfidominancia jellemző, így „természetes”, ha a férfiak maguk kényelmére alakítottak a közlekedési szabályokat is, okkal vetődik fel a kérdés: Akkor később miért vezették be a jobbra tarts szabályt a világ legtöbb országában? Hirtelen megnőtt volna a balkezes kardforgatók száma?

Nem valószínű. Azonban, amikor a jobbra tarts szabályt a felellhető források szerint először kezdték el hivatalosan és széles körben alkalmazni, elég volt egy befolyásos férfi akarata is az addigi közlekedési főszabály megváltoztatásához.

Minden jel arra utal, hogy egyetlen ember döntötte el, hogy Európa nagy részén a jobbra tarts lesz a fő közlekedési szabály. Egy katona, aki a történetírás szerint balkezes volt, és aki feltehetőleg emiatt a maga kényelmére módosította az addigi közlekedési szabályokat.

Napóleon Bonaparte hódításai idején vezették be számos – döntően az általa időlegesen megszállt – területeken a jobbra tarts gyakorlatát. Napóleon ugyan elbukott, birodalma széthullott, és a  megszállt országok is visszanyerték korábbi függetlenségüket, a tüzér-hadnagyból lett császár katonai hírnevén túli örökségeként azonban máig fennmaradt a jobbra tarts szabálya a közlekedésben.

Ezt – mármint a jobbra tarts gyakorlatát – lelkesen támogatta egy másik európai hódító, Adolf Hitler is, bár ő nem személyes vagy praktikus okokból rántott kardot a Napóleontól örökölt szabály védelmében, pusztán csak azért, mert az ellenséges Angliában 1735-től a balra tarts volt érvényben; és ez ott ma is így van.

Miközben Európa országai sorra a tértek át – döntően a német befolyás terjedése és erősödése miatt – a jobboldali közlekedésre, Magyarországon a Közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. Törvényben továbbra is fenntartotta, hogy „minden járművel balra kell hajtani, szembejövő járműnek balra kell kitérni, az előtte haladónak pedig jobbról kell eléje kerülni”.

Azonban a német befolyás magyarországi erősödése és e téren már akkor is létező európai egységesítési törekvések láttán az akkori döntéshozók egyre inkább tartottak Magyarország elszigetelődésétől, a turizmus visszaesésétől, ha továbbra is ragaszkodnak a balra tarts szabályához. Miután 1938-ban Ausztria, majd 1939-ben a németek által megszállt Csehszlovákia is váltott, Magyarországnak sem volt más választása. Az elszigetelődéstől való félelem erősebbnek bizonyult az olyan praktikus megfontolásoknál, mint, hogy a jobbra tarts szabályra való áttérés hatalmas költségeket emészt fel, elég, ha csak a buszok ajtóinak és a buszmegállók áthelyezésére gondolunk, ami 12 millió pengőjébe került a nemzetgazdaságnak.

Végül Európában utolsó előttiként, 1939 júniusában a magyar kormány is döntött a közlekedés rendjének átalakításáról, a jobboldali közlekedésre áttérésről. Az új szabályok bevezetését kihirdető és az akkor hatályos KRESZ-t számos ponton módosító rendelt azonban a II. Világháború kitörése miatt  csak 1941. június 26-án jelent meg, és tíz nappal később, július 6-án lépett hatályba.

Kivéve Budapestet. A főváros november 8-ig kapott haladékot az áttérésre az új közlekedési rendre. 1941. november 9-én hajnali 3 órától azonban Magyarország egész területén életbe lépett a jobbra tarts. (Európában Cipruson, Írországban, Máltán, Nagy-Britanniában a mai napig fennmaradt a balra tarts a közlekedésben.)

Bár ez volt a hazai közlekedéstörténelem talán legnagyobb átszervezése, a folyamat nagyobb megrázkódtatások nélkül zajlott le. A közlekedési balesetek száma sem nőtt érzékelhetően, pedig jó ideig együtt futottak még az utakon, a bal- és a jobbkormányos autók; az új szabályok (jobbra tarts!) bevezetését követően újonnan már csak balkormányosokat lehetett forgalomba helyezni.

A zökkenőmentes átmenetet a közlekedési vállalatok összehangolt munkája mellett az is segítette, hogy már áprilisban megkezdődött a lakosság felkészítése a változásokra. Az országos lapokat „Jobbra hajts ABC“ füzettel jelentettek meg, emellett jobbra tarts kampány folyt a rádióban is ; naponta többször figyelmeztették a hallgatókat az áttérésre, az iskolákban pedig külön tanították az új közlekedési rendet.

F.Gy.A.

(Folytatjuk)